Rák: van lelki segítség!

Rák: van lelki segítség!

A daganatos betegség diagnózisával szembesülni nagyon nehéz: a betegnek és a hozzátartozóinak is. Pillanatok alatt átrendeződik a család élete. Ám ezzel a teherrel nem feltétlenül kell egyedül megküzdeni! Minden onkológiai osztályon térítésmentesen elérhető a pszichológiai segítség. Hogy ez mit jelent, arról dr. Kegye Adrienne pszichoterapeuta szakorvossal beszélgettünk.

Mi zajlik le az emberben, amikor rákot diagnosztizálnak nála?

Szinte mindenkit megrázkódtatásként ér a hír. Jó, ha ilyenkor jelen van a beteggel egy hozzá közelálló személy is, aki támogatni tudja őt, és segíthet az elhangzó információk, tennivalók későbbi felidézésében. A diagnózis feldolgozásához időre van szükség, általában 6-8 hét is eltelik, mire a páciens elfogadja és felméri, mivel áll szemben.

Rák: van lelki segítség!

Ennyi idő alatt ráadásul többnyire túlesik egy műtéten, elkezdődnek a kezelések, tehát egy teljesen új helyzethez kell viszonylag rövid idő alatt alkalmazkodnia.

Korábban az orvos az esetek többségében el sem mondta a betegnek, hogy daganatos… Azt a szót is nehezen ejtjük ki, hogy „rák”.

A korábbi helyzet nagy feszültséget eredményezhetett a beteg környezetében. Ha erről nem lehetett beszélni, egy olyan titok keletkezett, ami falakat emelt a beteg és családtagjai közé! Jelenleg a beteget az ő érzelmi és mentális állapotát, teherbírását, igényeit figyelembe véve kell informálni. A páciensek a beszélgetések során tapasztalhatják, hogy igenis lehet beszélni a rákról. Apránként meglelhetik a számukra megfelelő arányt: kivel, mikor, hol, hogyan. Jó, ha a beteg tud beszélni a betegségéről, de képes képviselni azt a kívánságát is, ha bizonyos személyekkel, bizonyos helyzetekben mégsem.

A kezelőorvos mennyire foglalkozik a páciensek lelkével?

Magyarországon sok tehetséges, tapasztalt, elismert onkológus dolgozik, akik mindent megtesznek a betegek gyógyulásáért. Ennek ellenére a betegek sokszor elmondják, hogy nem kapnak minden kérdésükre kielégítő választ. Ez részben érthető, hiszen tudjuk, hogy az egészségügyi személyzet mennyire túlterhelt, milyen sok a beteg és milyen kevés idő áll rendelkezésre… Így az orvos-beteg találkozások alkalmával gyakran csak a kezelésekkel kapcsolatos információk hangzanak el, és ki sem derül, hogy a betegnek még kérdése lett volna. Sok esetben azért sem, mert a páciensek a betegséghez kapcsolódónak gondolják a lelki tüneteiket is, és úgy tekintenek azokra, mint amin úgysem lehet változtatni – pedig lehet!

Tudna példát említeni ezekre a problémákra?

Előfordulhat például, hogy lehangolt, reggel nehezebben lát hozzá a mindennapi teendőknek, fáradékony, gyakran elsírja magát, ha eszébe jut a betegsége, nehezen alszik el, vagy túl hamar felébred. Érdemes ezeket megemlíteni a kezelőorvosnak: vagy maga is tud segíteni, vagy ajánl valakit, aki pszichés támogatást nyújthat. Fontos tudni, hogy minden onkológiai osztályon dolgozik olyan szakember, aki a lelki gondozásért felelős. Az ő segítségét térítésmentesen lehet igénybe venni! A magánszektorban is dolgoznak onkopszichológusok. Előfordul, hogy valaki idegenkedik attól, hogy a szükséges kezeléseken túl is bejárjon az onkológiai osztályra, ezért inkább az állami intézmények keretein kívül keres pszichés megoldást pszichés panaszaira.

Mi a pszichoszociális gondozás lényege?

Az ezen a területen dolgozó szakembereknek nem közvetlenül a daganatos betegség befolyásolása a feladata, hanem minél alaposabban megismerni a pácienst, és önismeretének fokozásával abban segíteni őt, hogy mozgósíthassa, a gyógyulás szolgálatába állíthassa a saját erejét.  Munkájukhoz tartozik a hozzátartozók pszichés támogatása is.

A páciensek körülbelül egynegyede igényel érzelmi támogatást, pszichoszociális gondozást. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ettől még nem számítanak pszichiátriai betegnek, nem szorulnak hosszú távú pszichés kezelésre! Hosszabb lélegzetű, feltáró jellegű terápiára is van mód, de többnyire rövid pszichoterápiás kezelés – esetleg gyógyszeres terápiával kiegészítve – elegendő.

Nemcsak egyéni, hanem csoportos foglalkozásokra is van lehetőség. A közösség sok erőt adhat. A betegek megoszthatják egymással a problémáikat, a nehézségeiket, az érzéseiket. Hasonló tapasztalataik révén segíthetik egymást a betegséggel való megküzdésben. Informálódhatnak, praktikus tanácsokat kaphatnak, megélhetik, hogy ők maguk is tudnak segíteni a sorstársaknak.

Milyen körülmények között zajlanak a terápiás beszélgetések?

Ezek a beszélgetések szakmai szabályok által meghatározott keretek között történnek, komoly figyelmet, koncentrációt, felkészülést igényelnek. Egyre több intézetben kialakítják a terápiás beszélgetés nyugodt, meghitt légkörének biztosításához szükséges önálló helyiségeket. A pszichés támogatás lehetősége a betegek és családtagjaik rendelkezésére áll. Fontos, hogy tudjanak róla, és merjék igénybe venni, ha úgy érzik, segítségre van szükségük!

Mi történik a családdal?

Ha daganatos beteg van a családban, felborul az addig kialakított, jól működő rendszer. A családban minden átalakul, át kell írni a rövid és a hosszú távú terveket. A betegség korlátozhatja az élet számos területét, megváltozhat az anyagi helyzet, a családi élet, a pihenő és a szabad idő eltöltése. A betegség lefolyása során a családtagoknak megváltoznak a feladatai, a szerepei, az igényei és a szükségletei. Az onkológiai kivizsgálások, kezelések során együtt kell megtanulniuk egy „új nyelvet”,kialakítaniuk egy új életritmust, életvitelt. Korábban ismeretlen körülmények között kell helytállniuk. Vannak családok, ahol sikerül megőrizni vagy helyreállítani a megbillent egyensúlyt, és ez megerősíti kapcsolataikat, és akadnak, akiknél ez nem teljesül.

Mi segíthet a család harmonikus működésének megőrzésében, helyreállításában?

Ennek az egymásra figyelés lehet az alapja, lehetőséget teremteni a problémák, nehézségek nyílt megbeszélésére. Pontosan megtervezni, megszervezni, megbeszélni, ki miben, hogyan, mennyit tud segíteni. A kezelések alatti, majd az azt követő időszakban egy új életritmus, életvitel kialakításában is kérhetik szakember segítségét.

Miközben, gondolom, a családtagoknak sem könnyű…

Igen, a daganatos betegség kapcsán a hozzátartozók is sokszor nehéz helyzetbe kerülhetnek! Azt várjuk tőlük, hogy támogatók legyenek, miközben maguk is egy krízist élnek át. Sokasodnak mindennapi feladataik, megnőhetnek a fizikai, lelki terheik. Nagy felelősség hárul rájuk, gondoskodniuk kell a betegről. A családtagok a beteg támogatói, sok esetben ápolói. Hozzátartozójuk betegsége mellett saját érzéseikkel is meg kell birkózniuk. Mindeközben kevés lehetőségük van ezt kifejezni.

Rák: van lelki segítség!

Ezért fontos, hogy rájuk is odafigyeljünk. A betegekhez hasonlóan a családtagok is részesülhetnek pszichológiai ellátásban az onkológiai osztályokon! Egyéni tanácsadásra, konzultációra, támogató pszichoterápiára is nyílik lehetőség, és arra is, hogy ezeken a családtagok közösen vegyenek részt.  Sőt, ma már hozzátartozók számára szervezett támogató csoportok is vannak, ahol a családtagok találkozhatnak, és ők is átélhetik, milyen sokat segíthet a csoport a tapasztalataik, érzéseik, nehézségeik megosztásában.

Mit mondhatunk a gyerekeknek a szülő betegsége esetén?

Ez nagyon fontos kérdés. Ők is a család részei, és bármilyen életkorúak is, mindenképpen rájuk is hatással van a szülő betegsége. Ha nem beszélünk róla, akkor is érzékelni fogják a változásokat, például látják, hogy a szülő esetleg napokig nincs otthon, vagy a kezelések után rossz a közérzete. Érzékelik a többi családtag aggódását is. A bizonytalanság félelemmel tölti el a gyerekeket, amit megváltozott viselkedésükön vagy a kérdéseiken keresztül érhetünk tetten.

Ha a gyerekek a koruknak megfelelő mélységben ismerik a betegséget és annak hatásait a család életére, kevésbé szoronganak. Alapvető fontosságú a tiszta, nyitott kommunikáció, ami figyelembe veszi a gyermekek terhelhetőségét. A gyerekekkel való beszélgetésnél alkalmazkodjunk aktuális kérdéseikhez. Akkor beszéljünk a gyermekekkel a betegségről, amikor ők kíváncsiak valamire, és annyit mondjunk róla, amennyi őket érdekli, amiről kérdeznek.

Egyszerűen, pár szóban válaszoljuk meg a kérdéseiket, minden alkalommal. Ebben is nagy segítség lehet a közeli hozzátartozók bevonása, hogy közülük az beszélgessen a gyermekkel, aki megfelelő nyugalommal és bizakodással tud beszélni a betegségről és a családban kialakult, a gyermeket is érintő helyzetekről.

A kamaszoknál ilyenkor többnyire felgyorsul a felnőtté válás folyamata. A család túlterhelt, ráadásul mindenki hasonlóan súlyos érzelmekkel küzd, ezért előfordul, hogy a nagy gyerekre is több feladat, viszont kevesebb figyelem jut, és nincs kivel megosztania az érzéseit. Ilyenkor is jó, ha van egy olyan felnőtt (rokon, tanár vagy családi barát), aki jól ismeri a gyereket és értőn meghallgatja őt, válaszol a kérdéseire.

Van-e recept arra, hogyan lehet felvenni a küzdelmet a rákkal?

Erről nehéz általánosságban beszélni, hiszen éppen az a lényeg, hogy mindenki találja meg a saját útját. A szakemberek ebben tudnak segíteni a pácienseknek. A küzdelem sokakat meg is erősít lelkileg. A betegség arra késztethet, hogy átgondoljuk az életünket, és máshová helyezzük a hangsúlyokat. A páciensek gyakran számolnak be változásról, arról, hogy jó irányban alakul át az életük.

Gyakran halljuk, olvassuk, hogy meg kell próbálni pozitívra hangolni a gondolatokat.  Ez nem mindig megy…

Természetes, hogy az embernek egy az addigi életét megváltoztató, nagy megterhelést jelentő kezelésekkel járó betegség esetén, stresszhelyzetekben lehetnek nehéz, fájdalmas, szomorú érzelmei. Fontos azonban a konfliktusos, stresszel járó helyzetek kezelésének elsajátítása, a nehéz és örömteli érzelmek egyensúlyának megtalálása. Ebben segíthet, ha felfedezzük a jó történéseket is. Érdemes megkeresni azokat az akár apró dolgokat, amelyek örömet, jó érzést okoznak, és ez lehet például a családdal, a gyerekekkel együtt töltött idő, egy szál virág, a napsütötte természet vagy egy kellemes séta is.

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek