Hirdetés
Harcsa Veronika: A színpadon lettem nő!

Harcsa Veronika: A színpadon lettem nő!

A hangja érc és selyem, a lénye tiszta víztükör. Nem csoda, hogy Japánban legalább annyian rajonganak érte, mint itthon. A műszaki egyetem utolsó félévét hagyta ott azért, hogy minden idejét az éneklésnek szentelhesse. Megérte.

Hirdetés
Hirdetés

Legújabb lemezed, a Lámpafény magánkiadásban jelent meg. Azt hittem, kapkodnak érted a kiadók.

Sokan megkerestek, nem lenne gond kiadót találni. De szeretem magam intézni a lemezkiadást, a gyerekemként tekintek egy-egy készülő korongra. És nem is olyan nagy munka, egészen belejöttem. Egy jó terjesztő szerintem sokkal fontosabb, és ez szerencsére adott. Japánban viszont van egy kiadó, amely foglalkozik a lemezeimmel.

Úgy tűnik, Japánban különösen fogékonyak a zenédre (és általában a magyar zenére).

Igen, a japánok nagyon nyitottak, de egyébként is rendkívüli figyelemmel fordulnak Európa felé. De azt nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért szeretik éppen az én zenémet. Nyilván az is benne van, hogy egzotikus vagyok a számukra, és a rajongás a kultúrájuk része. Előfordult, hogy virágot küldtek a tokiói hotelszobámba. Egy hatalmas dobozban érkezett, ma sem tudom, ki küldte.

Egyszer elmesélted, hogy milyen nagy élmény volt egy harmincadik emeleti tokiói rádiószerkesztőségben énekelni, miközben nézhetted az odalenti nyüzsgést. Szeretsz magasban lenni?

Igen! Nem tulajdonítok túlságosan nagy jelentőséget a horoszkópomnak, de azért érdekes, hogy az alapjegyem és az aszcendensem is levegő jegyű. Tényleg imádok levegőzni, repülni, érezni a szelet. Átvitt értelemben is vonz a magasból való rálátás lehetősége.

A zene a hobbid volt, ma pedig a hivatásod.

Ez az, amit a legjobban szeretek. De azért az éneklés mindig többet jelentett számomra, mint egy hobbi. Azt is hozzá kell tennem, hogy rengeteget dolgozom ezért, nagyon-nagyon sok energiát teszek bele a munkába, bár ezt nem szeretem munkának hívni. Ami munka, az sokszor rutintevékenységgé, megszokássá válik.

Harcsa Veronika: A színpadon lettem nő!

Ha valamitől félek, akkor ez az. Ha azt érezném, hogy velem is ez történik, nagyot változtatnék - vagy abbahagynám. Ezért is keresem mindig az új utakat.

A szüleid elengedték már a kezed? Felnőttként kezelnek?

Igen, már megtörtént nálunk ez a váltás. Éppen akkor, amikor otthagytam az informatika szakot, és a zene felé nyitottam. A szüleim szemében a zenészlét bizonytalannak tűnt, aggódtak értem. De amikor elkezdtek jönni a sikerek, és látták, mennyire boldoggá tesz ez a tevékenység, megnyugodtak.

Azt mondják, a matematika és a zene között szoros a kapcsolat.

Biztosan van benne valami. A matekos múlt sokat segít abban, hogy strukturáltan tudjak gondolkodni például egy koncert felépítésében, de egy lemez elkészítésétől sem ijedek meg. Ugyanakkor abban, ami számomra a zene lényegét jelenti, tehát az érzelmi-gondolati tartalmak átadásában már nincs semmi matematikai: ott el kell szállni%u2026

Zenészként egyből jöttek a sikerek?

Inkább azt mondanám, hogy hirtelen. Nem egyből, hiszen volt már mögötte néhány év munka. De amikor beindult a gépezet, tényleg sok minden egyszerre történt. Az egyik dalom listavezető lett a Petőfi rádión, megkerestek Japánból, hogy ki akarják adni a lemezemet, profi emberek álltak mellém: például menedzser, sajtós és divattervező.

Hogyan alakítottad ki a színpadi stílusodat?

Nem vagyok egy nagyon kitalált figura. Az imázsom folyton változik. Olykor extravagáns ruhát veszek fel, máskor pedig csak egy farmert.

Hogyan hat a nőiségedre ez a színpadi játékosság?

Úgy érzem, nagyon sokat változtatott rajtam a színpad. Sokáig fiús gyerek voltam, a fiú unokatestvéreimmel játszottam, babák helyett katonáim voltak.A színpadon lettem nő. Ott próbáltam ki először azt az eszköztárat, ami rendelkezésére áll egy nőnek. És nyilván nemcsak az öltözködésről van itt szó, hanem akár arról is, hogy mennyire beszélek könnyen, mondjuk, az érzelmeimről. Sokat nyitott rajtam a színpad.

A zenekaraidban csupa fiú vesz körül. A tenyerükön hordoznak?

Sokszor inkább óvó néni vagyok, de ez nem jelent gondot. A Bin-Jip zenekar demokratikusan működik, de a Harcsa Veronika Quartetben zenekarvezető is vagyok, ott én mondom meg, mi legyen, akár nálam idősebb férfiaknak is. Nem várok el kiváltságokat azért, mert nő vagyok. De azt igen, hogy fogadják el, amit kérek, akkor is, ha nő vagyok.

Úgy tudom, vegetáriánus vagy.

Igen, már tíz éve, bár nem vagyok túl szigorú: húst nem eszem, de halat igen. Azt hiszem, itt elmesélhetem: 18-19 évesen életem eddig talán legnehezebb korszakát éltem meg, anorexiás lettem. Rengeteg féle diétát is kipróbáltam, köztük azt is, vajon mikor kezd hiányozni a hús. Azóta sem hiányzik. Persze ma már inkább elvi szinten közelítek a vegetarianizmushoz. Passzol hozzám.

Pszichés segítséget is kértél?

Igen, és örülök, hogy volt hozzá merszem. Ez nem a gyengeség jele, sőt: azt mutatja, hajlandó vagy tenni magadért.

Él még benned az egykori anorexiás kislány?

Nyilvánvalóan igen, hiszen az az időszak egy érzelmileg is nagyon intenzív korszak volt, ami sok mindenről szólt: a testemhez való viszonyról, a nőiségről, a szülőkkel való kapcsolatról%u2026 De ma már nem jelent problémát erre gondolnom. Ha az ember túl van egy krízisen, akár beszélni is lehet róla, a hozzá tartozó érzelmekkel együtt: például egy dalban.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend