Hirdetés
Társfüggőségből a tartalmas egyedüllétbe

Társfüggőségből a tartalmas egyedüllétbe

Az ember, társas lény. Egységben az erő. A kettő több mint egy. Zsák a foltját. Párosan szép az élet. A gyakran hangoztatott „közmondások” szerint, aki egyedül van, az nincs egységben. És már gyermekkorunkban sejtettük, hogy egyedül lenni nem jó, kamaszként mégis számtalanszor becsuktuk a szobánk ajtaját. Mert önmagunkkal lenni, befelé fordulni nem luxus, nem önzés, de személyiségfejlődésünk, érett felnőtté válásunk záloga.

Hirdetés
Hirdetés

„Én biztonsági játékos vagyok. Nem tudok egyedül lenni. Még akkor is gondoskodom a páromról, ha ő nem is viszonozza” - mondta 39 éves ügyfelem Eszter, a közelmúltban. Ez bizony „társfüggőség” - gondoltam akkor, de számos találkozás után a kép ennél árnyaltabbá vált.

Társfüggőség vagy kodepencia, a másik embernek, a másik véleményének való kóros alárendeltség, mely lehetetlenné teszi az egyenrangú kapcsolat létesítését. Az egyik fél gyakran túlzott áldozatokat is képes hozni a másik elismeréséért, közben saját érzéseit, vágyait, szükségleteit elnyomja, elhanyagolja – mondja a szakirodalom.

„Alig vártam a hétvégét, hogy elmehessünk végre együtt valahová, 4-5 programot is ajánlottam, de ha ő fáradt volt, akkor leintett, és ki sem mozdultunk otthonról.  Eszembe sem jutott, hogy egyedül is elmehetnék, vagy a barátnőmmel. Inkább igyekeztem mindenben a kedvére tenni” - hangzott el sokszor Esztertől.

Társfüggőségből a tartalmas egyedüllétbe

Társfüggőség esetén önértékelésünkben is a párunk szava döntő, vagyis nem a valós értékeink alapján szemléljük magunkat, hanem amit a másik mond rólunk. A társfüggőség jellemzően azoknál alakul ki, akiket gyermekkorukban elhanyagoltak, bántalmaztak. Ez a minta pedig egy életre meghatározza a párválasztási attitűdünket

Eszternél azonban mégsem erről volt szó. Munkahelyén vezető beosztásban dolgozik, naponta több döntést kell meghoznia önállóan, egyedül. Ideje nagyobb részében „férfias” energiákkal van jelen, határozottan képviseli önmagát és a munkáját, irányítja beosztottait. Találkozásaink alkalmával sokat beszéltünk arról, hogy ami élete egyik területén túlsúlyban van, azt szinte tudattalanul szeretné kompenzálni a magánéletben. Úgy érezte, hogy az ő tökéletes gondoskodásán, a hétköznap is meleg vacsorán, a vasalt ingen, és az aránytalan alkalmazkodáson méretik meg az ő „nőiessége.”

Néhány hónap elteltével megtapasztalta, hogy a társas magány helyett bátran vállalt, tartalmas egyedüllétben is vannak értékes pillanatok. Most már tudja, mi az az „énidő”. Ki meri mondani, hogy „ma egyedül szeretnék lenni”, és ez a mondat nem a másik ember mellőzését jelenti, hanem az önmagunknak ajándékozott figyelmet. És hogy a magunkkal töltött időnek milyen „énvédelmi” és „kapcsolatvédelmi” mechanizmusa is van, azt Müller Péter fogalmazza meg brilliánsan:

„A jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka nem szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.”

Társfüggőségből a tartalmas egyedüllétbe

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy.com
idobenvagy(at)gmail(dot)com
yoursunnyside.hu

Korábbi cikkei:

Tudatos vagy ösztönös döntéshozó vagy?

A hosszú élet titka

Az anyák többet kiabálnak?

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend