Hirdetés
Zenei utazás

Zenei utazás

Vincze Lilla meghatározó szereplője a hazai zenei életnek, egyedi hangja, stílusa műfajt teremtett. A Napoleon Boulevard együttest az egyik legsikeresebb hazai zenekarként tartják számon, emellett több szólólemeze is megjelent. Energiái kifogyhatatlanok, az éneklés mellett újabb és újabb kihívásokkal néz szembe.

Hirdetés
Hirdetés

Nem rég ért véget a Nagy Duett, ahol Apáti Bence, az Operaház balettművésze volt a partnered. Milyen volt ebben nagyszabású produkcióban részt venni?
Mindig figyelemmel kísérem a tévében a zenei műsorokat, a Sztárban sztárt különösen kedveltem. Többször szóba került, hogy én is szerepet vállaljak az egyik produkcióban, hiszen örülök az olyan felkéréseknek, ami zeneileg érdekes és kihívást jelentő feladat. A Nagy Duettben az a különleges, hogy a partnered teljesen más területről érkezik, boldog voltam, amikor kiderült, hogy egy balettművészet lesz a mentoráltam. Azért is számított kihívásnak, mert mindig a tánccal volt problémám. Gyerekkoromban a szüleim is szerették volna, ha felvesznek a balettintézetbe, mert sokat mozogtam, táncoltam, sportoltam, és azt gondolták, hogy a tánc közel áll hozzám.

A műsorban nem éreztem, hogy kiaknázták volna a lehetőségeket, a te énektudásod és az ő tánctudásának ötvözésével.
Ezt éreztem én is, hiszen sok mindennel foglalkozom a zenekari munkák során, és ott is nagyon fontos figyelembe venni, hogy mit tudunk kihozni az adott lehetőségekből. A műsornak sok összetevője van, össze kell hangolni a látványt, a szórakoztatást, az operatőri munkákat. A szerkesztők minden párnál megnézték az erősségeket - és lehet, hogy későbbiekben tervezték -, de Bencének a tánctudását valóban nem használták ki. 

Jó emlékek maradtak a műsorral kapcsolatban?
Természetesen, de emellett több tanulsága is volt. Régen szerepeltem hasonló nagy volumenű tévés produkcióban, így nemcsak azok az emberek hallottak rólam ismét, akik figyelemmel kísérik a karrieremet, hanem megmutathattam magam olyanoknak is, akik eddig még nem ismertek. A felvételek, próbák alatt sokat tanultam, hiszen nagyon professzionális csapat állt mögöttünk.

A többi párost sem ellenfélnek tartottátok, hanem őszintén drukkoltatok egymásnak.
Abszolút így van, megkönnyeztük a másik versenyzők kiesését, de persze tudtuk, valakinek mindig távozni kell az est végén. A bent maradás több komponensből áll, számítanak a közönségszavazatok, a zsűri pontszáma, és természetesen a dal is. Nagyon sok segítséget kaptunk, profi körülményeket teremtettek, élvezetesek voltak a próbák. Azóta a mozgás még jobban a részemmé vált, járok edzésre, zumbázok, tornázok, biciklizem, fontos a természetjárás, vitorlázás, evezés. Régen nem volt ilyen mozgásigényem, és elkezdtem ismét komolyabban sportolni.

Szükséged is van a kondíció, mert sok elfoglaltságod van, rengeteg helyre utazol. Ezenkívül tanítasz is, ami az eredeti szakmád.  Büszke vagy a tanítványaira?
Nagy boldogság átadni a tudást, és öröm látni annak értékét és eredményét. Az előadói pálya elsősorban az egocentrikusságról szól, de eljön az idő, amikor az válik fontossá, hogy ne csak magaddal foglalkozz. Ezért jó a zenekari felállás, mert ott egymásra vagyunk utalva, figyelni kell egymás szempontjait és folyamatos az összedolgozás. A tanítás mindig nagy élmény, és büszke vagyok, hogy lassan már 17. éve oktatok, több tanítványom befutott zenész, énekes. Igyekeztem több féle zenei stílust tanulmányozni, a klasszikus alapoktól kezdve a crossoverig, a világzenén át a pop-rock stílusig, így sok műfajban tudom átadni a tudásomat. Idén július elején is Matfűn tartunk egy zenei tábort, amit szintén nagyon várok.

Dóka Attila tanítványoddal is jelentek meg klipek, dalok, ami nagyon érdekes zenei utazás, hiszen mindig is képviseltél egy sanzonosabb, letisztultabb vonalat.
Ez is a tanítás szépsége, hogy sok olyan barátság és zenei egymásra találás fejlődik ki az ismeretségből, amely végül közös munkát eredményez. Attilában először az énekhangja fogott meg, aztán kiderült, hogy saját zenéket is szerez. Később megmutatta a verseit, amelyek mondanivalója, érzelemvilága valóban közel áll hozzám. Ő olyan, mint egy neoromantikus lovag, verses, balladisztikus poéta, ez a mai világban nagyon szép és tiszta.

A gitárzene, a stílusok keveredésének játéka, mindig sok érdekes pluszt tesz az előadó-művészetedhez.
Kedvelem a gitárt, mert visszavisz a kezdetekhez. Nem rég volt érettségi osztálytalálkozónk, ahol találkoztam Bertalan János irodalom és nyelvész tanárommal, az ő óráira sokszor gitárral érkeztem az irodalom nagyjainak verseit megzenésítve. Később Dévai Nagy Kamillával való találkozásom is meghatározta zenei fejlődésemet, hiszen az ő segítségével megismertem a balladákat, népdalokat, a Mámor című albumom is ezen ihletésen született. A gitárra írt versek, dalszövegek kortalanságot jelképeznek, visszahozzák a múltat, megmutatják a jelent és sokszor a jövőt is előrevetítik. Fontos a daloknál, hogy a szerző ismerje az előadó lelkét, gondolatait, mert azok az igazi  zene- és szövegírók, akik ezt megérzik, és megalkotják. Nekem is fontos, hiszen annál hitelesebben tudom elénekelni, átadni a közönségnek a szerzeményeket. Sok stílus keveredik bennem, széles az érdeklődési köröm, nyitott vagyok, és jó érzés, ha ezt a dalokban meg tudják fogalmazni.

Mindig is érdekeltek a művészetek, a Benczúr Házban tartott estjeidre meghívott vendégek között van zenész, színművész, csillagász, különböző művészeti ágakból érkező vendégek.
Mint az előbb említettem valóban sok minden foglalkoztat. Csodálok másokat, hiszen attól leszünk többek, ha nyitottak vagyunk, folyamatosan tanulunk. Közel áll hozzám a színház világa, játszottam például a Ruttkai Éva Színházban, az Edit és Marlene-ben és az Acélmagnóliákban. Életre szóló élmény adott ez a fajta megmutatkozás.

(A teljes interjú a Patika Tükör júniusi számában olvasható)

Zenei utazás

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend