Gyönyörű fehér a táj, a szikrázó napsütésben csillog a hó, harapni lehet a friss levegőt. Felüdítő ilyen időben is sétát tenni a közeli erdőben, nem beszélve a szánkózásról, síelésről. Azonban mielőtt elindulunk, ne feledkezzünk meg pár dologról, például mit tegyünk, hogy ne fázzunk meg, ne csússzunk el, vagy ha bármilyen baleset ér, mit kell tennünk.

Csúszásveszély

Akár sétálni indulunk, akár kirándulni, télen, havas, jeges útón a legnagyobb veszélyt a csúszás jelenti. Ónos eső esetén szinte lehetetlen a védekezés, ilyen időben legjobb a jó meleg lakásban maradni. Ha az előrejelzésből tudjuk, hogy ónos eső várható, de mégis el kell mennünk, tegyünk be a táskánkba egy zoknit, amit, a cipőnkre húzhatunk. Nem ad 100 %-os védelmet, de jobban tapad, mint a sima cipőtalp.

Az is előfordulhat, hogy nem takarítják időben és megfelelően az utat, ezért a letaposott hó ráfagy, jeges, csúszós lesz az út. Nem kell, hogy ez meggátoljon minket a kimozdulásban. Számos boltban lehet már kapni cipőre rögzíthető gumit. Ez gumi még -40°C hidegben is megőrzi rugalmasságát, nem válik törékennyé. Jól bírja a fel- és levétellel járó nyújtást, a használat közbeni koptató hatásoknak is ellenáll. A nagy széntartalmú tüskék jól fognak a jeges terepen, legyen az göröngyös, keményre fagyott földút, sziklás helyek vagy tükörjég a városi aszfalton. Hosszú élettartamra és extrém nehéz körülményekhez tervezték. Ellenáll mindenféle koptató hatásnak, terhelésnek. Már 2500.- forintért beszerezhető, kis helyen, a táskánkban is elfér.

Milyen balesetek érhetnek a csúszós úton?

A legnagyobb elővigyázatosság ellenére is megtörténhet a baj, elcsúszhatunk, eleshetünk a jeges útón. Ilyenkor a leggyakrabban előforduló sérülés a csuklótáji, könyök, váll, csípőtáji (combnyak) és a bokatáj törései, illetve térd, bokaficam, rándulás.

Mindenkinél előfordulhatnak a fenti balesetek, de kiemelten veszélyeztetett korosztály az idősek. Korukból eredően az egyensúlyérzékük, reflexeik romlanak, amihez gyakran kapcsolódik a csontritkulás. Célszerű a fent említett megelőző lépéseket megtenni.

A törés ténye általában már a helyszínen kiderül, hiszen a fájdalom tapintásra igen heves. Gyakori jel még a duzzanat és esetleg a csont deformáltsága is. Ha törésre gyanakszunk, felejtsük el úttörő múltunkat! Ne fabrikáljunk ágakból, sálból sínt, bízzuk ezt a szakemberekre. Megérkezésükig a sérült végtagot helyezzük nyugalomba, ne mozgassuk, és próbáljuk megnyugtatni a balesetet szenvedettet.

A ficam és a rándulás között az alapvető különbség az, hogy ránduláskor a csontok ízületi felszínei visszatérnek eredeti helyzetükbe, míg ficam esetén nem. Az ízület mindkét esetben bevérezhet, duzzadt, fájdalmas lehet. Soha ne próbáljuk meg helyretenni a kificamodott bokát, kart! Tegyük csak ugyanazt, amit már a törésnél is leírtunk. Ha csak megrándult valamink, néhány hetes bicegéssel és a végtag pihentetésével megúszhatjuk. Ám ha törés vagy ficam történt, a teljes felépülés hosszabb időt vesz igénybe.

Elsősegély ficamok és rándulások esetén:

• Nyugalomba helyezés
• Jegelés: a jeget ne közvetlenül a bőrre tegyük, mert fagyási sérülést okozhat.
• Fáslizás: erősen tekerjük be az érintett testrészt, vigyázva, hogy az ereket ne nyomjuk el. Ha nincs fásli, bármilyen ruhanemű megfelelő lehet.
• Polcolás, ha megoldható – ha a sérülés a végtag végén található és nem okoz fájdalmat. Így a sérült terület vérellátása csökken.
• Nyílt törés esetén a sérülést a sebellátásnak megfelelően lássuk el. Húzzunk gumikesztyűt, fertőtlenítsük, majd helyezzünk rá óvatosan fedőkötést. A fertőtlenítés a nyílt töréseknél különösen fontos, mert az esetek jelentős részében néhány napon belül csonthártyagyulladás következhet be. Ezt követően rögzítsük a végtagot.

A fenti eseteknél ritkábban, de előfordulhatnak fejsérülések is. A statisztikák szerint a legsúlyosabb fejsérülések a nagy sebességű, fejjel előre történő ütközésekből erednek. Viszont, még egy enyhe koccanás is súlyos, akár halálhoz vezető sérülést okozhat. Életet menthet a védősisak használata akár síelés, akár szánkózás közben. Fontos, hogy minden fejsérülést nézessünk meg orvossal, és ha fejfájást, homályos látást, hányingert, szédülést, vagy rossz közérzetet tapasztalunk, azonnal forduljunk orvoshoz.

A fejsérülések legtöbbje a kezdeti erős vérzés miatt külsőleg is ijesztő látványt nyújt. További aggodalomra ad okot, ha ehhez zavart tudat vagy eszméletlenség társul. A sérültek ellátásánál legfontosabb a tudatállapot felmérése, csak ezt követi a látható sérülések kezelése. A fejtraumák egy részénél semmilyen külső elváltozás nem figyelhető meg, a sérült lehet teljesen éber vagy eszméletlen, illetve a kettő közötti állapotban van.

Az öntudatromlás fő okai az agyban lévő idegek sérülésében, tápanyag- (szőlőcukor), vagy oxigén ellátási zavarban keresendők. Eszméletlen sérültnél mielőbb gondoskodjunk a légutak biztosításáról, eszméletén lévő betegnél tartózkodjunk a mozgatástól, a láb felemelése, ezzel az agyi vérkeringés serkentése általában segít.

A vérzéscsillapítás érdekében a sérült fejét mindenképp a szív felett kell tartani, ennek érdekében legcélszerűbb a sérültet lefektetni, majd fejét kissé felemelni. Kisebb sérülés esetén a sérült ülhet is, de a fej lógatása mindenképp kerülendő! A hajas fejbőrön, mint már említettük, olykor igen nehéz megtalálni a vérzés pontos helyét, ebben az esetben célszerű minél nagyobb felületet fertőtleníteni.

A fertőtlenített sebzésre mull-lapot helyezünk, majd ún. sapkakötést készítünk

A sapkakötésnek több típusa ismeretes, itt elsőként a két pólyával készítendőt ismertetjük. Az egyik mullpólyát 2-3-szor körbetekerjük a fej körül, majd a körbetekerést úgy folytatjuk, hogy a másik pólya végét a körkörös kötésre merőlegesen rögzítjük. A 2. pólyával folyamatosan fedjük a fejet úgy, hogy egyszer elől, másszor hátul fixáljuk a körkörös menettel.  Szabályos kötözésnél a kötést az első mullpólyával zárjuk úgy, hogy azt háromszor körbetekerjük, végét ragtapasszal fixáljuk. Természetesen ennél a kötésnél sem várható el a laikus általi teljesen szakszerű kötözés, de kivitelezése némi gyakorlást követően már igen egyszerű.

Ha egy kirándulás, túrázás, télis sport kapcsán a fenti sérülések ellátására szeretnénk felkészülni, mindenképpen tegyünk a táskánkba fertőtlenítőszert, steril kötözőszereket, mullpólyát, Leukoplasztot, ollót, illetve rándulások, ficamok esetén rugalmas fáslit.

Téli sportok

A téli sportok egyik alapszabálya, hogy semmiképp ne maradjon el a bemelegítés. Mindig ellenőrizni kell a felszerelést, hogy jól legyenek a csatok beállítva, meghúzva, a síkötés csak akkor oldjon ki, amikor szükséges, a ruházat se okozzon balesetet. Természetesen a legnagyobb elővigyázatosság mellett is előfordulhatnak balesetek. A hegyi mentők tapasztalata szerint a legnagyobb baj a sportolók ütközéséből szokott adódni, de valószínűleg nincs ez másképp a korcsolyapályán sem. Vigyázzunk tehát egymásra, nézzük meg, lehet-e száguldozni, nem veszélyeztetünk-e másokat.

A kicsik egyik kedvenc mulatsága ilyenkor a szánkózás. Jól tesszük, ha ellenőrizzük, hogy hol és hányan játszanak a gyerekek, hiszen veszélyérzetük még nem fejlődött ki, így gyakran nekivágnak veszélyes lejtőknek, vagy rácsúsznak a betonutakra. Ám a leggyakoribb baleseti ok mégis az, ha többen sűrű egymásutánban csúsznak egyszerre a kiválasztott pályán. Ilyenkor egy esés elegendő a tömeges bukáshoz. Tanítsuk meg a gyerekeket még pici korban, hogy tartsanak legalább tizenöt-húsz méteres követési távolságot, bármennyire is élvezik a csúszkálást.

Utógondozás

Sajnos, ha megtörténik a baj, akkor hosszabb-rövidebb ideig el kell búcsúznunk az aktív mozgástól. Azonban, hogy a felépülés minél gyorsabb, és eredményesebb legyen, vannak különböző eszközök, amik segíthetnek. Ilyen például a K-Active terápia.

A kineziológiai tapasz egy gyógyászati segédeszközként használt rugalmas pamutanyagból készült, bőrre ragasztható szalag, amely segítségével a fájdalom és a mozgáskorlátozottság rövid időn belül, mellékhatások nélkül csökkenthető.

A tapasz hatóanyagot nem tartalmaz, a megfelelő felhelyezésnek köszönhetően fejti ki jótékony hatását. A bőrréteget kicsit megemelve elősegíti a vérkeringést, fokozza a nyirokképződést, mérsékli a nyomást a megduzzadt izmokban. Tartó, támogató funkciójának köszönhetően csökkenti a terhet a túlzottan igénybevett izmokon. Rugalmasságának köszönhetően nem akadályoz a mozgásban, sportolásban.

Főbb felhasználási területek: különböző mozgásszervi panaszok, ficamok, húzódások, sportsérülések, gerinc és végtagfájdalmak, mozgásszervi műtétek utáni rehabilitáció.