Nem gondolom, hogy van ennél feljebb

Nem gondolom, hogy van ennél feljebb

Ezerszer gondolkodtam, miért olyan jó Szulák Andival beszélgetni. Valódi híresség, de nem celeb, anyuka, de nemcsak a fotókon, művészember, aki néha megengedi magának, hogy elgyengüljön. Nincs semmi baj, tudja, hogy kell továbblépni, és tolni a szekeret tovább, ahogy édesanyja tette és lánya, Rozina is teszi.

Nem gondolom, hogy van ennél feljebb

 

Hogy csinálod?

Mit?

Hogy árad belőled a nyugalom. A humor, a mosoly, a fáradhatatlanság. Van egy titkos Szulák féle energiabomba recept?

Azt gondolom, hogy ez alapvetően genetika. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden esetben könnyű ilyennek lenni vagy látszani. Nekem azért természetes ez, mert így nőttem fel. Ezt láttam otthon, hiszen az anyukám is ilyen volt. Sosem hagyta el magát. Nem, vagy csak nagyon ritkán láttam gyengének. Tolta a szekeret, amikor csak kellett, meg néha akkor is, amikor már nem. Ezért nem lett divat nálunk az, hogy elhagyjuk magunkat. Ez azt jelenti, hogy többnyire én is tolom a szekeret, ahogy anyukám tette, és vannak pillanatok, szerencsére csak pillantok, amikor egyszerűen nem megy. Egyébként azt hiszem, hogy alapvetően az a titok, ha egyáltalán titokról beszélünk, hogy nincs titok. Ennyi.

 

Azért pici apró trükkök biztos vannak.

Amikor a pályát kezdtem, az énektanárom megtanított rá, hogy pontosan, átgondoltan, szisztematikusan tervezzem meg a napjaimat. Ebbe beletartozik az élelmiszertől kezdve a vitaminokon át, a mozgásig minden. A napomat egy szuper egészséges zöldség és/ vagy gyümölcs turmixszal kezdem. Egészséges ételeket teszek az asztalra, és ha kell, egész napra otthonról viszem az ennivalót, mert nagyon megválogatom, hogy hol eszem. A kávét lecsökkentettem napi egyre, és többnyire zöld teát iszom. Szóval, igen a genetikán kívül azért vannak apró trükkök.

 

Azt mondod, ennek ellenére előfordul, hogy a te akkumulátorod is lemerül.

Viszonylag fegyelmezett embernek tartom magam. Szándékosan használom a viszonylag kifejezést, mert időnként megengedem magamnak azt a luxust is, hogy ne legyek fegyelmezett. Különben nem bírnám.

 

És ilyenkor mi tölt fel, honnan lesz újra energiád?

A természet. A fák látvány, a fű illata, a nap fénye. És az a fél óra, ami csak az enyém. Szerencsére kertes házban lakom. Kell nekem az 30 perc 24 óránként, amikor hallhatom a csendet. Lehet, hogy csak a rózsáimat metszegetem, vagy a macskáimmal foglalkozom, mindegy. Fél óra, naponta. Ebből nem engedek.

 

Ha azt akarjuk érzékeltetni, hogy valaki nagyon sokat dolgozik, akkor valamiért a 16-os számot használjuk. Azt mondjuk, 16 órát dolgozik naponta. Te összeszámoltad valaha, hogy amikor próbálsz a színházban, készülsz a koncertedre, és zsűrizel a tv-ben, akkor mennyi időt töltesz munkával?

Lássuk csak. Igazából, még soha nem számoltam össze, de most, hogy kérdezed, ez a 16-os szám egyáltalán nem tűnik túlzásnak. A 14 órás munkanap pedig már nem is számít ritkaságnak.

 

Na, és olyankor, amikor egymásra torlódnak, az ilyen napok, honnan és hogyan tudsz energiát szerezni?

Mondjuk egy ilyen kimerítő, több napos, soktucatnyi munkaórával járó sorozat után, amire szükségem van, az az abszolút kényeztetés. Rászoktattuk magunkat a barátnőimmel arra, hogy lehetőség szerint hetente egyszer csapjunk egy csajos délelőttöt. A gyerekek iskolában vannak. Mi pedig úszunk, gőzfürdőzünk, szaunázunk. Ez jó nekem. Kívül-belül. Jót tesz az izmaimnak, és az ízületeimnek. A barátok pedig a lelkemnek. Nélkülük nem is menne.

 

Kislányod, Rozina a negyediket kezdi idén. Milyen a sulivárás nálatok? Stresszes, vásárlós, kapkodós, vagy nyugodt?

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nálunk az iskolában van egy úgynevezett kincstár. Ebben a kincstárban a tanítónő utasításai alapján összeállítják a tanuláshoz szükséges összes kelléket, ami évkezdéskor becsomagolva ott várja a gyerekeket. A mi életünkben az iskolakezdéssel kapcsolatos egyetlen stressz a koránkelés. Az én munkám ugye sokszor azzal jár, hogy késő éjszaka érek csak haza. Csodálatos nyarunk volt Rozinával. Szinte az egész nyarat együtt töltöttük, és tudjuk mindketten, hogy bizony nem lesz könnyű újra hozzászokni ahhoz, hogy reggel 6-kor csörög az óra. De mivel mindketten fegyelmezett emberek vagyunk, tudomásul vesszük, hogy ez van.

 

Azt mondtad Rozina szinte egész nyáron veled volt. Akkor nem értek egymásba a különböző jobbnál jobb táborok?

Nem. Egyrészt Rozina nem nagyon kedveli a táborokat, másrészt pedig rendkívül élvezzük egymás társaságát. Sokkal több inger éri, illetve sok nagyszerű élménnyel gazdagodik, amikor velem van. Megint csak azt kell mondanom, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, voltunk, hogy több vendégjátéka is volt a színháznak. Voltunk Fertőrákoson, Szegeden, most megyünk Bajára. A színházi kollégáimnak, a hasonló korú gyerekeivel játszott a lányom, amíg dolgom volt, az idő nagy részét pedig együtt töltöttük. Az együtt töltött perceket mi élvezeti faktorként fogjuk fel.

 

Különben ő is olyan energiabomba lesz, amilyen te vagy és az anyukád volt?

 

......

 

Interjúnk folytatását a Patika Tükör szeptemberi számában találja. Keresse a patikákban!

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek