Ízek nyomában: Ahogy a dédi készítette…

Ízek nyomában: Ahogy a dédi készítette…

Gyerekkorunk ízei felejthetetlenek, és általában egy személyhez köthetők. Kinek a dédihez, kinek a nagyihoz, és van, akinek anyuhoz. Sokan egy életen át keresik, de nem találják meg újra ezeket az ízeket… Úgyhogy ha olyan szerencsések vagyunk, hogy még meg tudjuk szerezni a receptet, akkor készítsük is el. Ha már késő, akkor alkossuk meg mi a saját ízeinket, amiket már a mi unokáink fognak emlékükbe zárni. Ehhez adunk most egy kis segítséget.

Tombol a nyár. Valahol vidéken mezítláb rohanunk a tópartra - nem is azért, hogy lehűtsön a víz - hanem, hogy versenyezzünk, ki tud előbb elúszni a bójáig. Gondtalanul fröcsköljük egymásra a vizet, labdázunk, a nagypapa úszni tanítja a legkisebbet. Boldogan szállnak az órák, és hazafelé már tudjuk, hogy valami finom vár minket az asztalon, szaporázzuk is a lépteinket, pedig a víz szinte minden energiát kiszívott belőlünk. A nagyi szeretettel vár, mosolyog, a palacsinta illata átjárja a házat, mellette a frissen főzött lekvár egy kis tálkában, a többi meleg takarók közé burkolózva vár, hogy télen is jusson a palacsintába, derelyébe, süteményre.

Ízek nyomában: Ahogy a dédi készítette…

Sokunknak jutott ilyen vagy ehhez hasonló emlék gyerekkorunkból. Nem csoda, hogy ezekkel a hívószavakkal próbálnak még ma is becsalogatni minket egy-egy vendéglátó helyre: nagyi falatozója, dédi finomságai. Persze ha tényleg azokra az ízekre vágyunk, amit még mindig ott érzünk a nyelvünk hegyén, amikor becsukjuk a szemünket, akkor jobban járunk, ha elkérjük a receptet - ha még van kitől. Ha nincs, akkor a következőoldalon adunk egy kis segítséget a nyár ízeinek kamrába zárásához. Hátha valamelyikből családi recept lesz…

Hasznos tippek befőzéshez

Használjunk jó minőségű alapanyagokat, hiszen a finom ízeket akarjuk konzerválni, és nem valami rosszat elfedni egy nagy adag cukorral.

Legyen megbízható receptünk! Ma már nem nehéz receptet találni, tele velük az internet, ám megbízhatót már sokkal nehezebb lelni. Ezért jó a családi örökség, egy kedves barát, rokon bevált receptje, vagy ha nincs más, akkor bízzuk magunkat kedvenc magazinunk vagy egy elismert szakács iránymutatására.

Egyszerre kisebb mennyiséget főzzünk be! Így letesztelhetjük a receptet, és kellemes elfoglaltság lesz a befőzés, nem pedig egy egésznapos kényszermunka.

Ellenőrizzük a befőttesüvegeket, kupakokat, majd fertőtlenítsük őket. Mossuk el őket alaposan, majd egy tepsibe állítva rakjuk be őket a 100 fokos sütőbe 15 percre. Mikróban is fertőtleníthetjük az elmosott üvegeket egy perc alatt. Illetve ha van mosogatógépünk, akkor egy forró program el is végzi helyettünk a munkát.

Az elkészült befőtteket tároljuk hűvös, sötét helyen, és írjuk rá minden üvegre, hogy micsoda és mikor készítettük.

Ha a tető felpúposodik, vagy szivárogni kezd az üveg, dobjuk ki a befőttet akkor is, ha a színén vagy szagán nem érzékelünk változást! Ez ugyanis olyan baktériumok jelenlétét jelezheti, melyek elfogyasztása akár mérgezést is okozhat.

Dédi bögrés savanyúja

Ilyen finom savanyút nem kapni a piacon se! És az a szuper, hogy bármit belerakhatunk, ami épp van a kertünkben. Augusztusban például a zöld paradicsomot, paprikát, uborkát, szilvát, karfiolt…

Ízek nyomában: Ahogy a dédi készítette…

Hozzávalók:

  • (1 bögre = 2,5 dl)
  • 5 bögre víz
  • 1 bögre 20%-os ecet
  • 1,5 bögre cukor
  • 2 evőkanál só
  • 1 mokkáskanál borkén
  • 2 mokkáskanál benzonát
  • Babérlevél
  • Egész bors

Egy edényben összekeverjük a hozzávalókat: a vizet, az ecetet, a cukrot, a sót, a borként, a benzonátot és a fűszereket. Addig kavargatjuk, míg minden feloldódik benne. A zöldségeket (gyümölcsöket) belerakjuk egy nagy befőttesüvegbe, ráöntjük a levet, és kitakarva hagyjuk még pár napig. Majd rátekerjük a tetejét, és már kész is az isteni vegyes savanyúnk!

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek