A csontritkulást sokáig a menopauzán átesett nők betegségének gondolták, de mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy a férfiakat is érinti ez a betegség. Ma Magyarországon kb. 600 ezer női és 300 ezer férfi beteg szenved csontritkulásban, a betegséggel összefüggésben kialakuló csonttörések száma pedig évi 80 ezerre tehető.

Azt gondolhatnánk, hogy a csont egy élettelen szerv, jóllehet ennek épp az ellenkezője igaz, a csont folyamatos átalakuláson megy keresztül, épül és bomlik - évente kicserélődik állományának közel 10 százaléka.

Normális esetben a felépülés és a lebomlás egyensúlyban van, ha azonban ez az egyensúly a csontvesztés irányába mozdul el, kialakul a csontritkulás, vagy latinul osteoporosis. Az osteoporosis tulajdonképpen a csont anyagcseréjének betegsége, aminek  következtében csökken a csont tömege, de ezzel párhuzamosan a csont szerkezetében (minőségében) is átalakulás megy végbe, a csontgerendák elvékonyodnak, ami miatt a csont törékennyé válik. Tévhit, hogy a  csontból kivonódna bármi is, hiszen annak tartalma, a benne lévő szerves és szervetlen anyagok aránya nem változik, csupán maga a tömeg csökken. A kivizsgálásnak a fizikális vizsgálaton túl három pillére van: a csontsűrűség-mérés, a csont szerkezetének meghatározása röntgenvizsgálattal, és a laborvizsgálat.

Változások a csontszerkezetben

Ezen vizsgálatok eredménye alapján állhat fel a diagnózis. Ez a fajta szűrés azért is döntő jelentőségű, mert a csontritkulásra - tünetek híján - leginkább már csak töréskor derül fény. Az osteoporosis következtében kialakuló csigolyatörés pedig közel nyolcszorosára, a csípőtáji törés hatszorosára növeli a halálozási kockázatot! Fontos tisztán látni, hogy az érintettek nem konkrétan a csonttörésben halnak meg, hanem annak következményei miatt - ilyenek lehetnek a műtéti szövődmények, vagy a hospitalizáció miatt fellépő kórházi fertőzések.

A cél tehát a megelőzés! Ennek érdekében 50 év felett érdemes mindenkinek részt vennie rendszeresen csontritkulás-vizsgálaton.

Ismert és ismeretlen okok

A betegségben megkülönböztetünk primer (elsődleges) és szekunder (másodlagos) osteoporosist. A primer osteoporosisnak nem tudjuk az okát, és ezen belül beszélhetünk fiatalkori, posztmenopauzás, szenilis (vagyis 80 év fölötti) és a férfi csontritkulásról. A szekunder (másodlagos) csontritkulásnak számos oka lehet. Kialakulhat egy-egy betegség következtében is, mint például vese-, bél- vagy májbetegség, gyulladásos reumatológiai kórképek, vagy haematológiai betegségek esetén. Számos olyan gyógyszer is van, amelyek szintén előidézhetnek csontritkulást, sőt ez lehet egy kemoterápiás kezelés mellékhatása is. A kivizsgálás során nagyon fontos annak eldöntése, hogy elsődleges vagy másodlagos osteoporosisról van-e szó.

Azonban függetlenül attól, hogy melyik típusú osteoporosisról beszélünk, elengedhetetlen a rizikótényezők felismerése és a törési kockázat becslése is. A rizikótényezők között vannak olyanok, amelyeket nem tudunk befolyásolni: ilyen a nem, a kor, vagy a genetika.  De a rizikótényezők között számos olyan is akad, amely egészségtudatos magatartással elkerülhető. Bizonyítható, hogy a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód jelentősen megnöveli a csontritkulás kockázatát!

A megelőzés zálogai

Kalcium

A kalciumban szegény táplálkozás a csontritkulás "melegágya". A magyarok nem tartoznak a tejtermékszerető népek közé, egy nemrégiben készült tanulmány szerint egy átlag magyar napi 503 milligramm kalciumot fogyaszt, holott a reumatológusok állásfoglalása szerint 800-1000 milligramm lenne a kívánatos. A megfelelő kalciummennyiséget azonban nem csupán tejtermékekkel lehet bevinni, az ásványi anyagban különösen gazdag halak, olajos magvak, a káposzta, a szárazbab, a szójatej rendszeres fogyasztásával is.

D-vitamin

Ahhoz, hogy a táplálékkal bevitt kalcium fel is szívódjon, D-vitaminra van szükség, amely részben a bőrben képződik, a napfény hatására. Jórészt éppen a napfény kerülése a felelős az időskorban kialakuló D-vitamin hiányért. A 60 év fölötti magyar lakosság kb. harmada szenved D-vitamin hiányban. Mivel ez a vitamin feltétlenül szükséges a csontanyagcseréhez, ha hiány mutatkozik belőle, az csontritkuláshoz vezet.

Érdekes kérdés a napvédő készítmények használata, hiszen ha egész nap be vagyunk kenve, hiába tartózkodunk a napon, gyakorlatilag nem éri a bőrünket sugárzás. A bőrráktól való jogos félelmet figyelembe véve, a napi 15 perces kora délelőtti vagy késő délutáni napon tartózkodás javasolt, amikor legalább a végtagjaink fedetlenek. Erre nyilván ősszel és télen kevesebb a lehetőség, éppen ezért figyelhető meg tavasszal sokaknál a D-vitamin hiány. Mivel ennek semmiféle tünete nincsen, ez csak laboratóriumi vizsgálattal mutatható ki.

Fizikai aktivitás

A fizikai aktivitás hiánya is óriási rizikófaktora az osteoporosisnak, rendszeres testmozgással ugyanis megelőzhető a betegség. A fekvő betegeknél megfigyelhető, hogy már néhány nap alatt megnő a vizeletben az ürített  kalcium mennyisége, ami azt jelzi hogy a csontbontó folyamatok túlsúlyba kerülnek. Egy hét alatt persze nem fejlődik ki a csontritkulás, de mindenképpen ajánlott ilyenkor az étrendbe több zöldséget, olajos magvat és tejterméket iktatni.

Kezelési lehetőségek

A terápia lehet gyógyszeres és nem gyógyszeres. Az első esetről kizárólag reumatológus dönthet, és mivel rendkívül széles a készítmények skálája, ma már sok lehetőség van az orvos kezében. Léteznek hetente vagy akár havonta egyszer szedhető gyógyszerek, sőt, elérhető háromhavonta vagy évente egyszer beadható injekció is.

A nem gyógyszeres kezelés azonban legalább ilyen fontos, döntő jelentőségű a felvilágosítás szerepe. Számokkal bizonyítható, hogy azok betegek, akik tudják, mire kell ügyelniük, kevésbé vannak kitéve a csontritkulásnak és következményeinek. Az idősek esetében ilyen például az esések kockázatának csökkentése: akadálymentesítsük a környezetünket, ne legyenek a környezetünkben kiálló szegélyű szőnyegek, küszöbök, a jó fényviszonyok, megfelelő világítás is nagyon fontos. Sok esetben az időskori szembetegségek miatt kialakuló csökkentlátás áll az esések hátterében, ezért rendszeres látásvizsgálat, szükség esetén a látás korrekciója is elengedhetetlen.