Megváltozott az életem: Tanuljunk meg boldogok lenni!

Megváltozott az életem: Tanuljunk meg boldogok lenni!

A Patika Tükör szerkesztősége tavaly meghirdette a "Megváltozott az életem!" pályázatát. Kértük olvasóinkat, hogy írják meg, ha olyan esemény történt velük, amelyek hatására át kellett gondolniuk az életük további alakulását, vagy olyan lépésre szánták el magukat, amely után új irányt váltott az életüket. Sok érdekes, inspiráló írást kaptunk, az alábbiakban a III. helyezett Ács Ibolya történetét adjuk közre.

Az autóbusz ülésén zötykölődve, unottan hallgattam a sofőr rádiójából kiszűrődő, alig hallható hangfoszlányokat:

- Kedves hallgatók! Ébredjünk fel, és tegyünk az a riasztó tény ellen, hogy hazánkban mind több a stesszes, depressziós, helyzetét kilátástalannak ítélő ember. Elgondolkoztak azon, hogy miért nem boldogok?

Ekkor éppen hegyezni kezdtem a fülem, mert érdekelt a téma, de az adás megszakadt, mert a sofőr másik állomáson zenét keresett.

- Miért vagyunk boldogtalanok? – méláztam el, és tekintetem végigsiklott utastársaimon.

Ültek ott egymás mellett, arcukon fáradság és szomorúság. A fiatalabbak fülükbe fülhallgatót dugva, elszigetelten a saját világukba menekültek, az idősebbek pedig rezzenéstelen arccal bámultak a semmibe. A megtört, üres tekintetektől visszahőkölve, és is elfordítottam a fejem, és az autóbusz koszos ablakából visszaköszönt a tükörképem.

- Nézz magadra! Mire hasonlítasz? Hol van az a csintalan mosoly az arcodon? Hol van a szikra a szemeidben, amire mindig büszke voltál? Nyoma veszett. Te is egy szürke ember lettél, mint a többi. Belekerültél a mindennapok mókuskerekébe, és boldogtalan vagy. Ébredj fel! Tegyél valamit!

Könny szökött a szemembe, mert a lelkiismeretem igazat sugallt felém. Akkor, két éve, azon a fázós, novemberi estén határoztam el, hogy megváltoztatom az életem. Felnéztem a gyapjas, mélyszürke felhőkre, amelyekből aprón szitált az eső, és határozottan kijelentettem:

- Én ezentúl arra fogok törekedni, hogy CSAK olyan dolgokat tegyek, ami örömet szerez nekem. Először is meghatározom, mit NEM szeretnék.

Lássuk! Hónapok óta sötétbe megyek és jövök a munkából. Már hetek óta nem hallottam a madarak csiripelését, mert már ilyenkor nyugovóra térnek. Csak én hajtom a taposómalmot. Szeretem a munkám, de az egész napot elrabolja tőlem. Mikor sétáltam utoljára mezítláb a harmatos fűben? Mikor öleltem át a gyermekeimet, és súgtam a fülükbe: „Olyan büszke vagyok rád, kicsim!” Mikor ültünk ki a férjemmel a kispadra, és mélázó tekintettel kerestük a csillagunkat a tintakék égbolton?

A megválaszolatlan kérdések csak pörögtek a fejemben. Olyan régen tettem mindezt, hogy szinte szégyelltem magamnak is bevallani.  Néztem az ég felé. A könnyek végigperegtek az arcomon, és összekeveredtek a szitáló, hideg esőcseppekkel. Úgy éreztem, hogy kimossák belőlem mindazt a rám- és belém rakodott szomorúságot,

Akkor határoztam el, hogy váltani fogok.

Másnap frissen ébredtem. Kinyitottam az ablakot, és mély lélegzettel feltöltöttem a testem és a lelkem. A nap akkor bújt ki a horizont mögül, és éltető sugaraival bearanyozta az egész tájat. Szinte szikrázott minden, a madarak trilláztak, és a fűszálakon himbálódzó harmatcseppek percek alatt felszáradtak.

Álltam ott a fényben, és kijelentettem:

- Másik munkát fogok keresni. Olyat, amit szeretettel csinálok. Olyan emberekkel fogok dolgozni, akik szeretnek engem, és én is szeretem őket. Kitartásomnak, szorgalmamnak és kreativitásomnak meglesz az eredménye. A panaszkodástól minden körülmények közt tartózkodom, és új dolgokat tanulok.

Egészséges életmódot folytatok, több időt szánok a családomra, a közös programokra. Mivel elhatároztam, hogy csak olyan dolgokat teszek, amelyeket szeretek, a siker magától fog bekopogtatni hozzám. Így is tettem. Attól a naptól kezdve gyökeresen megváltozott az életem. Igaz, hogy a fizetésem jóval kevesebb, de olyan munkám van, ahova szeretek bejárni. Hasznosnak érzem magam, és arra törekszem, hogy harmóniát teremtsek magam körül. Közelebb kerültem a gyerekeimhez, a férjemhez, és örülünk a kellemesen eltöltött közös együttléteknek.

És ami még nagyon-nagyon fontos. Új hobbim van. Elhatároztam, hogy tanulságos meséket írok, és kesztyűbábokat készítek. Mindezt azért, hogy játékos módon rámutassak arra, hogy mik az igazi értékek az életben.

A gyerekek szájtátva hallgatják a bábelőadásaimon, hogy kismackóm, Mézes Mazsolka anyukája süti a legfinomabb almás pitét a környéken. Amikor a frissen sült kalács fahéjas illata belengi a Csodabogyós-barlang szobáját, a mackó család a kandalló elé ül. Nézik a magasba nyúló, táncoló lángnyelveket, pitét majszolnak, és meghitten átölelik egymást. Boldogok, mert együtt vannak, és a biztonság és az egymáshoz való tartozás erős köteléket hoz létre. Medvepapa ilyenkor mély baritonján érzelmes dalt dúdol: „Csak egy kislány van a világon, az is az én drága galambom…”. Átkarolja neje teltkarcsú derekát, és a fülébe súgja:

- Te sütöd a legízletesebb almás pitét, aranyos tubicám.

Mézes Mogyoró ilyenkor elpirul ezekre, a dicsérő szavakra, kismackójuk meg örül, mert a szülei szeretik egymást, és persze mindennél jobban, őt.

Most hirtelen megállok a mesemondásban, mert esszét kellene írnom a boldogságról, nem pedig mesét, de az én életemben ez a kettő szorosan összefügg. Örömmel tölt el, ha látom a sugárzó gyermekarcokat, mert kedves bábjaimmal olyan világot varázsolok nekik, amely számukra is megvalósítható. Ha már kicsin beleültetjük a szeretet magját a jövő nemzedékébe, akkor várható, hogy sokkal elégedettebbek lesznek.

- Ha megtanulják értékelni először is önmagukat, majd a másikat is.

- Ha pozitívan gondolkodnak.

- Ha törekednek az egészséges életmódra, ahol kiemelkedően fontos a helyes táplálkozás, az elegendő pihenés, mozgás és szórakozás is.

- Ha tisztelik és óvják a természetet és a környezetüket.

- Ha elfogadják a fogyatékkal élőket és segítenek nekik.

- Ha fontos nekik a család, az összetartozás, a nemzeti identitás, a gyökerek, a hagyományok, a történelmük, a nyelvük, a szokásaik.

- Ha olyan dolgokat tesznek, amelyek örömmel töltik el szívüket, akkor biztos vagyok benne, hogy sokkal boldogabb jövő vár rájuk.

Tanuljunk hát a gyerekektől, és – LEGYÜNK BOLDOGOK! J

Szerző: Ács Ibolya

Megváltozott az életem: Tanuljunk meg boldogok lenni!

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek