Hirdetés
"Pazarló" természet

"Pazarló" természet

Születéskor a lánycsecsemőknek hárommillió petesejtjük van. Kamaszkortól, a menstruáció megjelenésével már csak négyszázezer petesejtben rejlik az a lehetőség, hogy gyermek fejlődjön belőle, vagy a havi ciklussal távozzon a női szervezetből. Mégis, ez a szám is hatalmas ahhoz képest, ahány gyermeke átlagosan egy nőnek születik. Vajon miért gondoskodott a természet ennyi petesejtről?

2013.03.25
Hirdetés
Hirdetés

A természet - komolyságához egyáltalán nem illően - esztelenül pazarol. Ez a látszólag értelmetlen viselkedés nemcsak a létrejött valóságban, de - amire még kevésbé lelni magyarázatot - az élet ígéreténél is tetten érhető.

A nő élete során mintegy ötszázszor kap lehetőséget arra, hogy életet adjon. Vajon mi magyarázza ezt a magas számot, amely oly hatalmas a valóban megszülető néhány gyermekéhez képest? Ráadásul ennél is több petesejt érik meg hiába, hiszen születéskor a nők hárommillió petesejttel rendelkeznek. (Kamaszkorra már csupán négyszázezer marad.) Alacsonyabb szintű létformánk mellett egykor talán több utódunk született. Lehetséges, hogy az evolúciós folyamatok ilyen lassan reagálnak a megváltozott körülményekre? Vagy a természet szeretné megadni a lehetőséget, hogy akkor foganjon gyermekünk, amikor azt a legjobbnak látjuk? Esetleg a szelekciót szolgálja a tény, hogy havonta csak egy sejt, a legéletképesebb érik meg? Minden ciklus során több száz sejt indul fejlődésnek, de csak egy érik meg. Eszerint a petesejtek éppúgy versengenek, mint az ondósejtek?

A menstruáció 3-6 napja alatt az agyalapi mirigy már utasítja a petefészket, hogy kezdje meg a tüszők érlelését. Közülük csak egy érik meg, belsejében a kiszabadulásra váró petesejttel. A nő két petefészke közül havonta csak az egyik dolgozik. A munkát azonban nem igazságosan osztják meg, hiszen nem felváltva termelnek petét. A kutatók nem tudnak választ adni e szerepcsere okára. Eközben a petefészek másik hormonja, a progeszteron a méh nyálkahártyáját készíti elő a petesejt fogadására, arra az esetre, ha a sejt megtermékenyülne, míg a méhbe ér.

A testhőmérséklet csak a tizennegyedik napon emelkedik - akár 37 fok fölé is -, a nők ebből tudhatják, hogy ciklusuk termékeny időszakában járnak. Olyannyira, hogy többnyire az együttlétet is jobban kívánják, mint máskor. A petesejt elindul a petevezetéken át a méh felé. A következő huszonnégy óra döntő jelentőségű, ennyi idő alatt kell spermiummal találkoznia, ahhoz, hogy a szeretkezésből gyermek szülessen. A nő azonban jóval hosszabb időn át megtermékenyíthető, hiszen a spermium három-öt napig életképes, akár ennyi időt is várhat a nő testében. Ezért a természetes fogamzásgátlás hívei ne csak a tizennegyedik napon, de már előtte is tartóztassák meg magukat. Akik azonban felkészültek a gyermek fogadására, próbálják minél inkább megközelíteni a középidőt, hiszen az akkor érkező spermium a "legjobb minőségű". A nők termékeny időszakában könnyebb a spermiumok útja. Ilyenkor a szeretkezéstől számított negyedórán belül elérik a célt. A fogamzás akkor jöhet létre a legnagyobb eséllyel, ha az aktus ideje pontosan egybeesik a tüszőrepedéssel és a petesejt petevezetékbe kerülésével. (Ennek felismerésére épül a hőmérőzés módszere). A méhnyak fertőzött ondósejtet nem enged be, s további "társak" pusztulnak el a hüvelyben, illetve a méhnyakban. A bejutott, körülbelül 150 millió ondósejtből alig száz kerül a petesejt közelébe.

A méhbeli környezet a 15. és a 28. nap között válik ideálissá a magzat fejlődéséhez. Ekkor azonban többnyire az derül ki, hogy a szervezet hiába készült, nem alakult ki terhesség, mivel a petesejt nem találkozott spermiummal. A méh falának megvastagodott rétege így feleslegessé válik, és görcsös összehúzódások segítségével vérzést okozva kilökődik. A termékenység az emberéhez hasonló ciklikusságot csak egyes majomfajoknál mutat. Ennél az állatnál ismert olyan működés is, amikor az ivarsejt-termelődést éppen a közösülés váltja ki. (Ez mindjárt ésszerűbbnek tűnik...)

A nőgyógyászok, szexuálpszichológusok ismerik azt a jelenséget, amikor az egyik vagy másik fél teste nem engedelmeskedik, önkéntelenül is védekezik. Mivel a hormonrendszer idegi és pszichés hatás alatt is áll, a megtermékenyülésnek a kedvezőtlen fizikai adottságok mellett a zaklatott, bizonytalan párkapcsolat, vagy az önmagunkból hiányzó harmónia hiánya is akadálya lehet, de az okok kutatásánál fontos kérdés az is, hogy az együttlétek felszabadult örömet okoznak-e.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend