Hirdetés
Hízunk, fogyunk -étkezés és stressz

Hízunk, fogyunk -étkezés és stressz

Az étkezés nem csak élettani szükséglet, de örömforrás is. Jó érzés, mikor családunkkal, barátainkkal megosztjuk az ételünket, terített asztallal várjuk a vendégeket. Az étkezést követő komfortérzés jó közérzetet jelent. Az is igaz persze, hogy az ember "hogyléte"is meghatározó lehet abban, milyen kedvvel fogyasztjuk el az ételt.

Hirdetés
Hirdetés

A betegségek, a gondok, a stresszel teli élet hatással van arra, hogy mit, és mennyit eszünk. Bizony, egy-egy rossz hír hallatán megkeseredik szánkban a falat. A stressz életünk, mindennapjaink része. Akár a környezetünkből, akár saját bensőnkből származik, nem javítja étvágyunkat. Az emberek egy része szociális, emocionális problémáira étkezésének megváltozásával reagál.

Jó példa erre Vasváry Anna egyik karikatúrája, melyen egy molett hölgyet látható, aki "Elhagyott a Lajos, jöhet még tíz krémes!" felkiáltással rendel süteményt a cukrászdában.

De egy kiadós veszekedést után is gyakran haljuk, vagy éppen mi magunk mondjuk: "egy falat sem menne le a torkomon!"

Tragikus eseményeket követően is megváltozhatnak étkezési szokásaink: például az első világháború után a hadiözvegyek elhízását, az un. "bánatzsír" kialakulását (Kummerfett) azzal magyarázták, hogy az egyedül maradt nők a gondok elől az evésbe menekültek.

Betegségek, idején is általában csökken az étvágy, számos gyógyszer, dohányzás, kimerítő tréning, radioaktív sugárzás, de akár tartós zaj is befolyásolhatja étkezési kedvünket.

Pszichés eredetű táplálkozási zavar

A szorongás, a félelem keltette állapotban gyakori, hogy az illető képtelen enni, akár betegnek is érezheti magát, s gyorsan csökkenhet a testsúlya is. A probléma megoldásával az étvágy is visszatér.

Fiatal lányok között fordul elő az anorexia nervosa nevű betegség, melyben a beteg annak ellenére látja magát kövérnek, hogy esetleg a valóságban kétségbeejtően sovány. A saját testképét tévesen ítéli meg, míg mások méreteit általában nem. Az anorexia kibontakozását csaknem mindig valamilyen lelki trauma előzi meg: válás a családban, haláleset, a szeretett hozzátartozó elvesztése, iskolai kudarcok, szerelmi csalódás stb.

A pszichés zavarokat még tetézi, hogy a csökkent táplálékfelvétel, a rohamos leromlás miatt mind gyakoribbakká válnak étkezéskor az asztal körüli viták. Nem szokatlan, hogy ennek elkerülése miatt, a beteg már nem is étkezik együtt a családjával. Ha evésre kényszerítik, titokban kihányja.

A betegség előrehaladott állapotában evés után hamar teltségérzés, haspuffadás, hasi fájdalom is jelentkezhet, ami tovább növeli a beteg étkezéssel szembeni ellenérzését. A kezelése nem könnyű, családterápiával kiegészített pszichoterápiából áll.

Stressz-evők

Az emberek egy része a munkahelyi gondokat, a főnők durvaságát, az egzisztenciális bajokat, vagy a magánélet megoldhatatlannak vélt problémáit evéssel próbálja orvosolni. A szeretet, a törődés, vagy az összetartozás hiányában az örömöt az étkezésben keresi. Ilyenkor kontrollvesztetten mindent felfal, ami csak elérhető, vagy éppen finomságokkal vigasztalja magát.

Érzelmileg labilis személyek, szenvedve a magánytól, gyakran mondogatják, hogy őket "...úgysem szereti senki...", a gondolatsor végén pedig az is ott áll, hogy "... úgyis mindegy, hogy nézek ki...". Ez a magatartás óhatatlanul elhízáshoz vezet, ami további frusztrációt okoz, s az ördögi körből nehéz kikerülni.

Az unalom is nagy csábító! Sokan nem tudják a szabadidejüket hasznosan eltölteni, s előbb-utóbb a hűtőszekrényhez visz az útjuk, különösen, ha a csábító falatokra még a reklámok is felhívják a figyelmet. Szórakoztató, igazi aktivitás helyett az evés csak pótcselekvés, s a gyakori lakomázás elhízáshoz, és valódi izolációhoz vezet

Sokan időhúzásra, például vizsgaidőben a tanulás félbehagyására, unalmas, esetleg fárasztó munka elodázására használják a nassolást; az evést nem az éhség diktálja.

Az étkezés öröme a feszültséget csak átmenetileg, rövid időre oldja; pótcselekvés, mely az elhízás veszélyét is magában hordva nem jelent igazi megkönnyebbülést, nem vezethet megoldáshoz. Az igazi megoldás - a problémakezelő, problémamegoldó készség javítása mellett - a reális életcélok kitűzése kell hogy legyen. Lakomázásnál jobb ötlet, ha nyitottá, és képessé válik új kapcsolatok kialakítására, illetve megtartására.

Bullimia nervosa

Általában fiatal lányok pszichés eredetű táplálkozási zavara. Az állapotra jellemző, hogy időszakosan, visszatérően, rövid idő alatt, gátlástalanul, enormisan nagy mennyiségű ételt fogyaszt el a beteg. Kényszeresen úgy érzi, hogy nem tudja az evést abbahagyni. A "binge" (mulatozó) epizódokat önhánytatással, hashajtók és vízhajtók szedésével próbálja kompenzálni, a falások közötti időben pedig erősen sportol, vagy vadul fogyókúrázik. A testsúlyban nagy ingadozás figyelhető meg, s gyakori a saját testkép téves megítélése is. Az ilyen betegek hangulata labilis, szorongásra, depresszióra hajlamosak. Kezelésében a pontos mennyiségű és minőségű étrend kialakítása mellett nélkülözhetetlen a pszichoterápia, s a problémától függően családterápia is.

A táplálkozási szokások gyermekkorban alakulnak ki. Ilyenkor tanulja meg a gyermek a helyes ételválasztást, gyermekkorban alakul ki az ételek preferenciája, formálódik az ízlése, rögzülnek a táplálkozási minták. Gyermekkorban alakul ki az étkezés biztonságos, higiénés és kulturált szintje, az egész életre szóló táplálkozási magatartás. Az egészséges táplálkozást is meg kell a gyermekeknek tanítani, de az étkezés nem használható büntetésre, és nem járhat érte dicséret sem.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend