Ördög Nóra és Nánási Pál: Együtt sírtunk, együtt nevettünk

Ördög Nóra és Nánási Pál: Együtt sírtunk, együtt nevettünk

Ördög Nóri és Nánási Pál szülővé válásának a történetét többék-kevésbé az egész ország ismeri. Minden megpróbáltatásuk ellenére megható őszinteséggel beszéltek a gyerekvállalás nehézségeiről, felesleges elvárásokról, a tabuként kezelt meddőségről. Beszélgetés közben mintha megjelenne egy láthatatlan burok, ami körbeöleli őket. Ketten együtt.

Patika Tükör: Nemrég jelent meg Nóra könyve, amelyben feltárja, hogy a gyerekvállalás minden nehézsége ellenére mindig is tudta, hogy egyszer anya lesz. Te is ugyanilyen elszánt voltál?

Nánási Pál: Én ugyanannyira akartam gyereket, mint Nóra, de minden az ő testében, az ő lelkében történt abban a kilenc hónapban. A mi lombikos sztorink miatt a szülővé válás sokkal összetettebb volt, mint általában. Menni kellett vizsgálatokra, ahol sokszor együtt sírtunk, együtt nevettünk.

P.T.: Miért volt fontos, hogy erről a privát küzdelemről megjelenjen egy könyv?

N.P.: A könyv Nóri ötlete volt és egy pillanatra elméláztam, hogy ez nekünk, neki miért fontos, de aztán viszonylag gyorsan én is igent mondtam, mert jó döntéseket szokott hozni a saját életével kapcsolatban. Mostanra fogalmazódott meg bennem, hogy azért kellett, hogy ezt vállalja, mert az ismertsége miatt olyan közvetítő csatorna az emberek felé, akire tényleg figyelnek. A történetünk pedig nem öncélú kitárulkozás, hanem egy valós történet, ami el tud jutni úgy az emberekhez, hogy az tényleg segítse őket. Nóri hiteles, lélekkel teli, igazi ember. Ezért nem volt nekem ezzel bajom, mert tudtam, hogy a könyv siker lesz és nem anyagi értelemben, hanem hogy az információ el tud jutni sokezer emberhez.

Ördög Nóra és Nánási Pál: Együtt sírtunk, együtt nevettünk

PT: Éreztél bármi megkönnyebbülést, azzal, hogy kiírtad magadból a meddő napokat?

Ördög Nóra: A könyv írása édes teher, de teher. Amikor az ember ilyen feladatra vállalkozik, akkor igen korán megérkezik a felelősség is, hogy ezt bizony jól kell megírni. Számítottam rá, hogy amikor belemélyedek a közelmúlt emlékképeibe, akkor majd sokszor zokogok a gépem fölött, de nem így lett. Kislányunk, Mici most három éves és ennyi idő távlatából úgy tűnt, mintha nem is velünk történt volna a sok reménytelen vágyakozás a kisbaba után. Abban a szent pillanatban, amikor azt a bizonyos pozitív terhességi tesztet a kezemben tartottam, minden megváltozott és alig tudom felidézni, hogy milyen volt, amikor nem volt gyerekünk.

Az interjú folytatását megtalálja a Patika Tükör júliusi számában.

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek