Hirdetés
Hogyan működik az ultrahang?

Hogyan működik az ultrahang?

Az ultrahang ma az egyik leggyakrabban használt vizsgálati módszer, amelyet számos orvosi terület használ, általában elsőként a képalkotó vizsgálatok közül. A részleteket dr. Kovács Esztertől, az Országos Onkológiai Intézet radiológus munkatársától tudtuk meg.

Hirdetés
Hirdetés

Az emberi fül általában a 20 és a 20 000 Herz frekvencia közötti hangokat képes meghallani. Az alacsonyabb frekvenciájú rezgéseket infrahangnak, a magasabbakat ultrahangnak nevezzük. Az emberrel ellentétben számos állatfaj egyedei képesek érzékelni az ultrahangot, sőt – többek között – a denevérek és a delfinek képesek elő is állítani azt.

Orvosi ultrahang

Az ultrahangot az 1970-es években kezdték el használni az orvosi gyakorlatban. Számos terület alkalmazza, például a belgyógyászat, a szülészet-nőgyógyászat, a gyermekgyógyászat, a sebészet, a traumatológia, de még akár a szemészet is.
Az ultrahanghullámok áthatolnak a szerveken, és azok sűrűségétől függően nyelődnek el vagy verődnek vissza. A vízben például 1500 métert, míg a csontban két-háromezer métert tesznek meg másodpercenként. Általuk különösen könnyen feltérképezhetőek a hasi szervek, üregek, az esetleges folyadékgyülemek, a nagyobb erek és nyirokcsomók.

Hogyan működik az ultrahang?

Bár a CT- vagy az MRI-vizsgálat többnyire pontosabb képet ad az ultrahangnál, utóbbi a legtöbb esetben mégsem hagyható el. Jól megmutatja például, hogy egyáltalán fennáll-e valamilyen kóros elváltozás, és ha igen, pontosan hol. Előnye, hogy nem okoz változásokat a vizsgált anyagban, viszonylag egyszerűen és olcsón elvégezhető, s nem jár fájdalommal. Hátránya, hogy kizárólag lágyrészek vizsgálatára alkalmas.

A vizsgálat

Az ultrahangos vizsgálófej piezoelektormos kristályt tartalmaz, amely ultrahangot bocsát ki, továbbá képes a szövetek felületéről visszavert hullámok felvételére is. A fej összeköttetésben áll egy számítógéppel, amely rögtön megjeleníti a látott képet.
A vizsgálatot többnyire a testen kívülről, a bőrön keresztül végzik. Ehhez egy zselészerű anyagot is használnak, amely a megfelelő kontaktus kialakulását segíti elő a vizsgálófej és a vizsgálandó felület között, így a legoptimálisabb közeget biztosítja az ultrahang terjedéséhez. Lehetőség van azonban endoszkópos ultrahangvizsgálatra is. Ilyenkor az orvos speciális vizsgálófejet vezet be a vizsgálandó testüregbe: a hüvelybe vagy a végbélbe.

A különböző típusú vizsgálófejek más-más jellegű vizsgálatra alkalmasak. A hasi szervek vizsgálatához „konvex fejet” használnak, mely alacsonyabb frekvenciájú hullámokat bocsát ki, és mélyebbre „lát”, bár távolodva csökken a felbontóképessége. Az úgynevezett lineáris fejek magasabb frekvenciájú hullámokkal működnek, kisebb rétegvastagságot mutatnak meg, de azt jó felbontóképességgel. Ezek a felületes lágyrészek (az emlő, a nyak, a hónalj, a lágyék, az erek) vizsgálatára alkalmasak.

A vizsgálat nem csupán a diagnózis felállításához nyújt segítséget, de különböző beavatkozások elvégzésére, így folyadék leszívására vagy szövetminta vételére is.

Az ulrahangtechnika kiemelkedő vívmánya egy speciális módszer, a doppler technika, amellyel a nagyerek állapotáról nyerhetünk információt, valamint a szervek vérellátása is feltérképezhető.

Jelentős eredmények érhetők el az utóbbi években fejlesztett, kiegészítő módszerek alkalmazásával. Ilyen az ultrahangos kontrasztanyag bevezetése, valamint a szonoelasztográfia, melynek alkalmazása további lehetőségeket rejthet magában.

Szonoelasztográfia

A szonoelasztográfia a körülírt elváltozások rugalmasságának ultrahangvizsgálata. Ez a bonyolult szó gyakorlatilag egyszerű eljárást takar: a gép által, az ultrahang segítségével beazonosított elváltozásról a vizsgáló orvos az elváltozott szövet rugalmasságát, keménységét, illetve tartalmát elemezve megállapíthatja, hogy jóindulatú, avagy daganatos elváltozásról van-e szó. Ha a vizsgálófejjel ismételten mérsékelt nyomást fejtenek ki, a szövet deformálódik, és a módszerrel ezt az alakváltoztatást lehet megítélni. A jóindulatú elváltozások jellemzően puhák, rugalmasak, míg a rosszindulatú képletek kemények, merevek.

Mindezt noninvazív módon megvalósítható, azaz nem kell szúrni, biopsziát végezni ahhoz, hogy megállapítható legyen az illető elváltozás jellege. A módszer leginkább a felületesen elérhető elváltozások (az emlő, a nyaki, a hónalji, a lágyéki nyirokcsomók) megítélésére alkalmas.

Kontrasztanyaggal

Az ultrahang-kontrasztanyagos (UKA) vizsgálatok során általában vivőanyaghoz kötött mikrobuborékok intravénás beadása után, az ultrahang és a kontrasztanyag interakciója miatt felerősödött, megváltozott ultrahangjeleket vizsgálják. A cél olyan érelváltozások kimutatása, amelyek nem láthatók kontrasztanyag nélkül. A májban, a vesében és a lépben lévő elváltozások is pontosabban diagnosztizálhatók.

Hogyan működik az ultrahang?

Az UKA hatásának közös jellemzője, hogy a vénásan beadott mikrobuborékok (levegő vagy egyéb gáz) révén az erekben lévő buborékokból származó ultrahang-jelek intenzitása jelentősen felerősödik. A kontrasztanyag-buborékok és a környező szövetek ultrahang-jelei elkülöníthetők egymástól. Az UKA-vizsgálatok értékelésének egyik legizgalmasabb és legígéretesebb lehetősége, hogy a daganatok keringésdinamikájáról újabb adatokat szerezzenek a szakemberek. Az UKA-vizsgálat időigénye minimálisan 20–30 perc. Speciális terület a gyermekgyógyászatban a vizeletreflux (VUR) kimutatása, valamint a nőgyógyászatban a tuba-átjárhatóság vizsgálata (szonoszalpingográfia): ezek röntgensugár-terheléssel járó vizsgálatokat válthatnak ki.

Üres vagy telt?

Az ultrahangvizsgálat előtt érdemes konzultálni az orvossal arról, hogy milyen állapotban jelenjünk meg. A hasi ultrahangot például éhgyomorra kell végezni, hogy az epehólyag ne húzódjon össze. (Figyelem! Mindössze egy reggeli kávé elegendő ahhoz, hogy elrontsa a vizsgálatot.) Persze ha a szűrést délután vagy este végzik, akkor azt kell megtudnunk, hogy mikor szabad utoljára enni vagy inni.

A rektális, azaz a bélben végzett vizsgálathoz az a jó, ha tele van a húgyhólyag, hiszen az „akusztikus ablakot” szolgáltat a vizsgálathoz. Ugyanez érvényes a méh hasfalon keresztüli leképezésére is. A hüvelyi vizsgálatra azonban éppen az ellenkezője igaz: ha tele van a húgyhólyag, akkor hátrabillenti a méhet, s az ultrahangnyaláb így nem képes azt átpásztázni.

Az eredmény

Mint szakértőnk mondja, az ultrahang szubjektív vizsgálat: nem a teljes testről kapunk információt, nem jutunk keresztmetszeti képhez, csak a vizsgálófej által befogott terület tárul fel az orvos előtt. Természetesen kellő gyakorlattal a szakember pontosan tájékozódik a monitoron látott kép alapján.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend