Hirdetés
Gyógyulásom története: „Az én anyukám nem kopasz!”

Gyógyulásom története: „Az én anyukám nem kopasz!”

A címben szereplő dacos felkiáltást dr. Kenessey Andrea kislánya tette, amikor édesanyjának a haja jelentős része már kihullott a kemoterápiától. A kislány ezzel védte anyukáját és magát is a külvilágtól. Andreáék története nagyon szép példája annak, hogy egy család hogyan fog össze, és vészeli át a nehéz időket - együtt.

Hirdetés
Hirdetés

Orvos a másik oldalon

Andreának 2010 novemberében lett gyanús, hogy valami mintha lenne a jobb mellében. Mivel korábban már volt egy jóindulatú csomója ugyanott, ezért azt gondolta, lehet, hogy az. Ám példamutató orvosként azért biztos, ami biztos alapon elment kivizsgáltatni.

Gyógyulásom története: „Az én anyukám nem kopasz!”

A kardiológián dolgozott, és mindig ügyelet után akart lemenni időpontot kérni, de persze folyton elfelejtette. Aztán december első heteiben eljutott ultrahangra és mammográfiára, ami igazolt rosszindulatú eltérést, de mivel nem volt teljesen egyértelmű, ezért mintavétel is történt. Andreában akkor még fel sem merült a legkisebb gyanúja se annak, hogy baj lehet.

Aztán elérkezett a december 22., amikor Andrea már szabadságon volt, de egy ismerőst bement megvizsgálni a kórházba, és akkor beugrott a leletekért is. A főorvosnő szavai rögtön rossz érzést keltettek benne, mert a szimpatikus doktornő behívta magához, hogy beszélgessenek kicsit. Akkor kezdett eltörni a dolog. Alig emlékszem azokra a percekre, mert amikor a doktornő azt mondta, hogy rossz indulatú sejtekre utalnak az eredmények, elkezdtem sírni. Hazafelé még bementem a gyerekeknek kakaós csigát venni, aztán hazasírtam magam” – meséli Andrea a megsemmisítő nap eseményeit.

Emlékszem a gyerekek meglepett arcára, hiszen még sosem láttak ilyen állapotban. Leültettük őket reggelizni, és én közben elmeséltem a férjemnek, hogy mi a helyzet. Ő teljes hidegvérrel, pillanatok alatt végiggondolta a dolgot, úgyhogy délután már ismerősöknek telefonálgattunk, az interneten is próbáltunk minél több információt összegyűjteni, és egy kész stratégiát állítottunk fel - folytatja Andrea.

Megkönnyebbülés és csalódottság

Ugyan orvos, de Andrea se tudta, kihez kell ilyenkor fordulni. Végül a Honvéd kórház egyik sebészénél kötöttek ki, aki még egy szövettani vizsgálat elvégzése után január közepe, vége felé kiírta a műtétet. Andrea úgy feküdt fel a műtőasztalra, hogy nem tudta, hogyan fog onnan távozni: el kell távolítani az egész mellét vagy csak egy kimetszés lesz. „A műtét előtt még elmentünk kettesben a férjemmel síelni. Én akartam. Mivel nem tudtam, mi lesz a mellem sorsa, gondoltam, még legyen egy utolsó alkalom, amikor kettesben vagyunk a műtét előtt.”

Andreának igazi megkönnyebbülést jelentett a műtét: „Folyamatosan mosolyogtam, teljes extázisban voltam, hogy végre kikerült belőlem az a valami. Ráadásul egyáltalán nem fájt. Viccelődtem is, hogy volt egyáltalán műtét?”

A beavatkozás során végül csak a rosszindulatú csomót kellett eltávolítani és egy nyirokcsomót. A műtét közben végeztek egy fagyasztásos gyorstesztet, ami azt mutatta, hogy nincs áttét, ám a későbbi szövettan rácáfolt erre. Úgyhogy szükség volt egy második műtétre, ahol már a többi nyirokcsomót is eltávolították. Ez a műtét már fizikailag és lelkileg is nagyon megviselte Andreát, de szerencsére kiderült, hogy csak a legelőször kivett nyirokcsomóban volt áttét.

Kell-e kemó?

A kemoterápia szükségességét nemzetközi ajánlások alapján döntik el, de nem minden eset egyértelmű. Andrea 6-8 orvos véleményét kérte ki, volt köztük amerikai is, de nem volt köztük két teljesen egyforma. „Érdekes volt betegként megélni ezt a részét a dolognak. Nekem nagyon fontos volt, hogy szakmailag is el tudjam fogadni a döntést, és ez nagyon nehéz volt, mert sajnos holisztikus szemléletű orvoslás nem létezik. A tumor genom vizsgálatot is segítségül hívtuk, ami egy drága vizsgálat, de segíti a döntést. Végül mivel kockázatot akartunk minimalizálni, a kemoterápia mellett döntöttünk. Úgy voltam vele, hogy ezt most tudom megtenni. Ha később visszatérne a betegség, akkor úgy érezném, hogy nem tettem meg mindent a gyógyulás érdekében.”

Andrea négy kezelést kapott, háromhetente egyet, és állítása szerint nagyon jól viselte a terápiát.

Csak őszintén

„A hajam elment a kemoterápia alatt. Eleinte azt mondogattam, hogy amint elkezd hullani, le fogom borotválni, mert nem akarom hullatni a szőrömet, mint egy kutya, de később a gyerekek és a férjem miatt mégsem tettem meg. Vettem parókát is, de körülbelül kétszer volt rajtam 3 percig, ebből egyszer akkor, amikor megmutattam a kislányaimnak, akik észre se vették, hogy nem igazi. Élveztem kendőket hordani, olyannyira, hogy hiányoztak is, amikor már volt hajam.”

Gyógyulásom története: „Az én anyukám nem kopasz!”

Az a kevés hajam, ami megmaradt, viszont nőtt, így megkértem anyukámat, hogy vágja le, mire a tesóm beszólt viccesen, hogy minek, hiszen kopasz vagyok. Erre az akkor 5 éves, nagyobbik lányom jól letorkolta, hogy márpedig az ő anyukája nem kopasz!” - Andreáék végig teljesen nyíltan kezelték betegségét a gyerekek előtt.

A 35 éves Andrea gyerekei akkoriban 3 és 5 évesek voltak. Két lányka. „Ezt nem is lehet másképp. A gyerekek elől nem lehet az ilyen dolgokat eltitkolni, az első rezdülésből érzik, ha baj van, és jobb nekik elmondani az igazat, mintha az ő fantáziájukra bízzuk a dolgot. Amint megtudtunk valamit, rögtön elmondtuk nekik, persze, nem túlságosan előrevetítve. Arról például sosem beszéltünk, hogy anya meg is halhat.”

Andreáék a családra is nagyon számíthattak, szülők, anyósék is mozgósíthatóak voltak, és amikor úgy gondolták, hogy jobb lenne, ha a gyerekek távol lennének, akkor elvitték őket magukhoz.

Mindennap a fémasztalon

„A sugárterápia sokkal szörnyűbb volt, mint a kemó. Mindennap fel kell feküdnöd egy fémasztalra, mint a patológián, és kapsz két percet, hogy elgondolkozz, miért is vagy ott. Ráadásul a végére sugárégést kaptam: felhólyagosodott, és annyira fájt a bőröm, hogy elsírtam magam, pedig jól bírom a fájdalmat.”

A stratégia

Még mindennek a legelején, azon a bizonyos december 22-én a felállított stratégia alapjai olyan dolgokat tartalmaztak, amiken Andrea azon nyomban tudott változtatni, azaz egy kőkemény életmódváltást. A legfőbb pontok ezek voltak:

  • éjszaka aludni (a rengeteg ügyelet miatt sokszor fent kellett lennie éjjel)
  • minden nap mozogni (ez stresszlevezetésnek is ideális)
  • sok zöldséget és gyümölcsöt enni
  • nem enni felesleges kalóriát

„Mindig is szerettem egészségesen étkezni, de a hétköznapokban sokszor elfeledkezik erről az ember. Viszont a diagnózis után minden egyes falatnál elgondolkodtam, hogy ez most árt-e vagy sem. A műtétig mindennap sétáltam vagy aerobikoztam, utána pedig vettünk egy háttámlás biciklit, és azon tekertem még a kemó alatt is. A családi nyaraláson elromlott a szállodai bicikli ezért, kimentem sétálni, a sétából kocogás lett, a kocogásból futás, majd meglepődve tapasztaltam, hogy le tudok futni a Margitszigeten egy teljes kört.” – meséli Andi, aki szerint ezek a változtatások is nagyon sokat segítettek a gyógyulásában.

A lelket is gyógyítani kell

Andrea a kezelések után egy évig pszichoterápiára járt, ami nagyon hasznosnak bizonyult, és ami szerinte mindenkinek kijárna, aki átmegy egy ilyen betegségen, vagy másmilyenen. Sőt, azoknak is jót tenne, akiknek kutya bajuk. “Nem is értem, miért nem szerepel az orvosi ajánlásokban, hiszen egyértelműen jobbak az esélyei a túlélésre azoknak a betegeknek, akiknek a lelkével is foglalkoznak” – értetlenkedik a doktornő.

Andrea szerint egy bizonyos lelki alkat húzódik meg a rákos esetek mögött: “Mások érdekeit maguk elé helyező emberek, akik nehezen mondják ki, mitől lennének boldogok, rendkívül jól alkalmazkodnak – egy kicsit hezitál, látszik, hogy zavarban van, aztán csak kimondja – Olyan emberek, akikre azt mondjuk, hogy na, ez egy rendes ember! Csak nem szeretem ezt így kimondani, hiszen én is érintett vagyok.”

Ráadásul ezt a diagnózist nem egy ember kapja, hanem egy egész család. Andrea szerint az ő lelkükkel is foglalkozni kellene, hiszen sokszor nem tudják mit tegyenek, mondjanak, hogyan segíthetnek. “Nekem szerencsém volt, mert olyan férjem van, aki a lehető legjobban támogatta a gyógyulásomat. Messze túlteljesítette, amit az esküvőn az esküjében mondott. De nem ez az általános.”

Gyógyulásom története: „Az én anyukám nem kopasz!”

A pszichoterápia egy kiváló önismereti tréning volt Andreának: “Már tudom, és ki is tudom mondani, hogy én egy szorongó, önbizalom hiányos, a saját értékeivel nem tisztában lévő ember vagyok, aki nehezen mond nemet. Emlékszem, régen viccelődtem a férjemmel azzal, hogy én majd rákban halok meg, ő pedig kap majd egy jó kis infarktust - mert ő benne meg nagyon gyorsan felmegy a pumpa.”

“A terápiának köszönhetően jobban látom magam, és megváltozott a viszonyulásom bizonyos dolgokhoz. Például ki merem adni magamból, amit érzek. Volt az osztályunkon egy fiatal végstádiumú rákbeteg, keveset tudtam segíteni neki, és közben még ő kért bocsánatot tőlem körülbelül azért, hogy létezik. Akkor kirohantam a mosdóba bőgni. Önkéntelenül is feljött az az érzés, hogy akár én is lehetnék ott, és szörnyű volt látni, hogy mennyire szenved ez a rendkívül szimpatikus ember. És örültem, hogy ez a feszültség ott, akkor kijött belőlem, és nem fojtottam magamba a könnyeimet.”

Az orvosok nem istenek

Az előbbiekből is látszik, hogy Andrea visszament dolgozni pont egy évvel a sokkoló diagnózis felállítása után. “Az empátiámmal azt hiszem, sosem volt baj, de ezek után jobban átlátom a betegek oldalát is.”

Andrea ráadásul önkéntesként is tevékenykedik a Női Egészségmegőrző Programban, aminek keretein belül rengeteg felvilágosító előadáson, egészségnapon megfordul, és előadást tart. “Fontosnak tartom mások figyelmét arra felhívni, hogy ez a betegség korai stádiumban gyógyítható. Figyeljünk oda magunkra, vegyük észre időben a tüneteket, és menjünk el a szűrővizsgálatokra.  Személyesen nekem ez a munka sokat segített a felépülésben is. Rengeteg feszültséget levezetnek és további erőt adnak ezek a programok.”

“Az önkéntes munkám miatt megkaptam a Richter Aranyanyu Díjat, amire a gyerekeim a legbüszkébbek  (ezt a díjat az egészségügyben és pedagógusként dolgozó nők elismerésére és elismertetésére hozták létre – szerk.) Én sosem szoktam elmondani, hogy orvos vagyok, mert ez csak a munkám, jobban mondva a hivatásom, de úgy gondolom, hogy sok ember úgy kezeli az orvosokat, mint isteneket, ami egy nagyon rossz út, hiszen mi is csak emberek vagyunk és hibázunk.”

„Százszor is meg tudom csinálni”

A “bármi megtörténhet” és a “mindig lehet rosszabb” szófordulatokat Andrea a betegsége óta felvette a szótárába, és őszintén állítja, hogy ő egy mázlista: “Sokkal elégedettebb vagyok most magammal és az életemmel, mint a betegség előtt. És igen, egy mázlista vagyok, mert olyan betegséget kaptam, ami gyógyítható, és amitől a rossz dolgok mellett sok jót is kaptam.”

Mondja ezt úgy a családanya, hogy még messze nem telt le az az 5 év, amíg hormonkezelésben részesül, hiszen az ő daganata hormonérzékeny volt. A havi egy injekció leállítja a petefészkek működését, azaz mesterségesen előidézi a klimaxot, annak minden kellemetlenségével együtt: “Megkeseríti a hétköznapokat, hiszen izzadással, hőhullámokkal, hangulatingadozással,  libidócsökkenéssel jár, amit a családnak és a házastársamnak is el kell viselnie, pedig néha még magamat is nagyon nehéz elviselni.”

Andrea azt mondja, hogy ő sosem fogja tudni magát gyógyultnak mondani, csak tünetmentesnek. “Egyszerűen nem hozhatom magam még egyszer ilyen helyzetbe, és ezt sosem szabad elfelejtenem. Ezért tartom magam az akkor megalkotott stratégiához, és ha úgy alakul, hogy két hétig nem tudok sportolni, akkor tudom, hogy két hét múlva fel kell emelnem a fenekemet. Mert lehet, hogy az ember elveszíti a kondícióját, nehéz lesz újra formába lendülni, de ezeket a dolgokat újra lehet kezdeni, és ha egyszer meg tudtam csinálni, akkor még 100-szor is meg tudom - de rákos még egyszer nem akarok lenni.”

Korábbi gyógyulástörténetek:

Éva: Fél évet adtak, és még itt vagyok

Imre: "Meglátom-e még az unokámat?"

Zsuzsi: „A végstádiumból tértem vissza"

Kriszta: „A szeretni akarás tartott itt”

Hajni: "Magamat betegítettem meg"

Ági: "Két évvel a kemó után estem teherbe"

Gyuri: "A rák nagyrészt lelki betegség"

A cikk létrejöttéhez nagyban hozzájárult a Magyar Rákellenes Liga. Köszönjük nekik!

Ha segítségre lenne szüksége, keresse őket bátran. Elérhetőségeik:

  • honlap: www. rakliga. hu
  • e-mail: info(at)rakliga(dot)hu
  • telefon: 06 1 225 06 21
  • lelkisegély szolgálat. 06 80 505 675 (ingyenesen hívható, vezetékes vonalról)
  • lelkisegély szolgálat:06 20 331 64 08 (normál tarifával hívható bármilyen vonalról)
  • www. facebook.com/rakliga
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend