Hirdetés
Mellbeverő kérdések

Mellbeverő kérdések

Akik nem bírják a bizonytalanságot, azoknak javaslom, ne is olvassák el ezt a cikket. Akik viszont felelős döntést szeretnek hozni egészségükkel kapcsolatban, olvassák és mérlegeljenek. Mert súlyos kérdésről van szó.

Hirdetés
Hirdetés

Alátámasztható a mammográfiás mellrákszűrés hasznossága?

Ez volt a címe Peter Gutzsche és Ole Olsen 2000-ben -az egyik legrangosabb orvosi lapban, a Lancet-ban- megjelent tanulmányának. A szerzők az összes kutatást elemezték, amely azt vizsgálta, vajon a mammográfiás szűrés valóban életeket ment-e. A címben feltett kérdésükre a válasz: NEM. Válaszuk megdöbbentette az egész onkológiai szakmát, ahogy megdöbbentheti mindazokat a nőket is, akik szorgalmasan járnak mammográfiai szűrésre, abban a hiszemben, hogy ezzel elébe mennek egy súlyos, netán halálos rákos megbetegedésnek. Hogy lehet az, hogy kormányok évtizedek óta milliárdokat költenek egy szűrési eljárásra, és arról most kiderül, hogy teljesen haszontalan, mi több, ártalmas? Egyáltalán milyen alapon került bevezetésre annak idején, ha évtizedek múltán meg az derül ki, hogy értelmetlen?

A kérdés elemzése bevilágít abba a folyamatba, amit orvostudományi mítoszteremtésnek nevezhetünk.

A kezdeti vizsgálatok ugyanis 20-30%-os mellrákhalálozás csökkenésről számoltak be, s ez eufórizálta az orvostársadalmat és a közegészségügyet - na meg a mellráktól egyre jobban rettegő nőket. A mammográfiás szűrés ettől kezdve politikai kérdéssé vált, írták nemrég Dr. Elmore és Dr. Choe az Annals of Internal Medicine szerkesztői közleményében, és ez elhomályosította a szakma tekintetét. Amikor 1997-ben az amerikai kormányzati Nemzeti Egészség Intézet nyilvánosságra hozta álláspontját, miszerint eldönthetetlen a mammográfia hasznossága, a döntést meghozó bizottságot csalással vádolták meg, és a szenátus 98:0 arányban megszavazta a mammográfia szükségességét.

Mellbeverő kérdések

Ebben a légkörben Gutzsche és Olsen elemzése szikra volt a lőporos hordóba. A szakma össztüzet zúdított ellenük. Hiszen kiépült egy hatalmas apparátus, egy szűrőhálózat, kiépült egy iparág, orvosok ezrei gondolták hasznosnak páciensük számára a szűrést, és politikusok fürdőznek a szűrési mozgalom sikereiben. És most vallják be, hogy ez az egész semmit nem ér? Ez óriási blamázs volna. Pedig sajnos, ez az igazság. Gutzsche és Margrethe Nielsen 2008-ban újraelemezték a korábbi és azóta felgyűlt adatokat, és ugyanarra a következtetésre jutottak. Mindezt a nagy tekintélyű, független elemzéseket közreadó, nonprofit Cochrane szervezet színeiben "követték el".

A mammográfia elleni érvek

A korábbi, nagy eredményekről számot adó vizsgálatokban a semmiféle szűrésen részt nem vevő nők mellrákhalálozását hasonlították össze olyan nőkével, akiket klinikus szűrt mellvizsgálattal összekötött mammográfiával. Amikor azonban a későbbiekben Kanadában és Svédországban igen nagy mintán a tapintásos mellvizsgálat és a mammográfia hatásosságát vetették össze, kiderült, hogy a mammográfia semmiféle plusz hasznot nem jelent. Ha a mammográfia egy életet sem ment meg, felmerül a kérdés, nem jelent-e fölösleges veszélyt? De sajnos, igen.

Az egyik nagy veszély a túlkezelés.

A mammográfia egyrészt olyan apró elváltozásokat is megmutat, amelyek hagyományos vizsgálattal nem fedezhetők fel. Ezek egy része ártalmatlan, más részük rendellenes, de nyugvó sejtcsoport, melyekből az illető nő életében soha nem fejlődne ki tumor. Ha viszont már az onkológus "látókörébe" került, onnantól el kell dönteni a nyugtalanító kérdést, ez most jóindulatú-e, vagy sem. És mivel orvosi szempontból mindig kockázatmentesebbnek tűnik az "inkább fölöslegesen műtsünk, mint hogy meghaljon valaki" elv, a mammográfia bevezetésének hatására 20-60%-al több fölösleges mellműtét, mellamputáció, nyirokcsomó eltávolítás, sugár- és kemoterápia történik. Utólag pedig soha nem lehet megmondani, hogy fölösleges volt az egész...

A teljes cikk elolvasásához kattintson ide

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend