Hirdetés
Elkezdődött a Nagyhét

Elkezdődött a Nagyhét

A nagyhét a nagyböjt utolsó hete virágvasárnap-tól nagyszombatig. Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a sacrum triduum Paschale húsvéti szent háromnap (nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat).

Hirdetés
Hirdetés

Magyarul „sanyarúhét”, „videshét” (vizeshét). A 4. században görögül hebdomasz megalé, latinul septimana maior a neve (nagy hét), később görög Hebdomasz hagia, latin septimana sancta/hebdomada maior (szenthét/nagyhét), vagy ismerik csendeshétként is (hebdomasz apraktosz/hebdomada muta).

Története

Amint erről Egeria zarándoknő útinaplójában beszámolt, az Úr messiási bevonulását virágvasárnap már a 4. század végén megünnepelték Jeruzsálemben. Az Olajfák hegyén gyűltek össsze, majd szentírási szakaszok olvasása után körmenetben kísérték végig a városon a püspököt. A gyermekek olajfa és pálmaágakat vittek. A szertartás a 8. században került át nyugatra. Rómában Nagy Szent Leó pápa idejében már Jézus szenvedése állt a liturgia középpontjában, de az eredeti ünnep nyomai máig fennmaradtak. Ma a liturgiában a barkaszentelés (pálmaszentelés) az ünnepi mise előtt van, az evangélium helyén pedig Jézus szenvedéstörténete szerepel.

A hétfő, kedd szerda kezdetben liturgikus nap volt. Hilár pápa (461-468) hétfőre és keddre már engedélyezte a szentmisét. II. Valentinianus császár (375-392) a közhivatalokban a nagyhétre munkaszünetet rendelt el és még a rabszolgákat is mentesítette a munka alól. A munkaszünet többé kevésbé változatlanul az egész középkorban érvényes maradt. VIII. Orbán pápa a nagyhét napjait 1642-ben ismét hétköznappá nyilvánította.

Szokások

A nagyhét a tavasz újjászületésre koncentrál, a természet megújulása a test és a lélek megújulását is hozza. A magyar falun a parasztok egészen a közelmúltig a nagyhét tiszteletére nagy gonddal megtisztították az egész portát, beleértve az istállót és melléképületeket is. A szerszámokat is letisztogatták, kifényesítették. Különös gonddal készültek ilyenkor az évi gyónásra, szentáldozásra is. Az édesanya szigorúan gondoskodott róla, hogy minden gyermek és még a béresek, szolgálók is mind elvégezzék. A húsvét táján végzett gyónást még a 20. század elején is a gyóntatócédula (schedula confessionis) igazolta, ilyet ma is találni régi imádságoskönyvekben.

Elkezdődött a Nagyhét

Egyes helyeken a vízkereszti házszentelés alkalmával az asztalra készítették és a plébános jelenlétében a sekrestyés cérnára fűzve összegyűjtötte. A nagyhét eseményeihez tartozik a püspöki székesegyházakban a krizmaszentelési mise. A püspök papjaival együtt misézik, és megszenteli a betegek és a katekumenek olaját és a krizmát. Ekkor újítja meg a papság a szenteléskor tett ígéreteit.

Semana Santa

A spanyolországi Sevillában a húsvét előtti vasárnapon veszi kezdetét a Nagyhét, a Semana Santa, melyen az inkvizíció idejéből származó hagyomány szerint templomi gyülekezetek, vallásos egyesületek naponta körmeneteket (procesiones) szerveznek. A gyászos, vezeklő felvonulások során Mária és Jézus életének és halálának fontos eseményeit megjelenítő, több tonna súlyú ereklyék indulnak el saját templomukból, hogy a híres sevillai katedrálison átvonulva oda visszatérjenek. Az öltözékük alapján is jól megkülönböztethető 58 vallási közösség (cofradías) kora délutántól másnap reggelig tartó gondosan megszervezett, rituális körmenetei során több mint félszázezer városlakó vonul fel, hogy részvételükkel jelképesen vezekeljenek, több mint 120 menetben, ezek száma évente változhat. Százak és ezrek kísérik a feldíszített faszerkezetű trónusokra emelt nagy értékű szobrokat, szobor kompozíciókat, melyekkel az emelvények belsejében összepréselődött teherhordók lassú, csoszogó lépésekkel haladnak előre. Egy-egy ember terhe esetenként száz kilót is nyomhat. Az esemény a világ minden részéről látogatókat vonz. Sevilla egyik leghíresebb ünnepe.

A Nagyhét alkalmából hasonló körmeneteket világszerte a spanyol nyelvterület számos városában rendeznek, de vitathatatlanul Sevillában láthatók a leggondosabban összeállított, minden részletében jól megszervezett körmenetek. A számos templomi ereklye (el paso) önmagában is nagy értéket képvisel, a menetekben pedig az öltözetek, a gyertyák, a pásztorbotok, az egyéb nagy értékű templomi kellékek sokasága lenyűgöző. A felvonulások során különösen kedvező tényező a város klímája. Húsvétkor már jó meleg van és ritka az eső. Esőre hajló időben a körmenet elmarad, ami lelkileg nagyobb tehertétel az egyházközösség tagjainak, mint a menetben való részvétel fizikai fáradtsága. A néhány száz fős egyesületi felvonulásoktól a háromezres létszámig széles a skála. A meneteket pedig a városlakók is kísérhetik, de általánosabb, hogy az utcákon tolongó sokaság képez élő kordont a meneteknek. A fontosabb pontokon kordonokkal elkerített területeken ülőhelyek bérelhetők. Ezen a héten naponta kaphatók a felvonulásokat részletesen bemutató prospektusok pontos térképvázlatokkal, az útvonal időrendjének pontos feltüntetésével.

A magas és súlyos trónusokra emelt szobrok egy része Szűz Mária fájdalmát tanúsítják, mások Krisztus szenvedéseit és halálát mutatják be. Méretüktől függően 24-48 fő, régen hivatásos teherhordók, dokkmunkások, ma jó erőben lévő markos férfiak (costaleros) viszik az emelvényt, melynek belsejében elzártan helyezkednek el. Kívülről kapva az utasításokat viszik igen fáradtságos munkával a terhüket, ami úgy tűnik, mintha lassan siklana a föld felett néhány centiméterrel. A város valamennyi épületét feldíszítik, az erkélyeket vörös drapériákkal burkolják, mindenütt tolonganak a nézelődők, az erkélyek megtelnek. Az elhaladó ereklye gyakran megáll, különösen akkor, ha az erkélyekről énekszóval, általában fájdalmas, szívszorító énekekkel köszöntik. Egy-egy sikeresebb rögtönzött előadás során a teherhordók 360 fokban megfordulnak a terhükkel, az oldalazó ide-oda lépkedésük az ereklye imbolygó mozgását eredményezi. Úgy mondják: baila del paso (táncol az ereklye).

A menet fontos részvevői a palástokba, leplekbe, csuklyákba öltözött kísérő bűnbánók vagy segítők (penitentes, servidoras). Az öltözékek nagyon fontosak, mindig ugyanazok, egy-egy egyházi közösségre jellegzetesek, szinte egyenruhának számítanak. Fehér, fekete, zöld, bíbor, lila és a színek különböző kombinációi fordulnak elő. A városban hasonló időben felvonuló különböző menetek az egyenruháikról jól felismerhetők. A menet előtt főleg fúvósokból és dobosokból álló, fájdalmas, szívbe markoló egyházi zenéket, indulókat játszó zenekar halad (agrupaciones musicales), de egyes körmenetekre (pl. Soledad de San Lorenzo, San Isidoro) a csendes felvonulás a jellemző, amikor az utca is teljesen némává válik és csak a leplek suhogása hallható. A legfontosabb, általában nagyobb létszámú körmenetek az éjszakaiak, mikor a menet kora délután hagyja el a templomát (salida) és hajnalban vagy másnap reggel érkezik vissza oda (entrada). A menetekben az egész város részt vesz. Ez érvényes abban az értelemben is, hogy a piciny gyerekek, még a karon ülők is, aktív részvevői a menetnek. Az egész város díszbe öltözik. Mindenki elegáns, ünneplő ruhát ölt. A sevillaiak egyébként is büszkék arra, hogy a legelegánsabban öltözött spanyol városnak tartják magukat. Nagyon sokan, főleg a hölgyek, hagyományos öltözéket viselnek, ami egy rendkívül elegáns, karcsúsított, sok fekete csipkével ellátott ruha, speciális, ugyancsak fekete csipkével (mantilla) borított fejfedővel.

A Semana Santa eseményei hatásukban megrázóak, felkavaróak és különlegességük révén nagy érdeklődést keltőek, de a város levegőjében már érződik, hogy közeleg a húsvét utáni másik több napos nagy ünnep, a Feria, ami a túláradó vidámság és az életöröm ünnepe.

A Nagyhét kiemelt napjai:

Nagycsütörtök

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Gecsemáné kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. Nagycsütörtökhöz köthető az Eucharisztia megalapítása.

A nagycsütörtöki szertartásokról

Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának szent három napja az utolsó vacsora miséjével kezdődik. Az utolsó vacsorán történt az Oltáriszentség és a papi rend szentségének alapítása.

A székesegyházakban nagycsütörtök délelőtt tartja a püspök papjaival együtt ünnepélyes krizmaszentelő misét, amelyen megszenteli a keresztelésnél, bérmálásnál, betegek keneténél, templomszentelésnél használatos szent olajakat, illetve krizmát. Régen ezen a napon történt a bűnösök visszafogadása.

Az esti szentmise, az utolsó vacsora miséje a szenvedésre induló Jézus búcsúja övéitől. Jézus Krisztus ekkor adta át búcsúajándékait: szeretetének jelét a lábmosásban, Testének és Vérének szentségét, a papi átváltoztató hatalmat, s mintegy végrendeletül elmondta búcsúbeszédét és főpapi imáját egyházáért.

A misében a glória után a harangok megszólalnak, de azután elnémulnak a nagyszombati vigília glóriájáig, s helyüket a fakereplők foglalják el. E némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi. A mise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen az e napokra fenntartott őrzési helyre viszik és a húsvéti vigíliamise áldoztatásáig ott őrzik. Ezután következik az oltárfosztás.

A nap szertartásához tartozik a sötétzsolozsma elimádkozása is. Az oltárra helyezett gyertyatartón minden zsoltárvers után eloltanak egy gyertyát. A gyertyák kioltása az ószövetségi próféták megölését és a szenvedő Krisztust magára hagyó tanítványok hűtlenségét jelképezi.

Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomokban a harangok, „a harangok Rómába mennek", s legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg újra.

Nagypéntek

Az evangéliumok és egyéb korabeli források alapján az időpont meghatározása nem egyszerű feladat. Sokan úgy gondolták, hogy Jézus egy áprilisi péntek este halt meg, amikor a Dél Keresztje látható volt az égbolt alján Jeruzsálemtől délre. Ez azonban a precesszió miatt nem lehetséges. Egy lehetséges időpont Kr. u. 33., április 3. Ezen a napon részleges holdfogyatkozás is volt.

A pontos dátum kiszámítását problémássá teszi a szinoptikus (egybehangzó) evangéliumok és János evangéliumának beszámolói közötti látszólagos eltérések. Az előzőek leírása szerint az Utolsó vacsora egyértelműen a zsidó Húsvéti Bárány elfogyasztását jelentette (Mózes emlékezetére), amit a zsidók az év első hónapjának 14. napján, csütörtök este (a zsidó napok naplementétől naplementéig tartanak) azaz a zsidó Nisan hónap 15-én tartották. A másnapi keresztre feszítés így még mindig Nisan 15-én, de már pénteken történt. János azonban úgy írja le ezt a történetet, hogy az arimátiai József – Pilátus engedélyével – Jézus holttestét még az ünnepi előkészületek előtt helyezte el a közeli új sírba (Ján19:42), ami azt jelenti, hogy az Utolsó Vacsorát legkésőbb a zsidó Húsvét előtti estén tartotta Jézus tanítványaival. Ennek az ellentmondásnak a feloldására számos kísérlet történt, de a legvalószínűbb magyarázatnak az tűnik, hogy (Ján13:1 alapján) Jézus tudta, hogy eljött az utolsó órája és emiatt az Utolsó Vacsorát előbbre hozta keddre vagy szerdára (ilyen módon több idő juthatott a keresztre feszítés előtti eseményekre is.)

A fontos egyetértés az evangéliumok között az a tény, hogy a keresztrefeszítés Poncius Pilátus kormányzása idején történt Kr. u. 26 és 36 között. Ebben az időszakban Nisan 14-e (János alapján) csak 27-ben, 30-ban, 33-ban és 36-ban esett péntekre. Érvek szólnak mindezen évek mellett: Lukács evangéliuma megemlíti, hogy Jézus körülbelül 30. évében, Keresztelő JánosKeresztelő Szent János pedig Tibérius császár 15. évében kezdte el nyilvános munkásságát. Ha elfogadjuk Kr. e. 6-ot Jézus születési évének, akkor ez a nyilvános működés kezdetét Jézus esetében Kr. u. 26-ra teszi, Keresztelő Szent János esetében pedig Kr. u. 29-re. (Tiberius Kr. u. 14-ben lett császár), azaz túl késő Jézushoz viszonyítva (mivel János evangéliuma három különböző húsvétot említ meg Jézus nyilvános élete során.) Emiatt a keresztrefeszítés idejét Kr. u. 33-ra kell tennünk. Emellett szól az az érvelés is, miszerint Sejánusnak a zsidók elnyomatására vonatkozó rendeléseit Sejánus halála után, Kr. u. 32-ben Tiberius eltörölte (ami jó magyarázatot adhat arra, hogy Pilátus miért engedett akarata ellenére a Jézus kivégzését követelő zsidóknak.) Ha azonban elfogadjuk azt, hogy Tiberius uralkodását sokan Augustus császár halála előtti hatalmával kezdik (Kr. u. 11), akkor Keresztelő Szent János munkásságának kezdetét Kr. u. 26-ra lehet tenni, ami Jézus halálának legvalószínűbb időpontját Kr. u. 30. április 7-ére teszi. Tekintettel azonban arra a tényre, hogy a zsidók időszámításukat a Nap és a Hold járására alapozták, dátumaikat holdfázisokban fejezték ki, és a mai naptárakat csak a Kr. u. 5. században kezdték el számításokra alapozni, a korábbi dátumokat, és hogy azok a hét melyik napjára estek, pontosan meghatározni csaknem lehetetlen.

Katolikus liturgia

Nagypénteken az egyházban nincs mise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Téves és kerülendő kifejezés a csonka mise. Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén konszekrált kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.

Nagyszombat

A nagyszombat a húsvétot megelőző nap a keresztény naptárban.

Az anglikánok Easter Even-nek, Low Saturday-nek, a fülöp-szigetekiek Fekete Szombatnak vagy Sabado de Gloria-nak hívják, Csehországban az elnevezése Fehér Szombat. Magyar elnevezése a nagyhétre utal, nagyszombat maga is része a Szent Háromnapnak (triduum sacrum): nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat. Nagyszombaton a Katolikus Egyház papsága a hívekkel együtt Krisztus sírjánál elmélkedik az Úr szenvedéséről és haláláról. Az oltárt ezen a napon minden felszerelésétől megfosztják. Nem tartanak szentmisét sem.

Nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete. Este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel (ez a VIII. századból eredő pogány szertartás), ezt követi a keresztvíz-szentelés. A nagyszombati szertartás keretében jönnek vissza a harangok Rómából. 7 olvasmány van, majd a prédikáció után 12 egyetemes könyörgés. Ebben a világ embereiért és vezetőiért, valamint a papságért könyörögnek. Az áldoztatás után a pap - az asszisztencia vezetésével - elindul egy körmenetre. A visszaérkezés után áldást mond, és elbocsátja a híveket. A következő mise általában éjfélkor kezdődik, de egyes egyházközségekben hajnalkor. Ez már Jézus feltámadását jelzi, ez a vigilia-mise.

Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs, a „nagyszombati liturgia” kifejezés téves. A katolikus időszámításban (ősi zsidó alapokra hagyományozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi.

Fényliturgia

Ekkor történik a tűz megáldása, majd arról a húsvéti gyertya meggyújtása. A húsvéti gyertya (minden résztvevőnél van) jelképezi a feltámadt Jézust. A templomba való bevonulás után énekli a pap a húsvéti öröméneket.

Igeliturgia

Az Igeliturgiában kilenc olvasmány található. Hét az ószövetségből, egy szentlecke, és az evangélium, ebből legalább három ószövetségit és az evangéliumot fel kell olvasni. A Szentlecke előtt megszólal az orgona, harangok és a csengők is, amik nagycsütörtök óta hallgatnak. A Szentlecke után felhangzik az alleluja (az örvendezés éneke), ami egész nagyböjtben nem szerepelt a liturgiában. A prédikáció után a keresztségi igék megújítása következik.

Keresztségi liturgia

Ha vannak keresztelendők, akkor itt történik meg a keresztelés. Ez is régi hagyomány, mivel régen mindig húsvét vigíliáján keresztelték meg a jelölteket. Megáldják a keresztkutat és a szenteltvizet.

Eukarisztia liturgiája

Innen a mise a hagyományos rend szerint folytatódik, de sokkal ünnepélyesebben.

Körmenet

Ez nem tartozik szervesen a vigíliához. Lehet körmenetet tartani a mise végén, ezzel „hirdetni a világnak”, hogy feltámadt Krisztus.

Forrás:wikipedia.hu

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend