Minden, amit a HPV-ről tudni kell

Minden, amit a HPV-ről tudni kell

A méhnyakrák a világ minden részén jelentős egészségügyi, pszichés és társadalmi teher a nők számára. Világszerte minden második percben meghal egy nő méhnyakrákban. E megbetegedés a harmadik vezető halálok a többi daganatos megbetegedés után, és a rákmegelőző elváltozásokkal együtt számottevő érzelmi és fizikális stresszt okoz.

HPV

Minden nő potenciálisan veszélyeztetett a méhnyakrákot okozó onkogén HPV fertőzés szempontjából. A HPV fertőzés kockázata a szexuális aktvitás megkezdésétől fennáll. Becslések szerint a nők 80%-ában alakul ki HPV fertőzés élete folyamán, és ezen fertőzések akár 50%-át onkogén típusú HPV okozza.
A HPV a nemi szervek bőrfelületének érintkezése révén terjed. Bár eddig megközelítőleg 15 onkogén (rákkeltő) típusú HPV-t osztályoztak, a méhnyakrák kialakulásáért elsősorban a HPV 16, és a HPV 18-as vírus felelős. Világszerte a méhnyakrákok 70,7 %-át e két típus okozza. A HPV fertőzések többsége (50 - 70%-a) a normális immunválasz hatására néhány hónaptól két évig terjedő időtartam alatt megszűnik. Ha azonban a rákkeltő HPV által okozott fertőzés perzisztálóvá válik, méhnyakrák alakulhat ki.

A HPV nagyon gyakori vírus. A vírus örökítőanyaga DNS, és genetikailag stabil. Ez a genetikai stabilitás eredményezi azt, hogy a vírusfertőzéssel szemben a védőoltás segítségével tartós védettség alakul ki, szemben az RNS-t tartalmazó influenzavírussal, amely nagyon gyakran változik, így célszerű a rendszeres védőoltás alkalmazása.

A HPV fertőzés könnyen átadható a nemiszervek bőrfelületeinek érintkezésével. A fertőzés kialakulásához nem szükségszerű a behatolással járó közösülés. Ebből adódóan minden szexuálisan aktív nő veszélyeztetett a méhnyakrák szempontjából.


Szűrés

A jól megszervezett szűrőprogramok a méhnyakrák és az azt megelőző állapotok előfordulásának jelentős (akár 80%-os) csökkentését teszik lehetővé. A méhnyakrák kialakulásának kockázata megközelítőleg ötször magasabb azoknál a nőknél, akik nem vesznek részt rendszeresen méhnyakrákszűrésen. Ugyanakkor az esetek körülbelül 20%-a még a jól működő szűrőprogrammal rendelkező országokban is felderítetlen marad (elsősorban a méhnyak adenokarcinóma, amelyeket nehezebb kimutatni a szűrés folyamán). Azt sem szabad elfelejteni, hogy a világ sok részén, elsősorban a fejlődő világ számos országában nincs jól működő szűrőprogram.

A szűrés tehát fontos, azonban az onkogén HPV fertőzés, illetve az esetleg következményes méhnyakrák elleni legjobb védelmet a HPV elleni védőoltás és a méhnyakszűrés kombinációja biztosítja. Az elemzések kimutatták, hogy a korai életkorban beadott védőoltás valamint a 25 éves kortól végzett rendszeres szűrés kombinációja alkotja a legjobb módszert a méhnyakrák kockázatának (94 %-os) csökkentésére.

Az onkogén típusú HPV fertőzések méhnyak-rendellenességeket okozhatnak, amelyek rákmegelőző elváltozásokká alakulhatnak. Ezeknek a rendellenességeknek a súlyossága széles skálán mozog, az enyhébb sejtváltozásoktól a méhnyakrákig. A léziók (elváltozások) visszafejlődhetnek, de fennáll a méhnyakrák kialakulásának kockázata is.

A méhnyak-léziókat általában szűrőprogramok keretén belül észlelik. (A szűrőprogramok ellenére a méhnyakrák halálozási rátája világszerte 9/100000.

A világ különböző területein számottevően eltérő a méhnyakrák előfordulása és halálozási rátája.  Például:

  • A méhnyakrákos esetek megközelítőleg 54%-a Ázsiában fordul elő.

  • A legtöbb afrikai térségben a méhnyakrák halálozási aránya több mint 20/100000, ami a globális átlag több, mint kétszerese

  • Kelet-Afrikában a mortalitási arány 34,6/100000

Még a szűrőprogramot működtető régiókban, pl. Észak-Amerikában és Nyugat-Európában is 7,7/100000, illetve 10,0/100000 a méhnyakrák incidenciája.

A méhnyakrák világszerte a második leggyakoribb ráktípus. Az alábbi számok nagyon jól mutatják a méhnyakrák globális hatását:

  • Világszerte évente kb. 500 000 új méhnyakrák eset fordul elő (Ferlay: Globocan 2002; 2004)

  • Naponta 1 400 nővel közlik, hogy méhnyakrákos (WHO:2004).

