Hirdetés
Gyógyulásom története: „Lelki békére találtam”

Gyógyulásom története: „Lelki békére találtam”

„Milyen szép nő! És milyen kedves! Vajon ki lehet ő?” - ezek a gondolatok követték egymást a fejemben, amikor megláttam ezt a sugárzó szőkeséget. Akkor még nem tudtam, hogy ő Tóth Icó, aki miatt eljöttem erre a sajtótájékoztatóra, és aki később egy reggeli mellett elmesélte nekem, hogyan lett méhnyakrákos, hogyan gyógyult meg belőle, és nyolc elszánt társával együtt hogyan segíti a hasonló helyzetbe került nőket nap mint nap.

Hirdetés
Hirdetés

„A második kislányommal voltam terhes, amikor nem odavaló tüneteket véltem felfedezni magamon. Gondolok itt arra, hogy például rendkívül erős folyásom volt, ami amúgy normális egy terhesség alatt, de ez nekem mégis túlzásnak tűnt. A nőgyógyászati rákszűrésem azonban azt mutatta, hogy minden rendben van, úgyhogy megnyugodtam, és 2011. augusztus 19-én megszületett a kislányom. Ám a szülés utáni első hat hétben, amikor rengeteg változáson megy át a női test, tovább folytatódtak a nyugtalanító dolgok: volt, hogy 3 napig véreztem, aztán abbamaradt, utána pedig olyan volt, mintha megjött volna a menstruációm - szóval teljes volt a káosz.

Gyógyulásom története: „Lelki békére találtam”
Tóth Icó

A hathetes kontroll vizsgálaton a doki el is képedt. Nem értette, hogy hogyan lehet „méhszájsebem”, amikor császármetszéssel szültem. Mindenesetre biztatott, hogy nem lehet semmi nagy baj, hiszen a rákszűrésem negatív eredményt hozott. Én azonban nem így éreztem, nyilván nem gondoltam rákra, de tudtam, hogy nem kerek a dolog. Így jó magyar szokás szerint az interneten néztem utána, hogy a tüneteim mit jelenthetnek, és azt találtam, hogy az első stádiumos rák kategóriába vagyok sorolható...

Amikor elindult a dolog lefelé

Elmentem a dokim által előírt méhszájseb fagyasztásra, ahol amikor meglátta az orvos, mi a helyzet odalent, sokatmondóan megkérdezte, mikor látott utoljára az orvosom. A kérdésében benne volt, hogy hatalmas gáz van. Én értettem a célozgatást, a férjem nem, hiszen az nem hangzott el, hogy elnézést, de Önnek rákja van. Így a fagyasztást nem lehetett elvégezni. A következő lépést, a konizációt (a méhnyak területéből történő kúp alakú kimetszés) sem végezték már el, csak szövetmintát vettek. Innentől indult el az egész dolog lefelé. Egy hét múlva megtudtuk, hogy rosszindulatú az elváltozás, a CT (komputertomográf) pedig azt mutatta, hogy egy 4 cm-es daganat van a méhnyakon. Az egyik nyirokcsomó is világított a felvételen, amire azt mondták, hogy nem áttét, csak a terhesség miatt lehet – de később kiderült, hogy mégis az volt.

Ekkor már november környékén jártunk, és próbáltuk megkeresni a legjobb orvost, mert ha már menekülni kell, akkor valaki olyan menekítsen, aki profi benne. Meg is találtuk, akit kerestünk, ő pedig megmondta, mikor ér rá, a többi már a mi dolgunk volt: mi szerveztük le a műtőt, mi szereztünk véradókat. Eléggé be voltunk rezelve, így végül Békéscsabán irányított véradást szerveztek nekünk.

December 7-én műtöttek. Wertheim-műtét volt, ami esetemben azt jelentette, hogy kikerült a méh, az összes kismedencei nyirokcsomó és a szövetek is, azaz elég sok mindent megmozgatott. A műtét alatti citológia (rákszűrés) negatív eredményt hozott, viszont a végleges már áttétet mutatott. Így kerültem az onkológiai bizottság elé, akik úgy döntöttek, hogy sugár és kemoterápia is kell. A kezeléseknek 2012 áprilisának környékén lett vége.

Szeretet, béke és hála

Talán morbidul hangzik, de nekem nagyon sok jó dolgot adott ez a betegség. Ne érts félre, testileg és lelkileg is borzasztóan megszenvedtem, de általa egy teljesen más emberré váltam. Olyan lelki békére találtam, amit kívánok, hogy mindenki éljen át. Persze ki vagyok én, hogy arról prédikáljak, hogy milyen is megélni ezt a betegséget, hiszen mindegyikünk másképp éli meg, de az biztos, hogy a hozzáállás nagyon sokat számít. Az én történetemet egy mondat határozta meg eleinte: én küzdök, és le is fogom küzdeni ezt a betegséget.

Gyógyulásom története: „Lelki békére találtam”
Icó és gyönyörű családja

Közben találkoztam egy filozófiával, amelyben egy nagyon kedves ember azt mondta nekem, hogy küzdeni nem szabad, mert a küzdelem harc, és a harc mindig veszteséggel jár. 3 dolog nagyon fontos: a szeretet, a béke és a hála. Az én életembe onnantól kezdve ez mind beköltözött. Egy teljesen más dimenzióba kerültem: jobban figyeltem a környezetemre, és eljutottam arra a pontra, hogy nekem élnem kell, hiszen szeretek és szeretve vagyok. A legelején rengetegszer megfordult a fejemben, hogy elmegyek, meghalok, de igazából a halálfélelemben sem magát félti az ember, hanem azokat, akiket hátrahagy. A férjem (aki a lelki társam is) mondta nekem, hogy ha bármikor negatív gondolatok szállnak meg, akkor mondogassam, hogy „ezt a gondolatot békével továbbengedem”. Ez annyira bevált, hogy egy hét elteltével már nem volt egy kósza rossz gondolatom sem.

A férj szerepe

Amikor elkezdtem jobban a környezetemre figyelni, akkor jöttem rá, hogy a körülöttünk lévőknek sokkal nehezebb. (Én már a férjem aprócska térdműtéténél is halálra izgultam magam!) A legnehezebb az, hogy a másik nem tudja, épp mit gondol az, aki beteg. Én nagyon szerencsés vagyok a férjemmel, mert ő mindig megkérdezte, hogy mi jár a fejemben. Ha épp rám jött a sírógörcs, biztatott, hogy sírjam ki magamból, amikor pedig már a türelmem határán jártam, ő mondogatta, hogy adjak időt a testemnek, hogy szépen regenerálódjon.

Ez így egészen más, mint amikor az ember azt hallgatja, hogy „na, mikor gyógyulsz már meg, ne hagyd el magad!” Sajnos látom, hogy kevés férfi tudja maximálisan támogatni a párját egy ilyen betegség alatt, és bizony sokszor rámegy a kapcsolat. Talán segítene, ha a hozzátartozók is részesülnének valamilyen „oktatásban” azt illetőleg, hogy mit is tehetnek, ha egy családtagjuk megbetegszik.

A gyerekek

Persze a gyerekek is érezték és picit megsínylették ezeket az időket. Bár akkor született, de a kicsin is a mai napig láthatóak a jelek, hiszen öt hónapig az anyukám ’nevelte’ a műtétek és kezelések miatt. Ő pedig - egy rendes nagymamához méltóan - a baba minden rezdülésére mozdult, így még ma is van, hogy egy éjjel többször kell hozzá felkelni. És nagyon apás lett - bár nem tudom, hogy ennek köze van-e a betegségemhez.

A nagyobb lányom sokáig bepisilt a történtek miatt, és míg korábban jól eljátszott egyedül, jött egy fél év amíg ez nem ment, sőt a mosdóba se mert kimenni egyedül. Most, 6 évesen is még van egy-két jel, ami visszautal a nehéz időkre, például, hogy nem akar gyereket – az ő fejében ilyen nagyon összekapcsolódott az, hogy akkor lettem beteg, amikor megszületett a kistestvére. De úgy gondolom, hogy most már jól vannak.

A cél, ami mindig bennem volt

Nekem már a kórházban is sok kérdésem volt, amikre vagy nem tudtak válaszolni, vagy fel se mertem őket tenni. Például a műtét után elkezdett zsibbadni a combom, nem kicsit, hanem nagyon, és ez elég ijesztő volt. Az altató orvos mondta el, hogy ez teljesen normális, így amikor már nekem panaszkodott egy frissen műtött sorstársam a zsibbadásra, akkor megnyugtathattam, hogy nincs semmi baj.

Gyógyulásom története: „Lelki békére találtam”
A Mályvavirág Alapítvány munkatársai

A betegségem alatt végig naplót írtam, és úgy gondoltam, hogy majd csatlakozom a méhnyakrák elleni mozgalomhoz, és felajánlom nekik a naplómat szíves felhasználásra. Igen ám, de nem találtam ilyen szervezetet! Aztán végül Hadas Krisztát sikerült elérnem, aki egy korábbi méhnyakrák mozgalom mellett állt, és az ő kontaktjai által sikerült elérnem, hogy egy nagyobb cég kiadja könyv formájában a naplómat. A könyv végére beírtam egy e-mail címet, és ahogy megjelent, elkezdtek jönni az e-mailek. Egyszerre volt megdöbbentő és megható, ahogy számomra ismeretlen emberek köszönték meg, amit a könyvben olvastak, és tették fel kérdéseiket. Akkor jöttem rá, hogy nem csak én vagyok egyedül ezzel a betegséggel, hanem rajtam kívül még sokan mások. Ekkor fogalmazódott meg bennem a Mályvavirág Alapítvány létrehozása.

Nincsenek kínos kérdések!

Mindig azt mondom, hogy az én esetemet senki ne vegye figyelembe, hiszen nem túl gyakori eset az, hogy valakinél jó citológiai lelet ellenére rákos elváltozás legyen. Nagyon fontos a megelőzés! A magyar nők kb. kétharmada nem jár el az éves nőgyógyászati szűrésre, pedig ha mindenki eljárna, akkor senkinek sem kellene meghalnia méhnyakrákban. Aki megteheti, és nem vakcinaellenes, az pedig oltassa be magát, hiszen a méhnyakrák megelőzhető!

De nem csak a megelőzést, hanem a rehabilitációt is nagyon fontosnak tartom. Sok, a betegségen átesett nő nem is tudja, hogy bizonyos diszfunkciókat kezelni lehet, legyen szó szexuális nehézségekről vagy a pisilésről. Én 30 évesen képtelen voltam belenyugodni, hogy ne éljek teljes életet, úgyhogy utánajártam, mit lehet tenni, és bizony fantasztikus eredményeket lehet elérni intimtorna segítségével.

Rengeteg kínos kérdés van a témát illetően, de nekünk ezeket a kérdéseket is fel lehet tenni, hiszen mennyivel egyszerűbb, ha valaki megmondja, hogy ezt és ezt használd, és nem lesz semmi gondod. Én egy laikus nő vagyok, egy édesanya, úgyhogy ilyen nyelven is fogok válaszolni, és ha kell mindenkivel egyesével ülök le beszélgetni, ha ez azt jelenti, hogy sok-sok nő életét menthetjük meg, és tehetjük jobbá.

Ha kérdése lenne a Mályvavirág Alapítvány munkatársaihoz, akkor itt érheti el őket: info(at)malyvavirag(dot)hu.

Korábbi gyógyulástörténetek:

Kriszta: "7 hónap után eltűnt a daganat a fejemből"

Andrea: "Az én anyukám nem kopasz"

Éva: Fél évet adtak, és még itt vagyok

Imre: "Meglátom-e még az unokámat?"

Zsuzsi: „A végstádiumból tértem vissza"

Kriszta: „A szeretni akarás tartott itt”

Hajni: "Magamat betegítettem meg"

Ági: "Két évvel a kemó után estem teherbe"

Gyuri: "A rák nagyrészt lelki betegség"
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend