Vakítóan fehér hó, friss levegő, jóleső mozgás, kellemes társaság. Végre itt a síszezon! Ám ne feledjük, hogy a síelés az egyik legveszélyesebb sport. Hogy ne történjen semmi baj, összegyűjtöttünk néhány jó tanácsot. Ha mindet megfogadjuk, biztosan felhőtlen lesz a téli szünet.

1. Ne öltözzünk túlságosan melegen! Mozgás közben úgyis kimelegszünk majd. Ha leizzadunk, az csak megfázáshoz vezethet. Inkább vegyünk magunkra több, de vékonyabb réteget. A pályán még mindig dönthetünk úgy, hogy le- vagy felveszünk egy pulóvert.

2. Bár nem sok látszik ki belőlünk, a sípályán bizonyos testrészeink hosszabb-rövidebb időre ki vannak téve a napfénynek. Ilyenkor se feledkezzünk meg a megfelelő bőrvédelemről, különösen azért, mert a hó 80 százalékban visszaveri az UV-fényt, tovább fokozva ezzel a magaslat miatt amúgy is erősebb sugárzást.

3. Jó, ha tudjuk, hogy mivel az ajak bőre nagyon vékony, könnyen megég. Télen egyébként is rendszeresen tanácsos ajakápoló stiftet használnunk - ha síelni megyünk, ebből is fényvédőset válasszunk.

4. Óvjuk a szemünket is a napsugárzástól! Síszemüvegre egyébként is szükségünk van. Használjunk olyat, amely kiszűri az UV-sugarakat!

5. Még egy gondolat az ajkakról. Akinek már volt ajakherpesze, az számíthat arra, hogy a gerincvelői idegdúcokban megbújó herpeszvírus időnként újra aktiválódik. A kiújulás okai között szerepel az erős napsugárzás is. Így nem árt, ha a sítúrára a biztonság kedvéért jól bevált herpeszellenes készítményünket is magunkkal visszük.

6. Akik egész évben sokat mozognak - például futnak és úsznak -, azoknak valószínűleg megvan a megfelelő edzettségük ahhoz, hogy gond nélkül áttérhessenek a téli sportokra. Ám még ők sem lehetnek kellően óvatosak! Soha ne mulasszuk el a nap elején a bemelegítést! A sípályán még a kötésbe való belelépés előtt mozgassuk át az egész testünket, mintegy 10-15 percen át!

Ha napközben hosszabb szünetet tartunk, pályára lépés előtt melegítsünk be újra!

7. Tartsuk szem előtt, hogy a nők csontjai a menopauza után sérülékenyebbek! Ne bosszankodjunk, ha már nem bírunk annyit, mint húsz évvel ezelőtt! Ne terheljük túl magunkat, csak annyit mozogjunk, amennyi jólesik!

8. Ebédidőben ne terheljük túl a gyomrunkat, mert csak elnehezedünk tőle, és nem tudunk majd koncentrálni. Inkább együnk többször, keveset. Legyen nálunk egy-két egészséges nassolnivaló (gabonás szelet, keksz), amit akár a felvonóra várakozva, két kör között is bekaphatunk, hogy energiát nyerjünk.

9. Síelés közben soha ne igyunk alkoholt! Az autóvezetéshez hasonlóan a síelés is "veszélyes üzem". Ittas állapotban nem csupán a saját, de mások testi épségét is veszélyeztethetjük!

10. Síeljünk úgy, ahogyan autót vezetünk: defenzív módon, azaz figyeljünk a többiekre - ők is hibázhatnak.

11.  A nap vége felé, ha már fáradtak vagyunk, nyugodtan hagyjunk ki egy-két kört.

12. Biztos, ami biztos, kössünk biztosítást! Soha nem lehet tudni, nem lesz-e szükségünk külföldön orvosi ellátásra.

13. Mielőtt sítúrára indulunk, pakoljunk össze egy kis házi patikát, amit magunkkal viszünk. Legyen benne:

• kötszer
• sebkezelő szer
• fájdalomcsillapító
• gyulladáscsökkentő kenőcs vagy gél
• izomlazító krém
• zsíros arckrém, amely véd a hideg ellen
• fényvédő krém az arcra
• fényvédő faktorral is rendelkező ajakír

13+1

Ha mégis baleset történik

A síelés elsősorban az alsó végtagi hajlító és feszítő izmokat, a térd- és bokaízületeket, valamint a csípőt terheli meg, balesetnél is ezek sérülnek leggyakrabban. Ha a földre huppanunk, a tomportájék, a térd és a boka van leginkább veszélynek kitéve. Ha pedig nagy sebességgel száguldunk, nehezebb fékezni: sajnos sokan szereznek így komoly gerinc- vagy fejsérülést.

Az egyik leggyakoribb sérülés a zúzódás. Ez az izomállományon belüli vérzéssel, vérömlennyel is járhat.

A rándulás, a húzódás és a szalagtúlnyúlás is tipikus.

A ficam az ízületet alkotó csontvégek egymástól való tartós vagy átmeneti eltávolodását jelenti - ilyenkor a szalagrendszer is szinte biztosan sérül.

Természetesen a törések is gyakoriak, esetenként ficammal párosulva.

Ezek a sérülések fájdalommal, duzzanattal és - ha rost is szakadt - lila folttal járnak. Amennyiben ilyen panaszaink vannak, forduljunk traumatológushoz vagy ortopéd szakorvoshoz!

Az orvos sokszor már pusztán a fizikális vizsgálat során meg tudja állapítani, hogy komoly-e a baj. Ha további információra van szüksége, röntgent készíttet: az egyszeri vagy a sorozatfelvétel az ízületet alkotó csontok egymáshoz való viszonyát jelzi, és így utal a ficamra, rosszabb esetben a törésre. A szakorvos ultrahangos vagy MR-vizsgálatot is kérhet, amely a finom porcsérüléseket is kimutatja.

Ha kisebb bajról van szó, a sérült végtag megnyugszik, ha pihentetjük, felpolcoljuk, hűsítő készítményekkel kenjük be. (A bőr alatti folt színe is jelzi a gyógyulási folyamatot, amint lilából sárgászölddé változik.) Amíg nem gyógyul meg teljesen, ne terheljük - otthon is használjunk botot!