Hirdetés
Már tinédzserkorban gondolni kell az inkontinencia megelőzésére

Már tinédzserkorban gondolni kell az inkontinencia megelőzésére

Legtöbben úgy gondolják, hogy az inkontinencia kialakulása a gyermekszülés és a test természetes öregedésének következménye, olyan kellemetlenség, amely nem kerülhető el. Ha azonban időben, akár már tinédzserkorban tudatosan foglalkozunk a problémával, a későbbi panaszok megelőzhetők.

Hirdetés
Hirdetés

Az inkontinencia típusai

Az akaratlan vizeletvesztés, vagyis inkontinencia olyan állapot, amely az életminőség jelentős romlásával, depresszióval, bőrgyógyászati problémákkal, a higiéniás állapot változásával járhat.

Az inkontinencia négy típusát különböztetjük meg:

  1. a vizelési inger nélkül fellépő passzív változatát a túlfolyásos inkontinenciát
  2. a fizikai terhelés, köhögés, tüsszentés hatására fellépő stressz inkontinenciát
  3. az előzetes, parancsoló vizelési inger utáni késztetéses inkontinenciát
  4. a kevert inkontinenciát, amely a stressz és késztetéses inkontinencia keveréke

Leggyakrabban nőknél alakul ki (hét betegből hat nő), főleg a gyerekszülés után illetve a menopauza idején, a vizelet visszatartásáról gondoskodó medencefenék izomzatának gyengülése következtében. Hazánkban jelenleg 5-600 ezer inkontinens beteg van, de a felmérések szerint a probléma 30 éves kor alatt is gyakori (23 százalékot érint), sőt már a 13-18 éves korosztálynál is előfordulnak akaratlan vizeletvesztéses tünetek. A férfiak esetében az inkontinencia kialakulása elsősorban a jóindulatú prosztata-megnagyobbodással van összefüggésben, előfordulása pedig az életkor előrehaladtával párhuzamosan nő.

Az inkontinencia kiváltó oka többféle lehet: prosztataműtét után a hólyagnyak sérülése, húgyúti fertőzés, a húgyhólyag túlműködése, a vizelet áramlásának akadályozottsága, a húgyhólyagban lévő kövek, tumorok, egyes gyógyszerek (pl. vízhajtók) mellékhatása és lelki okok egyaránt állhatnak a probléma háttérben.

A stressz inkontinencia és kezelése

Az inkontinencia leggyakrabban jelentkező típusa a stressz inkontinencia, amely akkor lép fel, amikor a hasűri nyomás nagyobb, mint a húgycsövet záró nyomás. Mindez intenzív testmozgáskor, köhögéskor, tüsszentéskor, túlsúly esetén jelentkezhet. A stressz inkontinencia megelőzhető és kezelhető. A megelőzés legfontosabb módja a testsúly csökkentése, a dohányzás felfüggesztése, az erős fizikai munka mérséklése és az esetleges székrekedés megszüntetése. Terhesség és szülés esetén a terhes- és intimtorna, a terhesség alatti aktív életmód szintén segítenek a betegség elkerülésében.

A háziorvosok körében végzett felmérés eredményei

Az Inkoklub 2006. tavaszán háziorvosok körében végzett felméréséből kiderült, hogy a megkérdezett háziorvosok teljes pacientúrájának hat-hét százaléka inkontinens, és jellemzően havonta egy-három új esetet fedeznek fel. Az inkontinenciában szenvedők nagy része nő, a betegkörben mindössze 14 százalék a férfiak aránya. Jellemző, hogy a férfi háziorvosok több inkontinens férfit regisztrálnak, illetve kezelnek, mint a női doktorok. Az érintettek többsége eleve vizelettartási panaszokkal keresi fel a háziorvosát, és leginkább a betegség által okozott szociális beilleszkedési gondok, és a tünetekkel járó általános kényelmetlenség, higiénés problémák motiválják őket arra, hogy orvoshoz forduljanak.

A háziorvosok jelentős része laborvizsgálatra is elküldi a beteget, ezután kétharmaduk a szakrendelésre irányítja az inkontinens panaszokkal érkezőket. Túlnyomórészt urológiai szakrendelésre küldik tovább a betegeket, az orvosok egyharmada viszont azt állította, hogy a paciensek egy részénél ő maga kezdi meg a kezelést. Erre azokban az esetekben kerülhet sor, amikor kifejezetten enyhe, kevés panaszt okozó inkontinenciáról van szó, illetve azoknál az idős vagy fekvőbetegeknél, akiket nehéz eljuttatni a szakrendelőbe. A kezelést maguk lefolytató orvosok elsősorban gyógyszeres terápiát alkalmaznak, emellett intim betéteket vagy nadrágpelenkákat írnak fel. Kétharmaduk állítja, hogy intimtornát is ajánl az érintetteknek


A betegek körében végzett vizsgálat eredményei

A háziorvosi vizsgálattal párhuzamosan enyhe, közepesen és súlyosan inkontinens betegek körében is sor került vizsgálatra. A megkérdezettek közös jellemzője volt, hogy nem betegségnek, hanem állapotnak tartják az inkontinenciát, amelyet egy többé-kevésbé természetes folyamatként, a test öregedésének részeként élnek meg. Ennek ellenére szinte valamennyien szégyellnivaló, sokszor még a legszűkebb család előtt is titkolandó dolognak tartják a problémát. A betegség tabuként való kezelését az is erősíti bennük, hogy kevés ezzel a problémával foglalkozó műsorról, újságcikkről hallottak, holott más intim témáról sokat lehet olvasni-hallani.  Akiknél enyhék a tünetek még nem élik meg tragédiaként a változást, hiszen mindössze nagyobb körültekintésre van szükségük, ugyanakkor a közepesen és súlyosan inkontinensek már jelentős életmódbeli váltásokra kényszerültek: ritkán mozdulnak ki otthonról, nem szívesen mennek társaságba, az állagosnál jóval gyakrabban tisztálkodnak és a betét illetve nadrágpelenka viselése miatt öltözködésükön is változtatniuk kellett.

Az inkontinencia kezelését a válaszadók akkor látják szükségesnek, ha már kellemetlenek a tünetek (közepes vagy súlyos esetben) és azokat nem lehet más betegségnek (pl. megfázásnak, vese vagy hólyagproblémáknak) tulajdonítani. Jellemző, hogy akiknek fokozatosan romlott az állapotuk, később fordultak orvoshoz, mint azok, akiknél pl. műtét vagy baleset miatt hirtelen jelentkeztek a tünetek. Az inkontinens nők jelezték, hogy problémájukkal szívesebben fordulnának nőgyógyászhoz, mint urológushoz, sőt azt is szívesen látnák, ha az inkontinencia szűrése az amúgy is kötelező nőgyógyászati szűrés része lenne.

A gyógykezeléssel kapcsolatban általános vélekedés volt, hogy csak az enyhe tünetekkel rendelkezők gyógyíthatók meg teljesen, a többiek állapotán csak javítani lehet. Ugyanez a megítélés vonatkozik az intimtornára is, amelyet csak az enyhe tünetekkel rendelkezők esetében tartanak hatásos terápiának. A kérdőíves felmérésben a megkérdezettek 31 százaléka állította, hogy végez intimtorna-gyakorlatokat, amelyeket elsősorban könyvből, videóról, internetről sajátított el, bár nyolc százalékuk gyógytornásztól tanulta a gyakorlatokat, és mindössze 3,7 százalékuk vett részt intimtorna tanfolyamon.

Szintén figyelemre méltó adat, hogy a válaszadók 38 százalékának sem az erre a célra kifejlesztett betét, sem pedig a nadrágpelenka nem nyújt biztonságot. Legtöbben betétet használnak problémájukra: az enyhe inkontinenciában szenvedők még beérik a normál, kereskedelmi forgalomban is kapható tisztasági betétekkel, a középsúlyos és súlyos esetek viszont már az orvos által felírt inkontinencia termékeket használják. A válaszadók többsége úgy vélte, hogy a média nem foglalkozik eleget és elég alaposan a betegséggel, pedig jelentős lenne a szerepe a megelőzésben, az inkontinencia időben való felismerésében és kezelésében valamint a betegséget övező tabuk megtörésében.

Bizonyos tanácsok betartásával, életmódbeli változtatások bevezetésével az inkontinencia (ha az nem műtét vagy baleset következtében alakul ki) elkerülhető.

1. Érdemes már tinédzserkorban elkezdeni az intimtornát vagy egyéb gátizomerősítő tornákat, hiszen az edzett gátizom nyomán elkerülhető az inkontinencia kialakulása. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a gátizomerősítő gyakorlatokat mindig szakember segítségével sajátítsuk el, mert a rosszul végzett gyakorlatok sérülést okozhatnak.

2. Ha addig nem tettük, kismamaként mindenképpen érdemes elsajátítanunk az intimtornát (terhesség alatt és azt követően a nők 30-50 százalékának vannak inkontinens panaszai), hiszen ezáltal könnyebb a szülés és akár a gátmetszés is elkerülhető, a szülés után pedig gyorsabban regenerálódik a gátizomzat.

3. Az inkontinencia kialakulásában a túlsúly is jelentős kockázati tényező, hiszen a nagyobb testsúly nyomán nő a medencefenék izmaira nehezedő nyomás, ezért próbáljunk minél előbb megszabadulni a felesleges kilóktól!

4. Kerüljük a dohányzást, mivel a gyakoribb köhögés miatt ez is kockázati tényező.

5. A sportolás is befolyásolja az inkontinencia kialakulását: egyes sportok (például a séta, a gyaloglás, az úszás, a kerékpározás) erősítik a gátizomzatot, ugyanakkor bizonyos megterhelő sporttevékenységek nőknél növelik a vizeletszivárgás kialakulásának veszélyét, főleg ha a lábboltozat-süllyedésünk is van. A medencefenékre gyakorolt nyomás ugyanis hirtelen megnő, amikor a talp a kemény talajra zökken, így különösen magas kockázattal jár a torna, a röplabda és a kosárlabda.

6.  Ha inkontinens panaszaink vannak, forduljunk orvoshoz, mert ha nem veszünk tudomást a problémáról, a tünetek csak súlyosbodnak.

 

Forrás: medipress.hu

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend