Rengetegen vannak a gyorsétteremben, így lekucorodok egy sarokba, hogy várjam, mikor toppan be az ajtón Zsuzsi, de ő már megelőzött. Odaviharzik, megkérdezi a nevemet, és már át is cuccol az asztalomhoz, mielőtt egyet pislognék. Pörgős egy csaj, annyi már biztos!

„Ez nem az én arcom”

Zsuzsit 2008 októberében diagnosztizálták limfómával, ami a nyirokrendszer rosszindulatú daganatos megbetegedése. Azonban a történet már egy jó fél évvel a diagnózis előtt elkezdődött.

„Sok-sok apró tünet volt, amit a szőnyeg alá söpörtem, és annak tudtam be, hogy nagyon rossz életszakaszban és egy rossz párkapcsolatban voltam. Bőrkiütés, bőrviszketés, éjszakai izzadás, fogyás, étvágytalanság, rossz közérzet, kedvetlenség. A mai napig kering a családban az a mondat, amit akkoriban folyton hajtogattam, amikor a tükörbe néztem: Ez nem az én arcom, ez nem az én arcom.” – idézi fel Zsuzsi ezt az időszakot.

„Még akkor áprilisban el is mentem a körzeti orvoshoz, aki elküldött tüdőröntgenre és vérvételre, de minden eredmény azt mutatta, hogy nincs semmi bajom. Aztán az immunrendszerem egyre inkább legyengült, ez abból is látszott, hogy még a szúnyogcsípések is hatalmasra duzzadtak rajtam. Őszre már rettenetesen éreztem magam, és ez októberben érte el a mélypontját, amikor tüdőgyulladásos tünetekkel otthon maradtam, antibiotikumot szedtem, majd a harmadik nap után vért köhögtem."

"Akkor tudtam, hogy valami nagyon nem stimmel, és az orvosom be is utalt a tüdőgondozóba, ahol a vizsgálatok során kiderült, hogy egy 10-szer 4 cm-es daganat van a tüdőbejáratomnál, két másik a kulcscsontomnál, és még több a tüdőmben szétszóródva. A negyedik stádiumban, azaz a végstáduimban voltam.” – mesél Zsuzsi a letaglózó diagnózisról.

Kemó és szteroidok

Mivel Zsuzsi esetében a daganatot nem lehetett lokalizálni, ezért műteni se tudták, hanem rögtön kemoterápiára küldték. Hét alkalommal kapta meg a kezelést kéthetes szünetekkel, szteroidkúrákkal, injekciókkal tarkítva.

„Nekem alig volt hányingerem a kemótól, viszont borzasztóan bekábultam tőle, teljesen le voltam lassulva, fél percig tartott kinyögnöm egy mondatot, pedig amúgy látod, hogy milyen pörgős vagyok. Két kezelés között szteroidokat kellet szednem, hogy felhúzzanak a következő kezelésre, és hát azoknak is meg volt a mellékhatásuk. Eleinte úgy éreztem, meg tudom váltani a fél világot, viszont az idegrendszeremre elég káros hatással voltak: dühkitöréseim és indokolatlan hangulatingadozásaim voltak tőlük.” – emlékszik vissza Zsuzsi, akinek a második kemoterápia után kezdett kihullani a haja, sőt nem csak a haját, hanem minden egyéb szőrzetét is elhagyta.

„A hajam elvesztését nem éltem meg különösebb traumaként, mivel korábban már kaptam az élettől egy esztétikai kiképzést, amikor 2005-ben egy autóbalesetben beleragadtam a szélvédőbe, és szanaszét szakadt az arcom. Ennek ma már semmi nyoma, de ezek után a hajam elvesztése semmiség volt. Nem is beszélve arról, hogy ennél sokkal nagyobb problémaim voltak akkor, például fulladoztam, mivel a daganat a légzőszervemet nyomta, és ugye a végstádiumból kapálództam vissza” – mondja Zsuzsi az azóta visszanőtt, szőke hajzuhatag alól.

Jön a halálfélelem

Mindennek tetejébe Zsuzsinak a második kemoterápia után összeomlott az idegrendszere: „Én idegrendszerileg egy nagyon gyenge ember vagyok. Hatalmas volt rajtam a nyomás, miután megtudtam, hogy beteg vagyok. A kemoterápia hatására elkezdtek megduzzadni és fájni az ereim. Normál esetben nem érzed, hogy vannak ereid, én viszont tetőtől talpig éreztem az érrendszeremet, fájt a fogazatom, fájtak az ízületeim. A második kemoterápia után pedig egy olyan erős halálfélelem telepedett rám, amit csak az ismer, aki már átélte.”

Zsuzsi fel is kereste az onkológusát, hogy elmondja neki érzéseit, és ő sikeresen meg is nyugtatta, ám amikor kilépett az orvosi szobából, a nyelve elkezdett magától rángatózni a szájában, és érezte, hogy zsibbad a jobb oldala: „Lebénult a jobb oldalam, a karomat még tudtam mozgatni, de az arcom jobb oldala teljesen elernyedt.” A bénulás 2 óra múlva magától elmúlt.

A magyar egészségügy jobbik szelete

„Nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki, de a két kezemet összeteszem, mert talán én vagyok az egyetlen, aki nem szidja a magyar egészségügyet, ugyanis a bénulásomnál is rögtön bent tartottak, minden lehetséges vizsgálatot pikk-pakk elvégeztek rajtam, de így volt ez végig a betegségem alatt, egészen a körzeti orvostól az onkológiáig. Emberségesek voltak, figyeltek rám, nem csak egy darab hús voltam a gépezetben.” – Zsuzsi még olyanról is be tud számolni, hogy egy orvos nem fogadott el pénzt többszöri unszolására sem. Ritkán hall az ember ilyet!

Az ő esetében a kemoterápiát egy 25 alkalmas sugárkezelés követte, aminek mellékhatásaként annyira összeszűkült a torka, hogy egyszer majdnem megfulladt egy C-vitamin tablettától: „Álltam a konyhában, a tabletta se fel, se le nem akart menni, a víz is kibugyogott a számból, én meg ösztönösen elkezdtem cibálni a garatomat, aminek hatására elfordult a tabletta, és lecsúszott. Abban a három hétben csak pépeset tudtam enni, még az aprócska fogamzásgátló tablettákat se tudtam lenyelni.”

Amikor a rák nem összekovácsol

Zsuzsinak szerencsére bőven akadt támasza a bajban: „A férfire, akivel akkor 4 éve éltem együtt, emberileg teljes mértékben számíthattam, ápolt, kitartott mellettem a betegség alatt, ám érzelmileg inkább édesanyámra, a testvéremre és a barátaimra támaszkodtam, mert addigra a párkapcsolatunk már nem volt élhető, bár akkor ezt még egyikünk sem ismerte el."

"A rák minket nem összekovácsolt, hanem szétválasztott, a végén, mikor már eléggé összeszedtem magam ahhoz, hogy különköltözzek, elváltak útjaink. Ma már azt is tudom, hogy mennyire nagy dolog volt az is, hogy emberileg számíthattam rá, ugyanis azóta többször tapasztaltam, hogy a férfiak mennyire nem tudják kezelni a krízishelyzeteket, rögtön elmenekülnek, ha jön a baj.”

Az önismeret rögös útja

„Nem tudom, a többiek, akikkel beszélgettél mit mondtak, de szerintem a rák száz százalékosan lelki eredetű betegség. – vallja Zsuzsi. Az ő esetében több lelki tényező is összejátszott. – A párkapcsolatom, a szüleim válása stb.,stb. mind hozzátettek ahhoz, hogy megbetegedjek, de ha az ember mindezeket az eseményeket egészséges önértékeléssel éli meg, akkor nem lesz beteg. Ahhoz, hogy én azt ma bárkinek el merem mondani, hogy gyenge az idegrendszerem, kellett a rák és az a 3-4 éves önismereti út, amit utána bejártam. Annak idején nem voltam ezzel tisztában és sok dologgal próbáltam kompenzálni ezt a gyengeségemet.”

2009 júniusában készítettek egy PET CT-t, ami egy sejt szintű vizsgálat, és ott kiderült, hogy a ráknak nyoma sem maradt Zsuzsi szervezetében. Azonban az igazán nehéz rész a lány szerint csak itt kezdődött: „Amíg a kezelések tartanak, tudod, mi a dolgod. Nekem a rákkal kapcsolatban ott kezdődött a legnagyobb feladat, hogy azt mondták, meggyógyultam. Nem volt munkám, nem volt párkapcsolatom, el kellett költöznöm. Mindent újra kellett építenem, ez a hosszú és kemény út 3-4 évig tartott. Körülbelül fél éve érzem úgy, hogy rendben vagyok.”

Zsuzsi blogban is megírta betegsége és felépülése történetét.

Szép, új világ

Egy hatalmasat fordult a világ Zsuzsival a betegség folytán: „Minden érték átrendeződött. Teljesen más a világhoz való viszonyulásom, más dolgok lettek fontosak, másféle emberi kapcsolatokat keresek. Szóval nagyon más az élet.”

Persze közvetlenül a gyógyulás után még nem volt minden így: „Félelmetes, hogy milyen torzulásokat okoz a fájdalom, a gyógyszer mind a külsőn, mind a belsőn. Közvetlenül a betegség után nagyon kemény voltam, semmi nőiesség, finomság nem volt bennem, és a lelkem is meg volt keményedve. Olyan voltam, mint egy sündisznó, és nem volt könnyű megszabadulni azoktól a tüskéktől. Nagy meló volt, de most már úgy vagyok vele, hogy letudtam az öregkort, és jöhet a boldog 60 év, aztán 95 évesen majd elalszom valahol.”

Korábbi gyógyulástörténetek:

Kriszta: „A szeretni akarás tartott itt”

Hajni: "Magamat betegítettem meg"

Ági: "Két évvel a kemó után estem teherbe"

Gyuri: "A rák nagyrészt lelki betegség"

A cikk létrejöttéhez nagyban hozzájárult a Magyar Rákellenes Liga. Köszönjük nekik!

Ha segítségre lenne szüksége, keresse őket bátran. Elérhetőségeik:

• honlap: www. rakliga. hu
• e-mail: info(at)rakliga(dot)hu
• telefon: 06 1 225 06 21
• lelkisegély szolgálat. 06 80 505 675 (ingyenesen hívható, vezetékes vonalról)
• lelkisegély szolgálat:06 20 331 64 08 (normál tarifával hívható bármilyen vonalról)
• www. facebook.com/rakliga