  • Világszerte minden második percben meghal egy nő méhnyakrákban (Ferlay: Globocan 2002; 2004)

  • Évente körülbelül 270 000 halálesetet okoz a méhnyakrák (Ferlay: Globocan 2002; 2004).

Magyarországi adatok:

  • Hazánkban évente kb. 1 200 új méhnyakrákos esetet fedeznek fel

  • Évente kb. 500 nő hal meg méhnyakrákban

  • A szűrővizsgálatok kb. 20%-ában látens fertőzés fordul elő, vagyis nem észrevehető a fertőzés, mely később gondot okozhat.

A méhnyakrák megelőzése két szinten lehetséges

  • Az elsődleges prevenció, amely megakadályozza a fertőzés kialakulásának lehetőségét (pl. védőoltás).

  • A másodlagos prevenció a rákmegelőző állapotok szűrése és kezelése (pl. Papanicolau kenetek).

Elsődleges prevenció: A fertőzés megelőzése

A méhnyakrák elsődleges prevenciója az onkogén HPV fertőzés elleni védőoltással lehetséges.


Másodlagos prevenció: A rákmegelőző állapotok szűrése és kezelése

A másodlagos prevenció a kóros sejtek korai kimutatásán és a korai stádiumban történő kezelésén alapszik. Ez általában szűrőprogramokkal történik. Bár az onkogén HPV fertőzés világszerte nagyon elterjedt, a fejlődő országokban gyakran nincsenek szűrőprogramok a HPV fertőzés okozota méhnyak-rendellenességek kimutatására. A szűrés azonban még a szűrőprogramot működtető országokban sem előzi meg a HPV fertőzés kialakulását.

A méhnyakrákok 20%-a azonban még a szűrőprogramot működtető országokban sem kerül kimutatásra. A szűrés pozitív hatása a méhnyakrákos esetek csökkenésében mutatkozik meg, de szűréssel nem előzhető meg a HPV fertőzés, ezért az elsődleges és másodlagos prevenció kombinációja javasolt.

A méhnyakrák szűrőprogramoknak előnyei és korlátai vannak: a fejlett országokban az elmúlt 50 évben jelentős eredményt értek el a hatékony szűrőprogramokkal. A nemzeti szintű szűrőprogramot működtető országokban csökkent a méhnyakrák előfordulása és mortalitása. A korai kimutatással a méhnyakrák mortalitása 70%-kal csökkent Európában és az Egyesült Államokban. Még ma is jelentős a méhnyakrák okozta halálozás, így a szűrést egy vakcinációs programmal együtt kell folytatni.


Low-risk típusok (alacsony kockázatú típusok)

Ezeknek a vírusoknak alacsony az onkogén potenciálja. Egy low-risk típusú HPV okozta fertőzés genitális szemölcsöket vagy enyhe fokú intraepiteliális léziókat okoz, melyek általában nem alakulnak át rákká. Ezek a vírusok a bőrt is megfertőzhetik. A leggyakoribb típusa HPV 6 és 11. E zen típusú vírusokról kimutatták, hogy ritkán légzőszervi papillomát okoznak, ha a fertőzött anyák szüléskor megfertőzik a magzatot. A HPV 6 és 11 fertőzésekhez ritkán társul invazív laphámsejtes carcinoma.

A HPV a nemi szervek bőrfelületeinek közvetlen érintkezésével terjed. Az onkogén HPV típusok a cervix (méhnyak) hámsejtjeit fertőzik a hám rétegébe hatolva, és ezáltal hoznak létre genitális léziókat. A HPV tünetek nélkül is élhet a bőrön vagy a nyálkahártyán, a legtöbben nem is tudják, hogy fertőzöttek. Néhány hónap vagy hosszabb idő (átlagosan három év) elteltével válnak kimutathatóvá a genitális léziók.

Az onkogén HPV fertőzés önmagában nem szükségszerűen okoz méhnyakrákot. Számos külső faktorról feltételezik, hogy fokozza a perzisztáló HPV fertőzés kialakulásának kockázatát, és befolyásolja a perzisztáló fertőzés átmenetét méhnyakrákba. Ezen kofaktorok némelyike közvetlen a DNS-re hat, és a vírust befolyásolja, míg mások a gazdaszerv immunrendszerére fejtik ki a hatásukat.


Az alábbi rizikók játszhatnak szerepet a perzisztáló fertőzés kialakulásában:

  • A HPV típusa (onkogén vagy low-risk)
  • Genetikai hajlam (az egyén genetikai állománya)
  • Dohányzás
  • Nikotin anyagcseretermékek felszaporodnak a dohányzó nők szervezetében
  • Az immunválasz szuppresszióját okozza
  • Közvetlen onkogén hatású (a nikotin karcinogén)
  • Immunszuppresszió (csökkent, elégtelen immunválasz)
  • Immunszuppresszív kezelést kapó szervátültetettek
  • HIV-fertőzött betegek
  • Fogamzásgátló tabletták alkalmazása öt évnél hosszabb ideig
  • Több terhesség (paritás)
  • A HPV fertőzés kockázata nő az élveszülések számával
  • A nőnek legalább egy partnerrel volt a nemi szervek bőrfelületének érintkezésével járó kapcsolata

Nemi úton terjedő betegségek (STD-k)

Valószínűsítik a HPV fertőzést és kofaktorként szerepelnek (pl. cytomegalovírus [CMV], 2-es típusú herpes simplex vírus)

A genitális HPV fertőzés nagyon gyakori mind a nők, mind a férfiak körében. A becslések szerint a lakosság 50-80%-a átesik ilyen fertőzésen (Kamath: 2003). Ezen fertőzések többsége átmeneti és idővel visszafejlődik, mivel a gazdaszervezet immunrendszere elemészti a vírust. Az enyhe fokú léziók körülbelül 91%-a elmúlik. Ezen low-risk típusú fertőzések többsége általában spontán megszűnik 6 - 24 hónap alatt.

A betegség progressziója a kezdeti onkogén HPV fertőzéstől a méhnyakrákig általában hosszú évek alatt következik be, és a folyamat során a méhnyak hámjának elváltozásai súlyosbodnak. Az onkogén HPV elleni vakcina a méhnyak-rendelenességek és precancerosus léziók széles körét előzné meg.


Vakcináció

A méhnyakrák elleni lehető legjobb védőoltás egyesíti az onkogén HPV típusok legszélesebb köre elleni és a leghosszabb ideig tartó védelmet. A HPV 16 és HPV 18 elleni védőoltás új és hatékony módszer a méhnyakrák megelőzésére, illetve  kockázatának csökkentésére.

A serdülőkorú lányok vakcinációja és a háromévente végzett méhnyakszűrés integrációja révén a méhnyakrák előfordulása 94%-kal csökkenne. A védőoltás megvédené a nőket bizonyos rákkeltő HPV típusok általi fertőzéstől. Az a védőoltás, amely pl. a HPV 16 és a HPV 18 onkogén típusokat célozza meg, világszerte a méhnyakrákok akár 70%-át megelőzné.

A GSK azzal a céllal fejlesztett ki egy méhnyakrák ellenes vakcinát, hogy a nőknek a lehető legjobb védőoltást biztosítsa a méhnyakrák ellen. A klinikai vizsgálatok eredményei szerint a GSK méhnyakrák ellenes vakcinája számottevő védelmet nyújtott a perzisztáló HPV 16 és HPV 18 fertőzések ellen, és az ezen kórokozókkal összefüggésbe hozható méhnyak-rendellenességek ellen 4,5 évig 100%-os védelmet biztosított.

A The Lancet című tudományos szakfolyóiratban megjelent tanulmány (2006) előzetes bizonyítékkal szolgált arra, hogy a méhnyak elváltozásai elleni védelem a HPV 16 és HPV 18 vírustörzseken kívül magában foglal egyéb vírustörzsekkel szembeni immunitást is. Ezen eredmények további vizsgálatokat igényelnek. A GSK jelenleg további nagyméretű vizsgálatokat folytat az eredmények feltárására és magyarázatára, valamint ezen szélesebb körű védelem alaposabb dokumentálására. A GSK új, adjuváns rendszert tartalmazó vakcina fejlesztése bizonyítottan a HPV 16 és HPV 18 elleni antitestek magas szintjét indukálja 10 és 55 éves életkor közötti serdülő lányokban és nőkben. Korábban közölt adatok azt is kimutatták, hogy az adjuváns rendszer magasabb szintű, hosszabb ideig fennálló  antitestszinteket indukál, mint az azonos összetételű, de csak alumínium-hidroxidot tartalmazó vakcinák.

Adjuvánsnak nevezzük az immunrendszer serkentésére (pl. a vérben keringő ellenanyagok mennyiségének növelése, és/vagy a sejt-közvetített immunválasz jobb aktiválása révén) használt vegyületeket, melyeket gyakran a vakcinával együtt alkalmaznak. Az adjuvánsok, hagyományosan az alumínium-hidroxid hozzáadása a védőoltásokhoz, széles körben elterjedt gyakorlatnak számít.

A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a GSK méhnyakrák elleni vakcina fejlesztése a vizsgálatban résztvevő nők minden korosztályában (10-14, 15-25, 26-55) a HPV 16 és HPV 18 elleni antitestek magas szintjét indukálta, így várhatóan a vizsgálatba bevont minden korosztály számára előnyös lesz a méhnyakrák elleni védőoltás.

Ebben a vizsgálatban a 15 és 55 év közötti nők 100%-ában kimutatták a HPV 16 és HPV 18 típusok elleni antitest-választ. A 7. és 12. hónapban az ellenanyagok szintje számottevően magasabb volt, mint a természetes fertőzéseket követően mért szintek.

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek