Hirdetés
„Jobb minőségű életet élek a rák óta”

„Jobb minőségű életet élek a rák óta”

Kék szoknya, piros rúzs. Pont ahogy ígérte, ott is állt az Oktogonon rám várva. Beszélgetőtársam 2009 végén tusolás közben vett észre egy csomót a mellében. A csavar a történetben az, hogy nem klasszikus mellrákkal diagnosztizálták, hanem egy annál sokkal ritkább és rendkívül agresszív daganattal.

Hirdetés
Hirdetés

„Az Onkológiai Intézetben a radiológus első látásra azt mondta, hogy ez valami nagyon ritka dolog lehet. Mint kiderült, az is, mert angioszarkómám volt. Ez érdaganat, amivel nagyjából 300 embert diagnosztizálnak évente a világon, és a betegek 70 százaléka 5 éven belül meghal...

Képzeld el, hogy hat!

„A műtét után egy fantasztikus onkológushoz kerültem az Uzsoki Kórházban, aki az elejétől kezdve biztatott, hogy jó esélyem van a gyógyulásra. Mivel a kemoterápia nem igazán hatékony ennek a fajta daganatnak a gyógyításában, ezért csak sugárkezelést kaptam. Rettentően fáradt voltam tőle és szétégette a bőröm, de hatott. Borzasztóan dühít, amikor a kemóra vagy a sugárterápiára azt mondja valaki, hogy az méreg, vagy azt, hogy ártalmas. Az embernek el kell hitetnie magával  hogy ez az, ami meggyógyítja - a mellékhatások pedig majd elmúlnak.

Én már a műtét előtt elkezdtem onkopszichológushoz járni, aki nagyon sokat segített a gyógyulásomban. Ott sajátítottam el egy technikát, amit Simonton-módszernek hívnak. Ez egy pozitív imagináció: a betegnek el kell képzelnie, ahogy az immunrendszere az adott kezeléssel együtt elpusztítja a rákos sejteket. Két éven át mindennap végeztem ezt a gyakorlatot.

„Jobb minőségű életet élek a rák óta”

Közben csoportterápiára is jártam, ahol csak rákosokkal voltunk együtt, jó volt megbeszélni másokkal a problémákat, ott felszakadt minden gát, együtt sírtunk és nevettünk. Gyógyulásom óta a Rákellenes Ligánál önkénteskedem, a Fiatalok Klubjában próbálok segíteni a frissen diagnosztizáltaknak.

Magyarországon még nem hallottam más angioszarkómás betegről. Eleinte az internetet hívtam segítségül, hogy információt kapjak, csatlakoztam is egy fórumhoz, amin csak angioszarkómások voltak, de szörnyű volt látni, hogy sorra halnak meg... Az embert hajtja a kíváncsiság, de nem szabad az internethez fordulni információért, mert tele van rémtörténetekkel.”

Élet a rák után

„Nagyon furcsa, de nem emlékszem, hogy milyen volt az élet a rák előtt, hisz azóta megfordult velem a világ. Egy amerikai multicégnél dolgozom, ahol nagyon megértőek és lojálisak voltak hozzám amikor megtudták, hogy beteg vagyok. Biztosítottak, hogy visszavárnak, nem kellett rettegnem attól, hogy elveszítem a munkahelyem. A munkán kívül azonban sok minden változott.

Ha beteg vagy nem tehetsz mást, minthogy elfogadod, hogy ezt mérte rád a sors, és ezen a fájdalmas úton egyedül kell végigmenned úgy, hogy közben testileg és lelkileg tönkrementél. Megtanulsz alázatosnak és kiszolgáltatottnak lenni, elfogadni azt, hogy nem tudsz egyedül felöltözni, és hajat mosni. Ma sokkal könnyebben kezelek bizonyos szituációkat, az embereket jobban elfogadom a hibájukkal együtt, de elengedni is megtanultam őket. Amiből régebben hatalmas problémát csináltam, az ma már nem jelent gondot.

Próbálom a legjobbat kihozni abból, hogy beteg voltam, és sokkal jobb minőségű életet élek, mint azelőtt. Megfogadtam, ha meggyógyulok, elkezdek futni, és egy évvel a sugárkezelés befejezése után lefutottam életem első félmaratonját, idén a műtétem négy éves évfordulóján pedig a New York Félmaratont is kipipáltam. Most a maratoni táv lefutására készülök.

Elmentem egy orvos dietetikushoz is, aki korábban szintén rákos volt, s akinek a  tanácsait követem. Cukrot egyáltalán nem eszem, amiről először azt hittem, hogy lehetetlen, de ma már egyáltalán nem kívánom meg az édességet, és az a szuper benne, hogy így bármit ehetek, nem hízom. Követőim is akadtak! Füstölt húst, felvágottakat, égetett szeszt egyáltalán nem fogyasztok, ellenben rengeteg zöld teát iszom, és kurkumát eszem. Mindennap főzök magamnak, étteremben sosem rendelek húst, mert abból csak a „hazai”, vidékről hozottat eszem.”

Szerencsém volt

„Mindenki keresi a betegségének a lelki okait, én is elkezdtem, találtam is lehetséges magyarázatokat, de mint kiderült, nálunk ez genetikai, ugyanis azóta édesapámnál is diagnosztizáltak egy másik fajta szarkómát. Már agyi áttéte volt amikor észrevették, az egész teste tele volt rákkal, pedig külsőleg semmi jele sem volt. Négy hónap alatt vitte el a betegség.

Sokan azt szajkózzák, hogy minden fejben dől el – én ezt nem hiszem. Sok beteget láttam, akinek családja, kicsi gyermekei voltak, és meg akartak gyógyulni, de nem sikerült. Én azért gyógyultam meg, mert szerencsém volt: időben elkapták és remek orvosaim voltak. Amúgy én is iszonyatos hullámvölgyekben jártam, az egyik felem hitt a gyógyulásban, a másik pedig rettegett a haláltól: egy köhögésben tüdőáttétet, egy fejfájásban pedig agyi áttétet vizionáltam.

Én a bizonyítékon alapuló orvoslásban hiszek, és felháborítónak tartom, hogy egyesek a kiszolgáltatott, kétségbeesett betegeket használják ki, és nyerészkednek rajtuk. Körbenéztem én is az alternatív lehetőségek között, de nem mentem bele semmilyen varázslatba, csodaszerbe és méregdrága ámításba. Úgy gondolom, hogy a pozitív gondolkodás nem minden, de ha valaki nem hisz abban, hogy attól a bizonyos orvosi kezeléstől meggyógyul, akkor mindennek vége.”

A cikk létrejöttéhez nagyban hozzájárult a Magyar Rákellenes Liga.

Ha segítségre lenne szüksége, keresse őket bátran. Elérhetőségeik:

  • honlap: www. rakliga. hu
  • e-mail: info(at)rakliga(dot)hu
  • telefon: 06 1 225 06 21
  • lelkisegély szolgálat. 06 80 505 675 (ingyenesen hívható, vezetékes vonalról)
  • lelkisegély szolgálat:06 20 331 64 08 (normál tarifával hívható bármilyen vonalról)
  • www. facebook.com/rakliga

Korábbi gyógyulástörténetek:

Gabi: "Legnagyobb küzdelmem az önszeretet"

Erika: "Gyurci már a pocakomban is daganatos lehetett"

Icó: "Lelki békére találtam"

Kriszta: "7 hónap után eltűnt a daganat a fejemből"

Andrea: "Az én anyukám nem kopasz"

Éva: Fél évet adtak, és még itt vagyok

Imre: "Meglátom-e még az unokámat?"

Zsuzsi: „A végstádiumból tértem vissza"

Kriszta: „A szeretni akarás tartott itt”

Hajni: "Magamat betegítettem meg"

Ági: "Két évvel a kemó után estem teherbe"

Gyuri: "A rák nagyrészt lelki betegség"
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend