Hirdetés
Páratlan páros: Hegyi Barbara és Zorán

Páratlan páros: Hegyi Barbara és Zorán

Színházi, színpadi emberek. Olykor közös fellépésük is van, s egy ideje összeköti őket közös életük is. Magától értetődött, hogy majd együtt leülve kérdezem őket. A színház, a koncertek, a vidéki turnék olyan sűrűek életükben, hogy ez reménytelen volt. Így született meg a „páratlan-páros” interjú. A szakmáról, szerepekről, koncertekről és a hagyományok fontosságáról kérdeztem Hegyi Barbara színművészt és Sztevanovity Zorán előadóművészt.

Hirdetés
Hirdetés

A közelmúltban jelent meg Alkalomadtán címmel második szakácskönyve. Ez egy olyan típusú receptkönyv, ahol az ételek apropóján legalább olyan fontos az elbeszélő saját múltja, mint az ételek. Főként a  benne lévő történetek hívták életre a könyvet?

Hegyi Barbara: Előbb voltak meg a receptek. Zorán lányától, Sandrától, egyik születésnapomra kaptam egy „blogot”, hogy oda írjam meg azokat. Nem jött össze, de fontosnak tartottuk, hogy fennmaradjanak, hiszen a főzés nem csak az ételekről szól, benne van a családunk, a múltam. Egy-egy íz kapcsán gyerekkori történetek, személyek elevenednek meg. Például apám hiánya, akit születésemkor vesztettem el. Az étkezés számomra az együttléteket jelenti. Erről is szól a könyv. Az összekapaszkodásokról, emberekkel való kapcsolatokról.

Valahol arról beszélt, hogy a főzés is egyfajta „színpad”. Összekapcsolható a könyv és a színház?

H.B.: Mindkettőnek én vagyok a közepén. Bennem együtt van a kettő, mégsem akarom a kettő szoros összekapcsolódását. Mindkettőből születik egy „előadás”. De mások a nagyságrendek. A színház sokkal komolyabb és fontosabb számomra.

Páratlan páros: Hegyi Barbara és Zorán

Pályája kezdetén a József Attila Színházban játszott, hosszú ideje társulati tagja a Vígszínháznak. Ez új karaktereket, új szereplehetőségeket is hozott. Ez a váltás következménye vagy érettebben jobban kinyíltak a lehetőségek?

H.B.: A színház-adta lehetőségek ezek. Mindig sokféle karaktert játszhattam el, a tragikától az énekes szerepeken át a drámai szerepekig. A Vígszínház három játszóhelye, a Pesti, a Házi Színpad és a Vígszínház színpada nagyon sok lehetőséget, előadást jelent. Játszom Orlai Tibornál a Belvárosi Színházban és a Rózsavölgyi Szalonban. Jelenleg tizenhat előadás sokféle szerepét játszom el. Fontos a rendezők személye. Az újaké különösen, hiszen ha hosszú ideig van az ember egy helyen, mindig jó, ha friss levegő jön be. Ilyen számomra Alföldi Róbert két rendezése, a Danton halála és a Mephisto. Jó és fontos közös munka volt a Fátyol nélkül előadás Mátyássy Áronnal a Házi Színpadon. A Romlás Szikora János rendezésében. Izgalmas volt Kamondi Zoltán rendezése, a Mindent anyámról című előadás. Minden új találkozásért hálás vagyok, mert mást, mert újat kapok tőle. De még nem akarok lezárni és összegezni. Gyűjtögetni akarok. A próbák lehetőségét. Hogy figyelhessemmagamat, mit tudok benne kezdeni.

Kellett a Vígszínháznak a friss fuvallat?

H.B.: A színház mindig próbálkozott új dolgokkal. Színészként nekem is az a vágyam, hogy minél többféle előadásban, sokoldalúan mutassam meg magam.

Korábban több filmben is játszott, de a filmes szerepek mára megritkultak. A színház mellett nincs rá idő, vagy mostanában nem önben gondolkodnak a filmrendezők?

H.B.: Talán az Életképek című TV-filmsorozat is tehet erről, ahol én voltam a női főszereplő. Hosszú ideig ment a sorozat, sokat ismétlik.

Beszélgetésünk során többször említette, hogy valamiért meg kell küzdenie. Ez a karakteréből adódik?

H.B.: Nem tudom, szerintem nem, ez általános jelenség. Iszonyatosan kiszolgáltatottak vagyunk. Nem te választasz, téged választanak. Olyan állapotban kell lenned, hogy téged válasszanak. A kiszolgáltatottságot nem viselem, küzdök inkább.

A küzdésről, a betegséggel szembeni harcról szól a nyáron bemutatott Happy Ending című előadás, melynek Margitai Ági volt az egyik szereplője…

H.B.: Nehéz beszélni róla. Egy olyan darabból ment el, ami a rákról szól. De nem ez volt a megállapodásunk... Arról csak ott beszéltünk. Azért jó eljátszani a darabot, hogy az életben ne kelljen.

Könyvéből az is kiderül, milyen fontosak a barátok, a beszélgetések. Hogy jelen legyenek az életében.

H.B.: Jó olykor egyedül lenni. Néha csak azért kelek fel korábban, hogy magamban lehessek. Végiggondoljam a napot, meditálhassak. De nem tudnék egyedül lenni. Jó, ha az emberek szeretik egymást, együtt akarnak lenni, vágynak a beszélgetésekre. Borzalmas lenne, ha nem tudnánk mit mondani egymásnak.

A karácsonyi csoki-gyártás is a jó együttlevésről szól.

H.B.: Tizenhat éve kezdtük el egy barátnőmmel. Isteni dolog, és emellett ajándékot tudsz adni. Fontos benne, hogy azt mi csináljuk a két kezünkkel. A gyerekek ebbe nőnek bele, valami archaikusba. A hagyományok számomra is nagyon fontosak. Összetart a barátokkal. Van mit átadni a gyerekeknek. Jó energiákat szabadít fel, meg azt, hogy jó lenni. Jó nálunk lenni. Erről szól a szakácskönyv.

Az év vége, az új esztendő elgondolásra, összegzésre bírja az embert. Az idei évből milyen fontos dolgok, szerepek láthatóak már?

H.B.: Izgat, hogy mi lesz a színházunkkal. Hogy a szakmai életem kiegyensúlyozottan menjen tovább. A szakácskönyvekkel egy időre leszámoltam. Hobbi, jó volt megírni, de a legfontosabb az, hogy a benne lévő történetek megmaradnak.

* * *

Ha az ember átfogó, teljesebb képet akar Zoránról kapni, érdemes meglátogatni a honlapját, ahol a kezdetektől, 1960-tól követhető végig koncerteken, lemezeken és a sajtón keresztül a pályakép. De olvasható a honlap naplóként, s akkor érdekesen mutatja meg a munkák mögött önmagát. Így mindezt „végigolvasva” először arról kérdeztem Zoránt: a személyes kép is összeáll?

Sztevanovity Zorán: Hatalmas mennyiségű adat van a honlapomon. Kezdetben főleg a rólunk szóló újságcikkeket gyűjtöttük. Az emlékezet sokszor megcsalja az embert, így a honlap tárház, kordokumentum, kontroll is mindarról, ami velünk, velem történt. A magánember kevésbé látszik, de felsejlik mögüle.

A dalokon keresztül így is sok minden megmutatkozik. Lenyomata az életének?

Z.: A dalok az egészen más történet. A Metro együttes időszakától kezdve testvérem, Dusán írja a szövegeket. Róla, rólam is szólnak a dalok, rám vannak szabva. Sokszor több van bennük, mint amit elmondanék magamról.

Páratlan páros: Hegyi Barbara és Zorán

Tavaly jelent meg az „Egy pár barát” duett-albuma. Érdekes a névsor. A régiek, Kern András és Presser Gábor mellett sok fiatal énekes szerepel a lemezen, többek között Hegyi Barbara, Váczi Eszter, Tompos Kátya, Bíró Eszter. Sokféle zenei alkatot, személyiséget, stílust képviselnek. Mi döntött a választásoknál?

Z.: A duett-lemezen szereplőket különböző szempontok alapján hívtam. Mindegyikük vendégem volt vagy én voltam vendégük egy koncerten. Presser és Kern régi barátság.  Hegyi Barbara egyben a feleségem. A legfontosabb, hogy mindannyian profik a saját területükön.

Bár mindig beszélt szerb gyökereiről, az elmúlt években mintha fontosabbá vált volna mindez. A 2011-ben megjelent Körtánc kóló-zenéje is erre mutat. A délszláv háború tette erősebbé az érzést? Vagy egy koron túl még fontosabbá válik a családi múlt?

Z.: Gyerekként jöttünk Magyarországra, hamar asszimilálódtunk, idevalósiak lettünk. De a szüleinkkel mindig szerbül beszéltünk, vállaltuk a múltunkat. Korábbi dalainkban, pl. a Romantikában (Kedves, elviszlek oda...) érintőlegesen többször is szóba került a származásunk. A Volt egy tánc című dalban Dusán a szüleink történetét írta meg. De valóban, a délszláv-háború felerősítette az érzelmeket. Dusán egy korábban megírt kóló-szövege, Presser Gábor zenéjével lett a CD címadó dala. És a korral egyre többet pillantok vissza a kezdetekre. De ez jó, mert nagy harmóniában vannak ezek bennem.

Hegyi Barbara, Alkalomadtán című könyvében arról ír, hogy kétszer ünneplik a karácsonyt, mert a pravoszláv ünnepet ugyanúgy tartják. Korábban is fontos volt mindkettő megtartása?

Z.: Igen, a szülői házban is ez volt a szokás. Duplán ünnepeltünk, ami gyerekként különösen jó volt. Ezt a szokást örökítettük át szüleim halála után Barbarával. Ugyanúgy tartjuk a pravoszláv ünnep tradícióit és ételeit is. Fontosak az ünnepek, kilépés a hétköznapok sűrűjéből. Ezek olyan alkalmak, amikor megállhatunk egy pillanatra és magunkra, egymásra figyelhetünk.

Nagyon sok ponton kötődik össze szakmai életük is Barbarával. Vannak olykor közös fellépések is. Egy-egy fellépést, szerepet megbeszélnek? Kérnek, adnak tanácsot, részesei egymás színpadi életének?

Z.: Közös éneklésünk nehezen született meg. Barbara kitűnően énekel, számos zenés darabban játszott, de sokáig kerültük a „férj-feleség együtt énekel” típusú produkciót. Egy jótékonysági koncerten, az Aranyágban vállaltunk először duettet. Azóta többször felléptünk együtt. Fontos mindkettőnknek a másik szakmai élete. Sok az átfedés kettőnk munkájában. Bármilyen későn érünk haza, nem írhatja azt felül, hogy a konyhában egy nagy beszélgetéssel, jó kidumálással fejeződjék be a nap. Olykor nem értünk egyet, de mindkettőnk számára fontos a másik véleménye.

Régi hagyomány életében a turné-sorozat, a tavaszi nagy fellépés. Nincsen leállás?

Z.: A tavalyi év az átlagosnál jóval sűrűbb volt. Az Arénában volt februárban a nagy koncert. Elmondhatatlan, felemelő érzés tizenkétezer ember előtt játszani. Nekem nem munkám, hanem életformám a zenélés, és a legnagyobb örömforrásom.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend