12 évig vegetált, de mindenre emlékszik, ami közben történt
Martin Pistorius 12 éves korában lett beteg, olyannyira, hogy minden kontaktust elvesztett a külvilággal. 12 év múlva felébredt, és azt állítja, hogy mindenre emlékszik, ami történt.
A 80-as években történt, hogy Martin betegségére fény derült. Az orvosok úgy gondolták, hogy cryptococcus meningitise van. Állapota rohamosan romlott: nem tudott mozogni, aztán már szemkontaktust sem tudott felvenni, végül beszélni is képtelen lett. Kezelői a kórházban azt tanácsolták szüleinek, hogy vigyék haza, és hagyják meghalni. Azt mondták nekik, hogy a fiuk tulajdonképpen már nem más, csak „zöldség”.
De Martin nem halt meg.
Édesapja minden reggel 5-kor kelt, felöltöztette, berakta az autóba, és elvitte a speciális gondozóintézetbe. Nyolc órával később elment érte, hazavitte, megfürdette, megetette, lefektette, és beállította ébresztőóráját, hogy két óra múlva felkeljen és a másik oldalára fordítsa fiát, hogy ne legyenek felfekvései.
Így ment ez 12 éven át. Ez idő alatt a fiú a javulás legkisebb jelét sem mutatta. Édesanyja egyre kétségbeesettebb lett, és egy gyenge pillanatában azt mondta fiának: „Remélem, meghalsz”.
Martin ma 39 éves, és már ő maga meséli történetét saját szemszögéből. „Igen, ott voltam. Nem a legelejétől, de amikor már két éve tertott a vegetatív állapot, akkor elkezdtem felébredni. Mindennek a tudatában voltam, ami történik, mint egy normális ember, csak épp ennek semmi jelét sem tudtam adni. Rettentően megijedtem, hogy így kell majd leélnem életem hátralévő részét. Teljesen egyedül, a saját testembe zárva.”
Martin hallotta édesanyja kemény szavait is, amikor a halálát kívánta, és arra gondolt, hogy őt már soha senki nem fogja szeretni. „Nem igazán gondolsz semmire. Csak létezel. Egy rendkívül komor hely ez, ahol tulajdonképpen eltűnsz, mintha szellem lennél” - meséli Martin.
A gondozóban, ahol ideje nagy részét töltötte, a nővérek állandóan a Barney című tévéshow részeit játszották újra és újra. „El sem tudom mondani, hogy mennyire gyűlöltem Barney-t.”
Idővel Martin megelégelte helyzetét, és megpróbálta átvenni az irányítást teste felett. Megtanulta a nap állásából megítélni, mennyi az idő, és próbált felidézni emlékeket, mint például édesanyja nem túl kedves szavai. Idővel megértette, hogy érezhet édesanyja, menniyre kétségbe lehet esve, ahogy minden nap látta egykor volt fia kegyetlen paródiába fordulását.
Ma Martin boldog házasemeber. Fokozatosan visszanyerte a kontrollt teste flett, és most egy könyvet is írt életéből Ghost boy (Szellemfiú) címen.
Martin története jó példa arra, hogy még mindig mennyire keveset tudunk az emberi agy működéséről, és egy óriási lecke, hogy értékeljük az életet mindenek felett.
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek
