Sok olyan betegséget ismerünk, amelyért baktériumok tehetők felelőssé: ellenük antibiotikumokat kell bevetnünk, hogy meggyógyuljunk. Ugyanakkor szervezetünkben hasznos baktériumok is tevékenykednek: mi történik ezekkel? Összegyűjtöttük az antibiotikumok, illetve a pro- és a prebiotikumok szedésének legfontosabb szabályait.

Az antibiotikumok szedésével kapcsolatban nagyon sok téveszme és téves gyakorlat terjedt el. Pedig az antibiotikumokkal nem szabad visszaélni. Feltétlenül beszéljünk háziorvosunkkal, önmagunktól ne kezdjük el az antibiotikumok szedését, bízzuk ezt a döntést az orvosra!

Mikor? Megelőző jelleggel nincs értelme antibiotikumot alkalmazni, néhány kivételtől eltekintve. Legyengült immunrendszerű embereknél, szívbetegeknél például nem szerencsés a lázas állapot: nekik ilyen esetben szükséges antibiotikumot szedniük. Az antibiotikum szedésének alapvetően akkor van értelme, ha a fertőzést nagy valószínűséggel baktérium okozza.

Baktérium vagy vírus? A leggyakrabban előforduló légúti és gyomor-bél rendszeri fertőzések nagy része nem bakteriális, hanem vírusos eredetű. A vírusos fertőzéseknek tüneti terápiája van, tehát a vírussal fertőzött betegek a legjobban teszik, ha otthon maradnak, pihennek, lázcsillapítót és egyéb, a gyógyszertárakban vény nélkül kapható tüneti szereket szednek, mézes teát isznak és inhalálnak. Ám előfordulhat, hogy légúti vírusos fertőzés után bakteriális felülfertőződés is történik! Ekkor már indokolt az antibiotikum szedése.

Milyet? Nagyon rossz gyakorlat, hogy sokan antibiotikumot tartanak otthon. Az orvosnak kell kiválasztania a megfelelő szert. Ő tudja, hogy milyen kórokozó ellen, milyen fertőzés esetén melyik készítmény a leghatásosabb, és figyelembe veszi a beteg esetleges gyógyszerallergiáját, valamint a lehetséges mellékhatásokat is.

Mennyi ideig? Nagyon fontos tudnunk, hogy ha már elkezdtük, bizonyos ideig – általában minimum öt napig – folytatnunk kell az antibiotikum szedését. Ha nem szedjük elegendő ideig, akkor a baktérium nem pusztul el teljesen, sőt, újra szaporodni kezd. Ilyenkor ez a baktérium ugyanarra a szerre már ellenálló lehet, rezisztencia alakulhat ki!

A bélflóra

Emésztőrendszerünkben rengeteg mikroorganizmus található, köztük hasznos és kevésbé hasznos baktériumokkal. Ezek összessége a bélflóra, amelyben normális esetben egyensúlyban vannak a „jó” és a „rossz” összetevők. Ilyen esetben hatékonyan veszi fel a harcot a kártékony baktériumok és vírusok ellen, méregtelenít, védi a bélnyálkahártya épségét, csökkenti a gyulladáskeltő anyagok termelődését és biztosítja az immunrendszer kiegyensúlyozott működését.

Amikor a bélflóráról van szó, valójában hatalmas méretekről beszélünk: a sok méteres bélrendszerünk belső felülete több futballpálya beterítésére is alkalmas lenne! Így nem csoda, hogy ha valamilyen folyamat beleavatkozik a bélflóra működésébe, akkor nagyon sok kár keletkezhet. Ilyen tényező lehet a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a stressz, a helytelen táplálkozás vagy a fertőzések is, de ilyen az antibiotikum-szedés is. Az antibiotikum, különösen a széles spektrumú szer nem válogat: a hasznos és a káros baktériumokat egyaránt elpusztítja.

Ha felborul az egyensúly

A bélflóra egyensúlyának felborulása azt jelenti, hogy a mikroorganizmus-közösségben bizonyos baktériumfajták száma csökken, másoké viszont megnő. Ha ez megtörténik, akkor fennáll annak a veszélye, hogy elpusztulnak a bélbolyhok, a bélfal pedig áteresztővé válik. Így a salakanyagok toxinjai közvetlenül a hashártyára kerülhetnek, szinte visszafordíthatatlan zavart szenvedhet a keringés és a kiválasztás, ami akár életveszélyes állapotot is eredményezhet!

A bélflóra egyensúlyának felborulására elsősorban a hasmenés, a puffadás és az emésztési problémák hívhatják fel a figyelmünket.

Ilyenkor a lehető leghamarabb meg kell próbálnunk helyreállítani azt. Ennek nem az a módja, hogy elpusztítjuk a káros baktériumokat, hanem az, hogy erősítjük a hasznosak jelenlétét.

Probiotikumok

A jótékony mikroorganizmusokat probiotikumoknak nevezzük. Az elnevezés a görög pro bios („az életért”) kifejezésből ered. A bélflórában megtalálható probiotikumok – mint például a Bifidobacterium-, a Lactobacillus- vagy a Streptococcus-fajok – fontos szerepet játszanak a tápanyagok lebontásában, az immunrendszer erősítésében és a szabadgyök-képződés megakadályozásában.

Megelőzésképpen vagy enyhe panaszok esetén érdemes olyan élelmiszereket fogyasztanunk, amelyekben természetes formában megtalálhatóak a probiotikumok. Ilyenek például az élőflórás joghurtok, a kefirek, a tejtermékek.

Súlyosabb bélproblémák esetén érdemes a patikákban kapható, mesterségesen előállított probiotikus készítményeket szedni. Ezekkel kapcsolatban fontos követelmény, hogy a szájon át bevitt baktériumok képesek legyenek változatlan formában eljutni a vastagbélbe és ott megtelepedni.

Prebiotikumok

A prebiotikumok olyan anyagok, amelyek fokozzák a probiotikumok termelődését és megtapadását, miközben gátolják a káros baktériumok megtelepedését. Olyan, nem emészthető élelmiszer-összetevőkről van szó, amelyekre nincsenek hatással a gyomor-bél rendszer felső szakaszának emésztőenzimjei, így változatlan formában képesek eljutni a vastagbélbe, hogy ott fejtsék ki jótékony hatásukat. A leggyakrabban emlegetett prebiotikumok az oligoszacharidok és az inulin. Természetes formában megtalálhatóak többek között a babban, a borsóban, a hagymában, a fokhagymában, a káposztafélékben és a csicsókában.

A tehéntej is tartalmaz prebiotikumokat, de az anyatej 160-szor annyit! Ezért is van olyan nagy jelentősége a minél tovább tartó szoptatásnak: az anyatejjel táplált csecsemők – születéskor még steril – bélflórájában inkább a „jó” baktériumok telepednek meg, amelyeket más módon szinte nem is lehet bejuttatni a pici szervezetébe.