Úszás? Igen!
Az úszás majdnem minden izmunkat megmozgatja. Bármelyik korosztálynak ajánlott. Szinte észrevétlenül erősít, lelkileg is feltölt, a víz kellemes simogatása pedig megnyugtat. Nem véletlen, hogy legelégedettebb pillanatainkban azt mondjuk: úszunk a boldogságban.
Már a babák is "úsznak", azaz ösztönösen mozognak a vízben. Minden újszülött rendelkezik az úgynevezett búvárreflexszel, hiszen még őrzi annak emlékét, hogy kilenc hónapig vízben élt az anyaméhben. Születésünk után még mintegy 6-7 hónapos korunkig eleven ez az emlék. Addig reflexszerűen zárjuk a szánkat és a külső orrnyílásunkat, ha víz ér bennünket. Ám ha a víz alá merülünk, nyitott szemmel és szájjal tesszük. A valódi úszó mozdulatokat csak kétéves korunk után sajátítjuk el.
Úszástörténelem
Egy ötezer éves ábra alapján úgy tudjuk, már az ókori egyiptomiak is úsztak. A görögöknél és a rómaiaknál fontos szerepet töltött be a fürdőkultúra, az ókori olimpián az úszás mégsem szerepelt versenyszámként. A középkorban háttérbe szorult a víz, a tisztálkodás, a fürdés jelentősége, ám a napóleoni háborúk idején az úszásoktatás már a katonák kiképzésének is része volt. Természetesen nem a saját örömükre úsztak: meg kellett tanulniuk teljes fegyverzetben, lehetőleg csendben haladni a vízben. Az úszás a XIX. századtól kezdett sporttevékenységgé válni. Egyre gyorsabb úszásnemeket fejlesztettek ki, a következő sorrendben: "kutyaúszás", gyorsúszás, hátúszás, pillangó.