Hirdetés
Megkívánta a csokit? Sétáljon egyet!

Megkívánta a csokit? Sétáljon egyet!

Mindannyiunk számára ismerős lehet az érzés: „csak ennem kell egy kis édességet”! A csoki elfogyasztása után máris jobb a közérzetünk, de persze jön a bűntudat is: miért ettem megint?! A kísértést legyőzhetjük egy 15 perces sétával – álltak elő kutatók a megoldással.

Hirdetés
Hirdetés

Mindenki jól ismerheti az érzést, amikor azonnal egy kis csokoládéra van szüksége – s miután hozzájutott és befalta, a csoki meg is nyugtatja – mintha máris minden kicsit jobbá vált volna! Csakhogy mindig ott ólálkodik a bűntudat is, „hiszen a csoki édesség és hizlal.”

A kutatók régóta keresik azokat a tényezőket, melyek hozzájárulnak a nassoláshoz és amelyek az önuralmat „megszakítják” azokban a percekben, amikor az ember valóban megveszi a csokoládét vagy éppen a süteményt – ugyanis ez sokban hozzájárul az elhízottság szintjének növekedéséhez.

Korábbi tanulmányok már felfedezték, hogy a nőknek átlagosan 97, a férfiaknak pedig 68 százaléka tapasztalja az ételek utáni sóvárgást és ezek a speciális szituációk – például a stressz és a rosszkedv – a cukros finomságok utáni vágyban csúcsosodnak ki, melyek ráadásul magas kalóriatartalmúak.

Megkívánta a csokit? Sétáljon egyet!

Az is kiderült, hogy ezen ételek fogyasztása összefüggésbe hozható az érzelmi feszültség és fáradtság azonnali csökkenésével, de a hatás rövidtávú, a feszültség és a fáradtság ugyanis nő hosszútávon.

Egyes tanulmányok szerint a testmozgás csökkenti a sóvárgást, különös tekintettel a csokoládémajszolásra. Mivel a mozgás sokkal aktívabbá és pozitívabbá teheti az embert, a kutatókban felmerült, vajon ez a mechanizmus csökkenti-e a stimuláló jellegű ételek utáni vágyat, hogy javítsuk hangulatunkat.

Az új tanulmányt végző kutatók az osztrák Innsbruck egyeteméről arra voltak kíváncsiak, hogy ha felváltjuk az üldögélést egy 15 perces fizikai aktivitással, az vajon hatékony-e a nassolási szokás leküzdésében.

A tanulmányhoz – melynek eredményeit a PLoS One szaklapban közölték -, a kutatók 47 túlsúlyos embert vettek górcső alá, akiknek életkora átlagosan 28 év volt és arról számoltak be, hogy napi szinten esznek magas kalóriás, cukros ételeket. A résztvevőket megkérték, ne fogyasszanak ilyen ételeket 3 napig, mielőtt véletlenszerűen szétválogatták őket két csoportba.

Stresszt váltottak ki, mielőtt felkínálták az édességet

A résztvevők felének gyorsan kellett gyalogolni egy futópadon, ez idő alatt a többieket arra kérték, hogy üljenek csendben. Mindezt mindkét csoportban egy 5 perces csendes üldögélés követte, majd a résztvevőknek el kellett végezniük egy magas stressz szintet produkáló tesztet. A Stroop tesztben a különféle színek neveit más színnel jelölik – a kék szó például piros lehet -, és az alanyoknak az a dolguk, hogy megkülönböztessék a betű színét és a szín leírt nevét.

A következő kihívás ennél is nagyobb: a résztvevőknek cukros édességek választékát kínálják, megkérik őket, hogy csomagoljanak ki egy választott darabot és tartsák nagyjából 30 másodpercig. Miközben ezt teszik, a kutatók mérik az alanyok szívverését és vérnyomását, az érzelmi izgalom és sóvárgás szintjének meghatározásához.

A tanulmány szerzői megállapították, hogy a Stroop teszt valóban stresszt váltott ki a résztvevőknél és ennek eredményeképpen nőtt az édesség utáni sóvárgás is. Mégis, azok az alanyok, amelyek a futópadon gyalogló csoportban voltak, kisebb mértékű sóvárgásról számoltak be, mint akiknek csak ülniük kellett.

Ugyanígy ők mutattak kevesebb érdeklődést az édességek kézben tartása közben, míg akik nem mozogtak a futópadon, azoknál emelkedett a pulzus és erősebb sóvárgást tapasztaltak.

Vagyis, a rövidebb fizikai aktivitás is csökkentheti az édes ételek utáni vágyat az elhízott embereknél – vonták le a következtetést a kutatók. Amikor a nassolás szokássá válik és kontrollálatlan, a testmozgás értékes segítség lehet ezekben az érzékeny pillanatokban – különösen stressz alkalmával, illetve ha a finomságok az embertől csak egy karnyújtásnyira vannak…

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend