Hirdetés
Gyógyulásom története: "Két évvel a kemó után estem teherbe"

Gyógyulásom története: "Két évvel a kemó után estem teherbe"

Új sorozatot indítottunk, amiben olyan emberek történetét ismerhetik meg, akik már megküzdöttek a rákkal. Sorsuk és őszinte szavaik nem csak azoknak lehet mankó, akik épp ezzel a kórral küzdenek, hanem azoknak is, akik teljesen egészségesek. Most Ági történetét ismerhetik meg, aki a mellrákkal vívott nagy csatát.

Hirdetés
Hirdetés

Két embert is meg kellett állítanom, mire megtaláltam az épületet, aminek belső udvarában igazi gyerekparadicsom van homokozóval, játékokkal. Persze felcsöngetni is először rossz helyre sikerült, de végül kitárult előttem az ajtó, ahol egy fiatal nő egy nagy szemű babával a karján üdvözölt. A kis Zsigmond ennek a történetnek az igazi „happy end”-je!

A rakoncátlan borsszem

Ági 2008 decemberében fürdés közben vette észre, hogy egy furcsa, borsszem nagyságú  csomó csúszkál a bőre alatt, jobb oldalt, pont ott, ahol a melltartó merevítő drótja véget ér. Mivel közeledtek az ünnepek, csak januárban ment el a nőgyógyászához, aki megnyugtatta, hogy ennyi idősen kizárt, hogy rákja legyen. „Azt mondta, hogy ha a saját 15 éves lányánál találna ilyet, akkor is azt mondaná, hogy nincs gond.” – mesél Ági a kezdetekről. Azért annyit hozzátett a doktor úr, hogy ha nőne vagy letapadna, akkor menjen el kivizsgáltatni.

Márciusban Ági arra lett figyelmes, hogy a csomó letapadt és kicsit nagyobb lett. „Előtte többször is voltak véres felfázásos tüneteim anélkül, hogy emlékeztem volna bármi kiváltó okra. A szervezetem már akkor jelezte, hogy valami nincs rendben, de ezt persze csak utólag tudtam összerakni.”

Gyógyulásom története:

A lány a helyi SZTK sebészetére ment – mert időközben megtudta, hogy a nőgyógyászok a belső női szervekre vannak specializálva, a mell nem feltétlen az ő asztaluk. A sebészetről azon nyomban továbbküldték mammográfiára, ami havi ciklushoz kötött, így csak másfél hónappal későbbre kapott időpontot. Itt már április végén járunk…

Derült égből villámcsapás

A mammográfián felgyorsultak az események, másnapra Ági már mintavételen volt, ám az eredményért meg kellett várnia, hogy elteljen a május 1-jei hosszú hétvége. A verdikt: C5-ös, grade III-as rosszindulatú daganat. Ez egy nagyon gyorsan terjedő és invazív típusú mellrák.

„A vizsgálatok alatt mindenhol végig biztattak, hogy biztos nem rosszindulatú, és bennem sem volt semmi olyan érzés, hogy ebből bármi rossz is lehet. Csak ki akartam deríteni, mi az, mert az biztos, hogy nem odavaló. Így a hír derült égből villámcsapásként ért. Amikor közölték a „nagy hírt” az SZTK-ban, a nővérek úgy kapták el a páromat a hátam mögött, mert ő konkrétan összeesett a dolog hallatán, leültették, megitatták.” – meséli Ági így utólag már viccet csinálva a jelenetből.

Az orvosnak védenie kell magát

Egy kedves barát még aznap ajánlott Ágiéknak egy radiológus doktornőt az Onkológiai Intézetben, aki másnap reggel nyomban egy specialista sebész főorvoshoz irányította őket. A főorvos úrnak éppen aznap volt az ambuláns napja, így kis szerencsével még aznap fogadta őket. „A doktor úr elég nyers stílusú ember, elsőre meg is ijedtünk tőle, de később rájöttünk, hogy egy ilyen munkahelyen dolgozó embernek védenie kell a lelkét, nem veheti fel mindenkinek a problémáit. Ugyanis minden rákos embernek van egy olyan plusz háttere, ami lelki síkon előidézhette ezt a betegséget” – mondja Ági, akinek szintén megvolt a saját lelki háttere.

„Azt mondják, hogy a rák 8-10-15 év alatt alakul ki a szervezetben. Ez alatt az idő alatt nekem voltak párkapcsolati problémáim is, valamit egy évvel azelőtt, hogy észrevettem a csomót, felszámolták a céget, ahol dolgoztam, nem kaptam meg a kilépőpapírokat, hónapokig nem fizettek utánam járulékokat, és én belekezdtem egy végtelen, elszigetelt gerillaharcba a cég ellen. 10-en dolgoztunk a cégnél, de a többiek megrántották a vállukat, az én igazságérzetem viszont nem hagyott nyugodni, így egyedül vetettem magam bele a reménytelen harcba.”

„Tudod, az a vicces, hogy minden hivatal arra van felkészülve, hogy te nem vagy bejelentve, és úgy vágnak át. Azzal, hogy bejelentett dolgozóval történik meg mindez, nem tudnak mit kezdeni. Teljesen kiakasztott ez az egész.” – Ági hangján még mindig érződik a felháborodottság. Sajnos nem tudta elengedni ezt a történetet, és még inkább sajnálatosabb, hogy eredményre se vezetett a küzdelme.

Ági gyógyulása abból is fakad, hogy az elejétől feltétel nélkül megbízott orvosaiban: "Az ő szakértelmüket és emberségüket az eredmény és az idő is igazolta. Én is és az egész családom végtelenül hálás nekik."

Folytatás a következő oldalon.

„Jó lenne, ha Ön nem szaporodna”

A sebész főorvos először csak ambulánsan műtötte meg Ágit, hátha szerencséjük lesz, és nem lesz szükség nagyobb műtétre, de sajnos tapasztalata alapján az orvos már ránézésre mondta, hogy a daganat kapcsán nem biztathat.

„Nagy nehezen engedték, hogy én is megnézzem a kimetszett daganatot. Egy természetellenes dolog volt olyan szürkés-kékes színnel, ami semmiféle emberi vagy állati szervezetben nem található meg normális esetben. Ekkor sem volt még 1 cm-es, viszont már szóródott, így jött az altatásos műtét” – folytatja Ági a történetét.

A Kék Golyó utcában végezték el a nagy műtétet, aminek során a nyirokcsomókat is vizsgálták, de már csak ártalmatlan cisztákat találtak a mellben. „Szerencsére csak az őrszemet vették ki. Mint később tapasztaltam, azoknak, akiknek az összes nyirokcsomóját kikapták óriásira duzzadt a karjuk, és hónapokig nem tudták rendesen használni.”

Gyógyulásom története:

Minden ilyen műtét után összeül egy orvosi tanács, hogy eldöntsék, milyen terápiát kapjon a páciens. Ági végül nem a Kék Golyóban vette fel a kezelést: „Összekeveredtek a papírok, így azt hitték, hogy csak hobbiból megyek oda felvenni a kemoterápiát. És mivel addigra már kiderült, hogy a családunkban női ágon öröklődik a génhiba, ami ezt a típusú rákot okozza, szenvtelenül közölték: akkor jó lenne, ha Ön nem szaporodna ilyen családi háttérrel.”

A családi örökség

Ági mellrákját a BRCA 1-es és 2-es génnek a hibája okozta, amit édesanyjától, ő pedig a nagymamától örökölt. „Nagymamám 40 évvel ezelőtt petefészekrákban halt meg, anyukám pedig szintén ennek a betegségnek a következményeibe halt bele tavaly márciusban.” – meséli Ági a szomorú családtörténetet - „Gondoltam, hogy idős koromban nekem is lesz ilyen problémám, de nem hittem, hogy 31-32 évesen kell vele szembenéznem. Bár irtó nagy szerencsém van, hogy nekem a mellemben jött ki.”

Mivel ez az örökletes génhiba állt fenn Ági esetében, ezért a kórházban kötelesek voltak felajánlani, hogy levegyék mindkét mellét (a műtét során nem kellett levenni Ági teljes jobb mellét, csak kimetszettek belőle), illetve kivegyék a petefészkeit. „A kemótól kihullott hajjal nem akartam hallani sem arról, hogy az összes olyan szervemet elvegyék, ami még nővé tesz” – meséli Ági

A csodálatos elme

„Én úgy emlékszem, hogy egész jól átvészeltem a kemót, holott valószínűleg nem, mert vannak, akik dolgozni is tudnak mellette, ehhez képest én szerdán megkaptam, majd szombat estig nem bírtam felkelni az ágyból, és nem ettem egy falatot se.” – mondja Ági. Ő úgy gondolja, hogy az agyunk, akárcsak a szülési fájdalmak esetében, itt is jótékonyan elfelejti a szenvedést.

„Szombat este már kértem a páromat, hogy hozzon kölesgolyót, vagy főzzön egy kis sós rizst, aztán vasárnap már át tudtam sétálni az anyósomékhoz, aki az első alkalommal mesélte, hogy vett a piacon friss szalonnát. Én azt úgy megkívántam, hogy két szelet friss fehérkenyérrel benyomtam egy szép darabot belőle természetesen lilahagymával - mindenki legnagyobb csodálatára. Ezek után minden vasárnap megkaptam ezt az erőt adó menüt.” – nevet Ági.

Olyannyira erőt adó volt ez a fogás, hogy Ági vasárnaptól annyira erőre kapott, hogy sétált, sőt kirándult és biciklizett!

Hajból függöny

Sorstársai már előre közölték, hogy várhatóan a 13. napon fog elkezdeni kihullani a haja, és úgy is történt. „Olyan érzés, mint amikor beleszáll egy légy a hajadba, csiklandoz, csak itt, ha odanyúlsz, ott marad a hajad a kezedben. Nagyon sírtam, amikor ezt először éreztem aztán akkor is nagyon sírtam, amikor a párom géppel letolta a maradék hajamat. Utána nagyon fázott a fejbőröm, pedig nyár volt. Vicces, mert már jó előre megvettük a parókát, de csak egyetlen egy alkalommal viseltem.”

Gyógyulásom története:

Ági pozitivitásának egyik legnagyobb bizonyítéka, hogy menniyre próbált mindenből hasznot, előnyt kovácsolni, ami itt is megmutatkozott. Áginak gyönyörű 51 cm-es haja volt, de már elébe ment a dolgoknak, és a kezelések előtt levágatta, és eladta a hajkoronát, a pénzből pedig függönyt vett az új hálószobába.

Folytatás a következő oldalon.

Belehalni a kemoterápiába

Ági hat alkalommal kapott kemoterápiát három hetes szünetekkel. „A 4. kezelés után szenvedtem a legjobban, mert előjött az allergiám, és senki sem tudta megmondani, hogy lesz-e valami kölcsönhatás az allergiagyógyszerem és a kemoterápia között. Képzeld el, amikor folyamatosan hányingered van, és közben folyik az orrod, könnyezik a szemed, és ráadásul prüszkölsz is”

Édesanyja nagyon ellenezte, hogy lánya igénybe vegye a kezelést, ő ugyanis nagyon rosszul viselte a terápiát, olyannyira, hogy nem is csinálta végig. Miután Ági felgyógyult, sajnos édesapja is megbetegedett, szintén rákkal.

Az ő esetében még hangsúlyosabb volt a lelki tényező, hiszen nem elég hogy feleségével végigcsinálta a petefészekrák kálváriáját, megélte, hogy a lánya is mellrákos lett, és azt, hogy nagyobbik lánya feje felől elvitte a felsőzsolcai árvíz a házukat, úgy hogy semmi állami támogatást nem kaptak, mert a négy főfal megmaradt – bár azon kívül semmi más.

„Édesapám bár 76 éves volt, de 60 éves állapotban, amikor elkapta a betegség, és végül a kemoterápiába halt bele. Kemó alatt minden kezelés után bizonyos napokon kontrollra kell menni. Édesapámnál ez furcsamód kimaradt, és a kezelés reggelén készített vérvétel eredményeit sem vették figyelembe, valamint azt sem, ha lázas volt aznap. A boncolási jegyzőkönyvből látszik, hogy a kemoterápiába halt bele, mert rák már egyáltalán nem volt a szervezetében.”

Páratlan pár

„Akik átesnek a rákon, sokan nem találnak párt, mert eljön a komoly beszélgetések ideje, amikor fény derül a múltra, és a randipartnerek megpattannak. Hallottam olyat is, hogy valakivel a férje végigcsinálta az egész kezelést, majd utána elhagyta. Sosem tudhatja az ember, hogy hogyan viselkedne hasonló helyzetben. Én sem tudom. Udvariasságból mind azt mondjuk, persze, melletted leszek, de a gyakorlatban ez nem biztos, hogy így működne. Mindenesetre az én párom nagyon erős volt.”

Bár az elején összeesett, Ági párja jól állta a sarat. „Gondolj bele, éppen lakáshitelt vett fel 20 évre egy olyan nővel, akit el akart venni feleségül, akitől gyereket akart, és ezt a nőt rákkal diagnosztizálják, ráadásul nekem az orvosok 3 hónapot adtak az elején.” – meséli Ági.

Gyógyulásom története:

A lány szerint a társaknak mindig nehezebb, hiszen ők a tehetetlen szemlélők. „Ha eltörik a lábam egész nap ugráltathatom a páromat, hogy ezt hozz nekem, azt hozz nekem, de ebben az esetben nem volt igényem semmire. Ott feküdtem zölden, kopaszon az ágyban, sejtelmem sincs, milyen látványt nyújthattam. Neki azt hiszem, sokkal nehezebb volt.”

Zsigi, a "happy end"

Ági menstruációját elvitte a kemó. „Klimaxoltam. És már tökéletesen meg tudom érteni, hogy anyukám mit élt át az ő menopauzája során, amikor jöttek a hőhullámok. Akkoriban csak legyintettem rá, utólag bocsánatot kértem tőle a flegmaságomért.”

2010 februárjában Ági már túl volt a 33 sugárkezelésen is, majd júniusban visszatért a menstruációja, ami egy bíztató jel volt. „Később is mindenhol elmondták, hogy nekem ilyen genetikai háttérrel nem kellene gyereket vállalnom, csak ezt sokkal finomabban tették, mint ott az elején.”

Ági hormonvizsgálatra is elment, hogy kiderüljön, teherbe eshet-e egyáltalán. Az orvos azt állapította meg, hogy ugyan minden rendben van, de az egyik hormonjának a szintje túl magas, és így biztos, hogy nem lehet babája. Ezzel a tudattal ért haza Ági a párjához, akivel aznap védekezés nélkül szeretkeztek, hiszen nem volt kockázat. És Ági abban a szent pillanatban – pontosan két évvel a kemoterápia befejezte után – teherbe esett. Így született meg Zsigmond, aki beszélgetésünk alatt vidáman játszott a szobában, pózolt nekünk egy vagányat az erkéylajtóban, és gyerekkecajával a mi szánkra is számtalanszor nevetést csalt.

Útravaló

A legtöbben egy megfoghatatlan szörnyetegként gondolunk a rákra. Ági szerint ez egy nagyon elhibázott dolog: „A rák nem más, mint selejtes sejtek halmaza. Hiába tökéletesen beállított egy gyártósor, akkor is keletkezik selejt, csak éppenséggel a minőségellenőr kiszűri őket. A mi szervezetünkben a fehérvérsejtek azok, amik ezt a munkát végzik. Ha nagyon stresszesek vagyunk, ha nem tudjuk kibeszélni a dolgokat, elszigetelten éljük meg a problémákat, akkor a minőségellenőr nem fog jól működni.”

Gyógyulásom története:

„Így ha valaki rosszul érzi magát a bőrében, folyton beteg, váltson. Állandóan megbetegszel a klímától? Lehet, hogy nem a klíma a hibás, hanem az a munkahely, ahol dolgozol, és akkor váltani kell. Mindenkinek azt kívánom, hogy merjen változtatni. Ez minden élethelyzetre igaz. A gyógyulásnál, ha nem bízunk meg egy orvosban, nem tudjuk meggyőződéssel követni az utasításait, keressünk másikat.”

Korábbi történetek:

Gyuri története: "A rák nagyrészt lelki betegség"

 

A cikk létrejöttéhez nagyban hozzájárult a Magyar Rákellenes Liga.

Ha segítségre lenne szüksége, keresse őket bátran. Elérhetőségeik:

  • honlap: www. rakliga. hu
  • e-mail: info(at)rakliga(dot)hu
  • telefon: 06 1 225 06 21
  • lelkisegély szolgálat. 06 80 505 675 (ingyenesen hívható, vezetékes vonalról)
  • lelkisegély szolgálat:06 20 331 64 08 (normál tarifával hívható bármilyen vonalról)
  • www. facebook.com/rakliga
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend