A prosztatarák a férfiak leggyakrabban diagnosztizált rosszindulatú megbetegedése, esetükben a rákos halálozás második leggyakoribb oka. Hazánkban évente mintegy 1500 férfi hal meg ebben a betegségben. A rosszindulatú prosztatadaganat jellemzőit és a kezelési lehetőségeket dr. Kardos Róbert urológus, sebész, onkológus segítségével foglaltuk össze.

A prosztatarák elsősorban az idősebb férfiak betegsége, de 45 év felett az erősebb nem bármelyik képviselője veszélyeztetett: minél idősebb, annál inkább. A férfiak várható élettartamának növekedésével valószínűleg sajnos a prosztatarák előfordulása is növekedni fog.

Mi okozza?

A prosztatarák úgynevezett mirigyes rák: a prosztata mirigyeit bélelő hámból indul ki, és a prosztata állományához hasonló mirigyszerű struktúrákat képez.Korai felismerése esetén gyógyítható vagy jól kezelhető! A felismerést nehezíti, hogy a prosztatarák alattomosan fejlődik ki, és csak későn ad tüneteket.Ma még nem ismert, hogy pontosan mi okozza a prosztatarákot.

Valószínűnek látszik azonban, hogy kialakulásában genetikai tényezőknek is szerepük van. Prosztatarákos férfiak vér szerinti rokonaiban ugyanis háromszor több az előfordulása, mint olyan személyeknél, akiknek családjában nem volt példa erre a megbetegedésre!Egyes vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a prosztatarákos férfiak tesztoszteronszintje magasabb, mint a hasonló korú egészséges személyeké. Kasztrált egyéneknél pedig még soha nem észleltek prosztatarákot!

Vizsgálatok

A pácienst először is gondosan ki kell kérdezni a panaszairól. Ezt teljes körű fizikális kivizsgálás követi. Ennek legfontosabb része a rektális (végbélen keresztül történő) vizsgálat, amely során az orvos gumikesztyűs kezével áttapintja a prosztatát. Így érzékelhető a szerv nagysága, állaga, szimmetriája és érzékenysége.

Ha az orvos valamilyen elváltozást észlel - a szokásosnál nagyobbnak, tömöttebbnek, keményebbnek, csomósabbnak találja -, további vizsgálatokat irányoz elő. Az ultrahangos vizsgálat során pontosan meghatározható a prosztata nagysága, formája és hangvisszaverő képessége.

A kivizsgálás másik fontos eleme a laboratóriumi vérvizsgálat, különösen a PSA-szint mérése.

Ha a fenti vizsgálatok eredményei felvetik a prosztatarák gyanúját, akkor a végső bizonyosságot a biopszia (szövetmintavétel) adhatja meg. Az orvos ilyenkor a prosztatába vagy a gáttájékba vezetett vékony tűvel szövetmintát vesz, amelyet patológiai laboratóriumba küld. Az eredmény, amellett, hogy megerősítheti a rákos elváltozás gyanúját, még a daganat differenciáltságára is utal, így a terápia helyes megválasztásában is segít.

PSA és PSA3A PSA a prosztataspecifikus antigén rövidítése, amelyet a prosztata mirigyei termelnek. Prosztatarák esetén a PSA-szint jelentősen megemelkedik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a magas PSA-szint nem kizárólag rákra utal, hiszen azt a prosztata egyéb elváltozásai (megnagyobbodás, gyulladás) is okozhatják. Ahogy mondani szokás: a PSA proszataspecifikus, de nem prosztatarák-specifikus!

A megemelkedett PSA-szint mégis a prosztatarák legérzékenyebb - de azért önmagában nem elégséges - jelzője. Ami viszont valóban prosztatarák-specifikus, az a PCA3: ezt az antigént szintén a prosztata, illetve maga a prosztatadaganat termeli. Prosztatamasszázs után a vizeletből mutatható ki, és egyértelműen rosszindulatú daganatra utal. Ez a vizsgálat azonban nem olcsó, és Magyarországon jelenleg nem téríti a társadalombiztosító, egyes rendelőkben azonban elvégezhető.

Kezelés

Ha a daganat nem adott áttétet, a prosztata eltávolítása az elsődleges cél. A műtét hasi vagy gáttáji metszésen keresztül történhet, illetve laparoszkópos módszerrel. Ez utóbbi esetben három lyukat ejtenek a hasfalon, az egyiken bevezetnek egy apró kamerát, a másik kettőn keresztül pedig - a kamera felvételének segítségével - zajlik az operáció.

Mint szakértőnk meséli, Amerikában és Európa egyes országaiban már alkalmazzák az úgynevezett Da Vinci-módszert, a laparoszkópos műtét legfejlettebb változatát, amelyben egy robot is fontos szerepet kap. Szinte hihetetlen, de ezt a műtétet úgy is végre lehet hajtani, hogy az operáló orvos és a beteg éppen két különböző földrészen tartózkodik!A műtét súlyos mellékhatásokkal járhat: korábban rendszerint impotenciához és inkontinenciához vezetett. A modern eljárások ma már megkímélik azokat az idegeket, amelyek a hímvessző merevedéséért és a húgyhólyag záróizmainak működéséért felelősek.

Ám a prosztatával nem rendelkező férfiaknál nincsen ondótermelés! Ettől még nem kell lemondaniuk a szexuális élvezetről: rájuk az úgynevezett száraz orgazmus jellemző.Idős vagy rossz szív- és érrendszerű beteg, illetve tüdőbetegségben szenvedő páciens esetében többnyire nem javasolt a műtét. Ilyenkor - valamint szükség esetén a műtét kiegészítéseként - a sugár-, a kemoterápia vagy a hormonkezelés javasolt.

Hormonkezelés

A prosztata és daganata fejlődése nagyban függ a tesztoszteron és az egyéb férfi nemi hormonok (androgének) jelenlététől. A daganat visszaszorításának leghatásosabb módja ezért ezeknek a hormonoknak a kiiktatása.

A herék hormontermelésének kiiktatására, illetve felfüggesztésére leginkább az LHRH-analógok váltak be.

Az androgénblokkolók azt gátolják, hogy a tesztoszteron kifejthesse növekedést serkentő hatását a daganatra.

Az úgynevezett totális androgén-blokád a fenti két módszer együttes alkalmazását jelenti.

Mint minden daganat, a prosztatarák kezelése is annál nagyobb reményekkel kecsegtet, minél hamarabb diagnosztizálják azt. A korai felismerés azonban nem könnyű, hiszen nem áll rendelkezésünkre olyan módszer, amellyel a férfiak saját maguk is meggyőződhetnének prosztatájuk állapotáról. Az egészségüket óvó férfiak annyit tehetnek, hogy az évenként ajánlott rutinvizsgálat során kérik orvosukat, hogy a prosztatát is ellenőrizze.