Prokopp Dóra: "Orvos vagyok"
Négy gyermeke mellett sikeresen elindította a Filmmúzeumot, a Paprika TV-t, majd étteremtulajdonos lett, emellett családmenedzser, grafikus, igazi nagy organizátor. Legkisebb gyermeke is elmúlt már 14 éves, s hamarosan nem lesz szükség a mama állandó odafigyelésére. Prokopp Dóra életében körvonalazódik egy következő életszakasz, ahol a hitelességé a főszerep. S talán egy úgynevezett „dumarendelőé”…
Patika Tükör: Annak ellenére, hogy nem emlegetik a celebek között, és nem lett közszerepő, meglepően sokan kíváncsiak Önre Vajon mi ennek az oka?
Prokopp Dóra: Annak idején, amikor megszeretett az ország, én voltam a néma nő, aki mindig mosolyog, akit nem lehet utálni. Aztán az életem összes nyilatkozata a gyermekeimről szólt, olyan négygyermekes anyuka lettem, aki nem kompromittálódott se személy, se párt által, s ez ritkaság volt már tíz évvel ezelőtt is, hát még most. Azt hiszem emiatt maradtam érdekes az emberek számára.
PT.: Amikor telefonon hívtam, egy szimbólum is megjelent a neve mellett. Ez a jel egyfajta üzenetet is hordoz?
PD: Ez a jel az élet magja szimbólum, még abból a korszakomból van, amikor szerettem volna elindítani egy programot, hogy legyen egy nap, amikor a a világ összes nemzete együtt táncol, hogy az együtterzés energiáját, ne valami feldolgozhatatlan katasztrófa okán éljük meg, hanem igazi örömben. Ennek a nagy közös táncnak választottam ezt a gyönyörű szimbólumul. Végül a lelkesedésem alábbhagyott, mert máshol, mások szerveztek és megteremtettek, valami hasonlót, de lehet, hogy még egyszer újra nekilátok, mert hiszek ilyen események világátalakító erejében.
PT.: Minden életszakaszában, a tévés, a mentős, az étteremtulajdonos és családos történeteiben nagy odaadással beszél az aktuális dolgairól.
PD: Rendkívül intenzív életet élek, a legfontosabb hajtóerőm az, hogy mindent szívvel-lélekkel csinálok. Lassan 50 éves leszek, de eddig nem ért az életemben olyan nagy csalódás, hogy elveszítsem az illúzióimat. És azért is szerencsés vagyok, mert nem hordozok magamban fájdalmakat, de az is lehet, hogy csak elfelejtem a rosszat. Sokszor egyébként a jót is elfelejtem, s időnként megkérem a családom tagjait, hogy meséljék el, milyen volt az életünk öt éve.
PT.: Mennyire zavarja, hogy két év múlva 50 éves lesz?
PD: Belenézek a tükörbe, s néha meglepődök, hogy ki néz vissza rám. De nem érdekel. Persze kövérnek látom magam, talán egy kis testképzavarom is van, és ezzel rossz példát mutatok a gyerekeimnek. Az egyik komoly feladatom, hogy megszeressem ezt a képet. S ha ez megtörténik, tudom, már nem fogok plusz kilókat látni magamon.
PT.: Ettől a tudatosságtól kerek és boldog az élete?
PD.: Minden nap megpróbálom meghatározni azt, hogy mi is a boldogság és mitől lehet egységben az ember a világmindenséggel. Ez persze hullámzik, és én sem vagyok minden percben boldog. Boldog az, aki tudatos, akinek van bizonyosság az életében. Lehet ez istenhit, fatalizmus vagy egy szemlélet, de el tudja fogadni azt hogy ami történik vele, annak oka van.
Az interjú a Patika Tükör májusi számában folytatódik. Ha kíváncsi rá, kérje gyógyszerészétől!
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek
