Jót tesz a sírás
Az angolok a viktoriánus időkig sírós nemzet voltak: sírtak a Dickens-regényeken, sírtak ha megnyerték a csatát, és akkor is, ha elveszítették. Senki nem szégyenkezett miatta, és nem kértek bocsánatot. Később azonban felszáradtak a könnyeik...
A sírást kutató történészek szeint az, hogy főleg a férfiak számára vált mindez szégyenletessé, a két világháború borzalmainak köszönhető. Ezekben a helyzetekben ugyanis nem volt szabad összeomolni. Ráadásul az erősebb nem csak viszonylag biztonságos helyeken - például egy futballmeccsen - eresztheti szabadjára a könnyeit, illetve bizonyos speciális élethelyzetekben: amikor apává válik és amikor eltemeti a szüleit vagy elveszíti a feleségét.
A nők helyzete ebből a szempontból egyszerűbb. Sírhatnak esküvőkön, temetéseken, a gyerekeik által elért eredményeken, és akkor is, ha összeesett a sütemény. A megható filmeken is szinte kötelező.
A könnyezést általában a gyengeséggel hozzuk összefüggésbe. Sok nő mondja, hogy a mosdóban szokott pityeregni, hogy a főnöke meg ne lássa. Nem illik a munkahelyünkön megmutatni, hogy sebezhetőek vagyunk. Pszichológusok is beszámolnak arról, hogy a pácienseik rendszeresen elnézést kérnek azért, ha egy-egy szomorú emlék felidézésekor előtörnek a könnyeik. Mindenki tudja, hogy bizonyos helyzetekben ez elkerülhetetlen - ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyű megtenni.
Érdekes módon a sírás Diana hercegnő halálakor kezdte visszanyerni létjogosultságát az angolok körében, majd ez folytatódott a díjátadókon, a televíziós vallomásokon és a háborús halottak hazahozatalán keresztül. Ilyenkor egymás vállán zokogtak, ezzel fejezve ki a sebezhetőségüket. Sokak számára azonban ez még mindig nehezebb, mint akár megosztani a legbensőbb titkaikat.
A sírás nem csak a szomorúsághoz kapcsolódik, hiszen ha valaki meghal, akkor is többet érzünk ennél: félelmet, olykor haragot is. A sírás valójában az érzelmek összeomlásából fakad. Az esküvőkön vagy a romantikus filmek alatt sem az igaz szerelem győzelmét siratjuk, hanem mindazt - szívfájdalmakat, a hosszú utat, amely egymás megértéséhez vezetett - ami erről eszünkbe jut. Amikor a gyerekünk egyetemre megy, a könnyeinkkel fejezzük ki az elismerést a mukájáért, és aggodalmunkat a jövője miatt.
Minden családban megvannak a domináns érzelmek. Van, ahol a harc és a harag, máshol a csend, a szomorúság, megint máshol az optimizmus uralkodik.
A nők négyszer gyakrabban sírnak, mint a férfiak. Ez az, amit egy gyerek ritkán láthat a szülein. Mégis így tanuljuk meg, hogyan kezeljük az érzelmeinket. Ez nem azt jelenti, hogy ha az apa agresszív, az anya pedig zokogva menekül a szobájába, akkor a gyerek is biztosan így fog viselkedni, az érzelmekhez való viszonyt azonban ellesi tőlük. A pszicholóus feladata, hogy lelki sérülés esetén engedje ezeket szabadon kiáramlani, úgy, hogy közben mégis a helyes mederben maradjanak.
Az érzések csak érzések. Ha egyszer kitörtek rajtunk, el is fognak múlni. Ha valamelyiket nem tudjuk megélni, akkor az rejtett formában marad velünk. A sírást sokan a negatív dolgokkal párosítják, és el szeretnék kerülni. Pedig erre nincs szükség. Sőt, minél gyakrabban teszünk így, annál több problémát okozunk magunknak.
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek
