Hirdetés
Veiszer Alinda: Csokoholista vagyok!

Veiszer Alinda: Csokoholista vagyok!

Egyik kedvenc kávézójában találkozunk, ahol épp egy e-mailt ír a laptopján. Belelapoz a neki hozott Patika Tükör-lapszámokba, és az egyik interjúalany láttán megjegyzi, hogy amikor ő készített vele interjút, majdnem felállt pár perccel a beszélgetés kezdete után. De csak majdnem.

Hirdetés
Hirdetés

Előfordult már ilyesmi?

Nem, még soha nem hagytam ott interjúalanyt. Ebben az esetben az történt, hogy az illető eleinte nagyon rátartinak tűnt, és emiatt én is feszült lettem. De pár perc alatt feloldódtunk, összecsiszolódtunk. Egyébként többnyire azzal a szándékkal ülök le interjút készíteni, hogy egy jót beszélgessek. Szerintem elég nyitott és toleráns vagyok, és csak annyit kérek az interjúalanyaimtól, hogy ők is legyenek nyitottak a kérdéseimre.

Veiszer Alinda: Csokoholista vagyok!

Zavarba lehet hozni téged?

Ha valaki arra világítana rá, hogy felkészületlen vagyok, azzal zavarba lehetne hozni. Ilyen szerencsére nem nagyon fordul elő. De például flörtölgetéssel már nem lehet kizökkenteni.

Interjút adni is szeretsz?

Hogy történetesen egyik vagy másik oldalon állok-e egy beszélgetésben, az szinte mindegy, szeretek adni és kapni is. Egyébként nem vagyok túlságosan tudatos interjúalany, nincs készen a mondanivalóm, nem fogalmazom meg előre az „üzenetet”. Szeretem, ha elvisz egy beszélgetés az előre kigondolt mederből. Az a jó beszélgetés, amelyben működik a kémia.

Mitől működik a kémia?

Attól működik, ha két ember képes egymásra reflektálni, és kialakul a harmónia, még akkor is, ha esetleg konfliktusok is adódnak. A barátaim között vannak olyanok, akikkel így tudok beszélgetni. Arra az egy-két órára ugyanabban a világban mozgunk, te is odaadod magad és én is, értjük és érezzük egymást.

Most épp nem vagy képernyőn…

Igen, most nincs együttműködésem a közmédiával. Úgy látom, ott nincs igény arra, amit én csinálni szeretnék. Akkor inkább csinálom ugyanazt – máshol. Beszélgetéseket vezetek színházakban, vidéken, vagy éppen könyvet írok. Egyébként nagyon proaktív ember vagyok, keresem a lehetőségeket, töröm a fejem az ötleteken. Vagy az van, hogy ülsz és várod, hogy megcsörrenjen a telefon, vagy kitalálod magad és elébe mégy a dolgoknak. Így lettem szabadúszó.  A világ jól működik, és ha itt-ott be is csukódnak ajtók, nyílnak újak.

Közben pedig anyuka lettél.

Az idei volt életem legfárasztóbb éve. Leila most tizenöt hónapos és nagyon aranyos. Ma már zenéltünk is együtt. Már elég régen megtanultam kottát olvasni, hogy életre kelthessem a dalokat, amiket szeretek, így furulyán eljátszhatom őket Leilának. Később szeretném, ha majd sportolna. Ha visszagondolok arra, hogy mikor kerül megalázó helyzetbe az ember iskolás korában, hát a tesiórák jutnak eszembe. Szeretném, ha az én gyerekem ezt elkerülné. Nem kell Michael Jordan-nek lennie, de azért tudjon bánni a kosárlabdával. Aztán jó lenne, ha rajzolni is megtanulna.

Utána pedig a nyelvek következnek, ha jól sejtem.

Ahogy mondod.

Milyen értékeket szeretnél neki átadni?

A toleranciát, a nyitottságot és a kételkedést. Nem hiszek a tekintélytiszteletben. Ne azért tiszteljük a tanító nénit, mert ő a tanító néni, hanem mert ott és akkor okosabb nálunk. Nagyon idegesít, ha valaki nem áll ki magáért. Én mindig is kifejezetten konfliktusos voltam, ha valami nem tetszik, azt megmondom az illetőnek, és így tartom korrektnek. Akkor sem leszek óvatosabb, ha a másik fél köztiszteletben álló személy, „fontos” kapcsolatokkal.

Egyszer azt mondtad, a férjeddel való kapcsolat végleges. Bátor szavak!

Azért rettenetes vitáink is vannak! Ettől még ma is úgy gondolom, ahogyan akkor. Már tíz éve együtt vagyunk a férjemmel, és négy éve össze is házasodtunk. Mindkettőnknek hatalmas biztonságot jelent ez a kapcsolat. Nagyon jókat tudunk beszélgetni, vagy csak úgy együtt lenni, filmet nézni, borozni.

Hogyan vigyázol az egészségedre?

Nagyon egészséges ember vagyok! Évente egyszer, ha belázasodom – egy napra. Elég hektikusan táplálkozom, de van egy mániám: bevallom, csokoholista vagyok! Régebben kosaraztam, de most nincs időm sportolni.

Hogyan ünneplitek a karácsonyt?

Nagyon szeretem a karácsonyt, a sokszor giccses kellékekkel együtt. Igazi, testes, sűrű normann fenyőt állítunk. Tradicionális díszeket használunk: nem égőket aggatunk a fára, hanem piros díszeket és szalmafigurákat. Az alma, a narancs és a fahéj is a karácsonyhoz kapcsolódik nálam. Szenteste hármasban ünneplünk. A férjem készíti az ünnepi menüt. Amióta hét éve elváltak a szüleim, kicsit nehezebb megszervezni, de másnap összegyűlik a nagy család, akár ötven ember is! Mindig van libamáj, szárnyas leves és flódni, de mindenki hozzátesz valamit, a húgom hozza a csokival leöntött kuglófját, anyukám pedig a sajttekercset. Ami az ajándékokat illeti, minden évben azt mondjuk, hogy nem kerítünk neki nagy feneket – idén már tényleg nem! A csomagolásnak annál inkább. Tavaly Leila pici talpnyomával díszítettük az ajándékkísérő kártyákat, amelyek hatalmas sikert arattak. Az idén majd talán „megkérjük”, hogy tenyereljen bele…

Névjegy

Veiszer Alinda
Riporter, műsorvezető

  • 1980-ban született Budapesten.
  • Szegeden végzett kommunikáció szakon.
  • 2004-ben az Este és a Kultúrház című televíziós műsorokban tűnt fel.
  • A késő esténként vetített Záróra adásaival vált különösen népszerűvé.
  • 2008-ban Junior Prima, 2010-ben Prima Primissima Díjat vehetett át.
  • Férje László Pál riporter.
  • Beszélgetései Záróra és Ráadás címmel jelentek meg. Újabb könyve a fiatal „ötletemberekkel” készült interjúkötet: a Bridge generáció.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend