Hirdetés
Megelőzhető-e a leukémia?

Megelőzhető-e a leukémia?

A leukémia vagy más néven fehérvérűség a vérképzőrendszer rosszindulatú daganata. Nagyon sok formája létezik, így a kezelése is sokszínű. A betegségről dr. Bodó Imrétől, a Szent László Kórház Csontvelő-transzplantációs osztályának belgyógyász, hematológus, onkológus főorvosától tudtuk meg a legfontosabbakat.

Hirdetés
Hirdetés

A vérsejtek a csontvelőben képződnek. Normális esetben éppen annyi termelődik, amennyi az elpusztuló vérsejtek pótlásához szükséges. Leukémia akkor alakul ki, ha valamelyik vérképző sejt kórosan átalakul és elburjánzik. A fehérvérűségnek több típusa van, de alapvetően kétféle osztályozási rendszer szerint sorolják csoportokba a betegséget. A kór jelentkezése és lezajlása szempontjából akut vagy krónikus leukémiáról beszélhetünk. Az érintett sejtek típusa szerint pedig mieloid vagy limfoid leukémia határozható meg.

Ki lesz beteg?

A leukémia bármelyik életkorban előfordulhat. A köztudatban a fiatalok betegségeként tartják számon, ám ez nem felel meg a valóságnak. Igaz, a gyermek- vagy fiatalkorban kialakuló fehérvérűség drámaibb lefolyású. A 20 év alattiak körében a daganatos megbetegedések csaknem felét a fehérvérűség adja. Ám a leukémiákra jellemző medián életkor – amely alatt és fölött ugyanannyi megbetegedés történik – 70 év! Idősebbeknél tehát gyakoribb. A férfiaknál valamivel nagyobb eséllyel fordul elő, a megbetegedések férfi-nő aránya: 1,7:1.

A leukémia legtöbb típusának okát még nem ismerjük pontosan. Az azonban már ismert, hogy bizonyos tényezők megnövelhetik a betegség kialakulásának esélyét. Ilyen rizikófaktor lehet az ionizáló sugárzás, a benzintartalmú festékekkel való munka, egyes kemoterápiás szerek, bizonyos kromoszóma-rendellenességek vagy valamilyen örökletes immunológiai károsodás. Mégis, ahogyan dr. Bodó Imre fogalmaz: ha valakinek fehérvérűsége lesz, az balszerencse. Elkerülni, tudatosan megelőzni sajnos nem lehet.

Tünetek, vizsgálatok

Mivel a tünetek nagy része nem specifikus, a krónikus leukémiák többségére csak véletlenül, például rutin vérvizsgálat során derül fény. Sőt, a betegek sokáig teljesen tünetmentesek is lehetnek, vagy tüneteik igen változatosak. Gyakran jelentkeznek influenzaszerű tünetek: láz, hidegrázás, fáradékonyság, gyengeség. Jellemző az étvágytalanság és a súlyvesztés, esetleg a megnagyobbodott nyirokcsomók, a duzzadt máj és lép, a bőrvérzések vagy egyéb vérzékenység, a fogínygyulladás, a csont- és ízületi fájdalmak.

Mint szakértőnk mondja, a leukémia összességében ritka betegségnek számít. Ám ha mégis felmerül a gyanúja, alapos kivizsgálásra van szükség. A részletes kikérdezést és az előzményekről való tájékozódást fizikális vizsgálat követi. Ez magában foglalja a nyaki, a hónalji, a lágyéki nyirokcsomók, valamit a máj és a lép tapintásos ellenőrzését is.

Megelőzhető-e a leukémia?

A vérképvizsgálat arra való, hogy meg lehessen határozni a vérben lévő vörösvértestek és fehérvérsejtek számát. A vérből származó kenetet mikroszkopikusan is vizsgálják: ekkor már a fehérvérsejtek jellege is látszik, így az esetlegesen fennálló leukémia típusa is megállapítható.
Ha az eredmények leukémiára utalnak, a csontvelő vizsgálata adja meg a végső bizonyítékot. Az orvos a szegycsontból vagy a medencecsontból szív ki csontvelőt egy fecskendőhöz rögzített tűvel, vagy egy vastagabb tűvel végez csontvelő-biopsziát a medencecsontból.

Kezelés

Ha mindezek alapján a diagnózis leukémia, a kezelés többek között függ a kór típusától, a beteg állapotától, a betegség kiterjedésétől és tüneteitől is. Az a legjobb, ha a terápia a leukémiás betegségek kezelésében nagy tapasztalattal rendelkező centrumok egyikében történik. A leukémiák fő kezelési módja a kemoterápia.

Ám vannak betegek, akiket csak őssejt-átültetés alkalmazásával lehet megmenteni. Egy másik ember őssejtjei számára idegen a befogadó szervezet, így fennállhat a gazdaszervezet immunológiai megtámadásának veszélye (graft versus host, „átültetés a gazdaszervezet ellen”: GVH-betegség). Ugyanakkor éppen ez az immunológiai reakció az, aminek segítségével remény van a gazdaszervezet leukémiás sejtjeitől való végleges megszabadulásra (graft versus leukemia, „átültetés a leukémia ellen”).

A transzplantáció sikerének egyik záloga ezért az, hogy a donor sejtjei mennyire hasonlítanak a befogadó személy sejtjeihez. Testvértől származó őssejtek esetén a legnagyobb a sikeres átültetés esélye. Csontvelői bankokból származó idegen donor esetén nagyobb a GVH veszélye. Az idegen sejtek befogadásához a gazdaszervezet immunrendszerének elnyomása, kondicionálása is szükséges. Ez kemoterápiás szerekkel, vagy teljestest-besugárzással érhető el, amit általában olyan dózisban adagolnak, ami a beteg csontvelejét is tönkreteszi. Ezt nem is lehetne túlélni a kemoterápiát követő csontvelő-átültetés nélkül, ami lehetővé teszi a vérképzés helyreállítását.

A másik lehetőség az, ha magától a betegtől korábban levett saját őssejteket adják vissza. Ezzel olyan nagy dózisú kemoterápia is lehetővé válik, amit átültetés nélkül nem lehetne túlélni.

Minthogy az őssejtek egyik (régebben kizárólagosnak tartott) forrása a csontvelő, ezt a kezelést korábban világszerte csontvelő-átültetésnek hívták. Az infúzióval bejuttatott őssejtek a vérárammal a csontvelőbe kerülnek, jó esetben megtelepednek, és 2–4 hét alatt szaporodásnak indulnak. Az immunfunkciók helyreállása azonban évekig is eltarthat.

Mivel a leukémia nagyon sokféle lehet, minden eset más. Mások a gyógyulási esélyek, és így a túlélésre vonatkozó kilátások is. Ahogyan egyéb daganatos megbetegedések, úgy sajnos a leukémiai s kiújulhat, ezért nagyon fontos, hogy a betegek rendszeresen részt vegyenek az ellenőrző orvosi vizsgálatokon!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend