Hirdetés
Tévhitek a csontritkulásról

Tévhitek a csontritkulásról

A csontsűrűségről és a csontritkulásról sok mítosz kering. Csak annak van esélye megelőzni a betegség kialakulását, aki ismeri a tényeket, és már gyerekkorától kezdve megfelelően él, táplálkozik, sportol. Utánajártunk a leggyakoribb tévhiteknek.

Hirdetés
Hirdetés

Mítosz #1: A csontritkulás női betegség Nem csak a nőket, de a férfiakat is érintheti a betegség, igaz, körülbelül 10 évvel később. Míg a menopauzán áteső nőnek rendszeresen járniuk kell csontsűrűség-vizsgálatra, addig ez a hatvanévesnél idősebb férfinak javasolt, mondta el dr. Szekeres László, a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság elnöke. Esetükben is okozhatja hormonváltozás a betegséget, de egyes gyógyszerek mellékhatása is lehet a csontsűrűség csökkenése. Nagy probléma, hogy a férfiaknál nehezebben veszik észre, mert a tüneteket más betegségeknek tulajdonítják, például mozgásszervi rendellenességnek. Általánosságban azonban igaz, hogy több nő szenved csontritkulásban, mint férfi, a menopauza körül (45-50 éves kor) jelentkeznek a komoly problémák, mert a csontképzésben szerepet játszó nemi hormonok mennyisége drasztikusan lecsökken.

Mítosz #2: A csontok kemények, élettelenek, nem lehet gyógyítani őket Pont ellenkezőleg, a csontok igenis élő szervek, aktív anyagcserével. Folyamatosan megújulnak, de az igaz, hogy törékenységüket genetikai adottságaink, életmódunk és táplálkozásunk is meghatározza. A szervezetnek az egészséges sejtfejlődéshez, megfelelő idegrendszeri fejlődéshez is szüksége van D-vitaminra. Segíti a csontok szilárdságához szükséges kalcium beépülését, ezért már az élet első szakaszában különösen fontos szerepet kap. A csontok fejlődését a születés utáni ezer napban támogathatjuk, ha ebben a korai életszakaszban a szervezet hozzájut elégséges D-vitaminhoz, akkor képes lesz a genetikailag meghatározott maximális csontsűrűségét elérni. Ez a folyamat 25-30 éves korig zajlik, a csontok ekkor érik el maximális mennyiségüket, állományuk ezután folyamatosan gyengül. Évente a 3 százalékos csontvesztés élettanilag normálisnak tekinthető, vagyis mindenki veszít csonttömegéből, ha a csontszerkezet túlságosan meggyengül, kb. 50 éves kor után, porózus, lyukacsos lesz. Napi 20-30 perc szabadban végzett mozgás szintén segít a csontok egészséges fejlődésében és karbantartásában.

Mítosz #3: A tej a legfontosabb kalciumforrás Nem teljesen igaz, bár napi egy pohár zsírszegény tej segít pótolni a szükséges kalciumot. Aki azonban nem szereti a tejet, más élelmiszerekkel is beviheti, sokat segítenek például a kalciumban gazdag ásványvizek, a sajtok, a joghurt, a zöld színű zöldségfélék, a magvak és főként a szezámmag. Hogy megfelelően gondoskodjunk csontjainkról, napi 1000 mg kalciumot kellene magunkhoz venni, de ez kiegyensúlyozott táplálkozás mellett sem megy mindig problémamentesen. Lehetőség van tabletta formájában pótolni a kalciumot, de ezt mindenképpen egyeztetni kell a kezelőorvossal, mert nem várt hatást gyakorolhat a szívműködésre.

Mítosz #4: A csontritkulás csak az időseket érinti Sajnos nem mindig az idősek betegsége a csontritkulás. A minimális csontvesztés (évi 1-3%) 30 éves kor fölött mindenkinél természetes, ha azonban a csontsűrűség megfelelő ebben a korban, az enyhe ritkulás nem okozhat problémát. A betegségre általában sokáig nem is derül fény, hiszen tünetmentes, a baj már csak akkor észlelhető, ha bekövetkezik egy törés. Egyértelmű tehát, hogy minél idősebb valaki, annál nagyobb esélye van a csontritkulásra. A vékony alkatúak - akiknek testtömegindexe 18,5 alá esik - „csúcs-csonttömege” eleve alacsonyabb, mondhatni, kevesebb csontból vesztenek el ugyanannyit, így gyorsabban elérhetik a kóros állapotot. Figyelmeztető jel lehet, ha a felmenők egyike is csontritkulásban szenvedett, a betegség ugyanis öröklődik. Az egészségtelen táplálkozás, a mozgáshiány, a dohányzás, az alkoholizmus, illetve egyes gyógyszerek fiatalabb korban is okozhatnak csontritkulást.

Mítosz #5: A csontritkulás az első csonttöréssel kezdődik Nem pontosan, az első csonttörés csak rámutat a problémára, ami valószínűleg már előbb kezdődött. Ha a csontszerkezet túlságosan meggyengül, a legkisebb terhelés miatt is törésekre lehet számítani. Nem szükséges sem baleset, sem nagyobb erőbehatás, elég csak felemelni a bevásárlókosarat vagy egy karton vizet, és a baj már meg is történik. A csontritkulás miatti leggyakoribb törések a gerincet, a combnyakat, a medencét, a válltájékot és a csuklót érintik. Ezek a sérülések nehezen gyógyulnak, fájdalmasak, és gyakran járnak maradandó károsodással, mozgáskorlátozottsághoz vezetnek. Bár rendelkezésre állnak hatékony terápiás lehetőségek, a kezelőcentrumokban mégis csak az érintettek elenyésző (kb. 20 százaléka) fordul meg, ráadásul a közel egymillió magyar beteg döntő többsége (80%-a) idő előtt abbahagyja a terápiát. Az érintettek fele arról sem tud, hogy csontritkulásban szenved.

Mítosz #6: A csontritkulásban szenvedőknek kímélniük kell magukat Egyáltalán nem igaz, hiszen aki nem mozog, nem sportol, még gyorsabban építi le a csontjait. A csontritkulásos betegeknek természetesen óvatosan szabad csak mozogniuk, a legjobb, ha gyógytornász segítségével állítják össze programjukat. A mozgás fajtája és intenzitása sem mindegy, és bár az idősebbeknek gyakran ajánlják az intenzív sétát vagy a nordic walkingot, az evezést, a kerékpározást és a táncot, ám ez nem mindig elég a csontok karbantartásához, illetve szerkezetük javításához. Gépeken végzett erősítő gyakorlatokra van szükség, hogy az izmok kellően megerősödjenek, és az állóképesség is javuljon. Óvatosan olyan mozgássorokat kell végezni, amelyek erőt fejtenek ki a csontokra, ezért gyakorol különösen jó hatást az ugrálás, az ugrálókötelezés. A csontépülés azonban lassú folyamat, rendszeres mozgás mellett is eltart legalább másfél évig, míg érezhető lesz a hatása. Az egyensúlyt fejlesztő gyakorlatokat azért érdemes gyakorolni, mert segítenek megelőzni a töréseket, így kisebb lesz az elesés esélye.

Mítosz #7: Felesleges a szűrés, a csontoknak úgysem használ semmi A rendszeres szűrésre azért van szükség, mert a betegségre sok esetben sokáig nem derül fény, hiszen tünetmentes. A szakemberek szerint az lenne a leghatékonyabb, ha közvetlenül az első törés után elkezdhetnék az osteoporosis-kezelést, sok beteg azonban úgy távozik a kórházból, hogy nem kap megfelelő tájékoztatást. A szájon át szedhető osteoporosis elleni gyógyszert mindössze az érintettek harmada (20-40%-a) szedi a kezelés első évének végén, és ez a szám a második év végéig 10-20 százalékra csökken, pedig a legmodernebb terápiák hatása is csak kétéves (de legalább másfél éves) kezelés után jelentkezik. A terápia célja az aktuális csontszerkezet megőrzése, minőségének javítása, illetve bizonyos fokú újjáépítése, hogy a (további) törések elkerülhetőek legyenek. A változó korú nőknél a csontritkulás kezelése történhet hormonpótlással (ösztrogén), ezen kívül a csontbontásért felelős sejtekre ható gyógyszereket, illetve az ösztrogén hatását utánzó szereket adnak. Ritán javasolják a kalcium anyagcseréjét befolyásoló készítményt is. A kalcium és a D-vitamin pótlása, a testmozgás, a fizikoterápia, a gyógytorna, a masszázs is a kezelés részét képezik.

Mítosz #8: A családban nem volt csontritkulás, nekem sem lesz A csontritkulás családi halmozódást mutat, de ez nem jelenti azt, hogy akinek a családjában eddig nem fordult elő, az nem is lehet beteg. Ötven éves kor fölött mindenki veszélyeztetett, ezért ha több rizikótényezőt is felfedez magán, mindenképpen beszéljen háziorvosával, aki elküldi a szükséges csontsűrűség-vizsgálatokra. Kockázati tényezőt jelent a nem kiegyensúlyozott táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a dohányzás, az alkoholizmus. Egyes gyógyszerek felgyorsíthatják a csontvesztést, ilyenek lehetnek a vércukorszintet szabályozó készítmények, az antidepresszánsok, vagy a rákterápia részeként szedett hormonkészítmények. Bizonyos betegségek esetén szintén érdemes odafigyelni, például cukorbetegség, pajzsmirigy túl- vagy alulműködés, szívelégtelenség, emésztőszervi megbetegedések, reumás betegségek, epilepszia, asztma vagy krónikus tüdőbetegség, túlzott vékonyság esetén. Ha szenvedett már úgy csonttörést, hogy nem érte ütés vagy baleset, mindenképpen végeztesse el a szükséges vizsgálatokat!

Kalciumban gazdag élelmiszerek: zsírszegény joghurt, tej, tejföl, feta sajt, mandula, dió, szezámmag, vörösvbab, főtt brokkoli.

Tévhitek a csontritkulásról

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend