Hirdetés
Gyógyulásom története: „A szeretni akarás tartott itt”

Gyógyulásom története: „A szeretni akarás tartott itt”

Sorozatunkban olyan embereket mutatunk be, akik már túl vannak egy kemény csatán a rákkal. Történetük nem csak azoknak adhat irányt, akik éppen ezzel a betegséggel küzdenek, hanem bárki másnak is. Most Kriszta mesél nekünk élete nagy harcáról a mellrákkal.

Hirdetés
Hirdetés

Kriszta nem is szokta ezt a szót használni, hogy mellrák: „Azt szoktam mondani, hogy csomó volt a mellemben, vagy ha nagyon hivatalosan kell fogalmazni, akkor az emlőtumort használom.” És valóban mennyivel kevésbé hangzik rémisztően, nem?

Bujdosó jelek

A 27 éves nagyfiúval büszkélkedő édesanya egy rendkívül finom jelenség: hangja, modora, külseje mind-mind arról tesz igazolást, hogy ő egy törékeny nő, ám a története arról árulkodik, hogy olyan erő lakozik benne, amire mindenkinek szüksége lenne. Kriszta 2007 szeptemberében tapintotta ki a csomót a mellében, miután időnként nyilalló fájdalmat érzett benne. A jelek azonban már sokkal hamarabb érkeztek

„Bő egy évvel korábban elmentem vért adni, mert egy kollégámon életmentő műtétet hajtottak végre, és olyan ritka vércsoportja volt, ami megegyezett az enyémmel. Néhány hét múlva kaptam egy levelet a kórháztól, hogy a saját érdekemben fáradjak be – mesél Kriszta a különös kezdetekről – Az adott vért ilyenkor sok mindenre letesztelik, és az eredmények azt mutatták, hogy nagy gyulladás van a valahol a szervezetemben, úgyhogy azt tanácsolták, vizsgáltassam ki magam a háziorvosommal. Ő komolyan is vette a dolgot, és minden létező szakrendelésre elküldött, ám sehol nem találtak semmit. Bár a korom nem indokolta, de még mammográfiára és mellultrahangra is elmentem, ahol szintén minden eredmény negatív volt.”

Ezek után Kriszta joggal gondolhatta, hogy makkegészséges, így aztán, amikor övsömör jellegű kiütések jelentek meg a derekán, és rendszeresen visszatértek, akkor sem gyanakodott semmi komolyra. Aztán jött a fájdalom, a csomó, a nőgyógyász, az újabb mellultrahang, ahol kiderült, hogy két csomó is van a mellében, és már be is kapta a gépezet - ahogy mondani szokták.

Dilemma a mell felett

„Két héten belül össze is ült a team, aki a műtét mikéntjéről dönt. Nehéz néhány óra volt, mert nem tudták eldönteni, hogy szükség van-e teljes melleltávolításra vagy elég lesz csupán a csomókat és környezetüket kimetszeni. Ez azért volt nagyon kellemetlen, mert mindeközben én is ott ültem a megbeszélésen. Végül a biopsziát végző doktornőre hárult a döntés, aki szerint a két csomó annyira közel volt egymáshoz, hogy duplexként kezelhető, és így elég csak az érintett részt kimetszeni. Igen ám, de ezt a döntést a műtét közben bármikor felülírhatják, így én előző este belenéztem a tükörbe, és elbúcsúztam a mellemtől.”

Gyógyulásom története: „A szeretni akarás tartott itt”

A szövettan nem szolgált jó hírekkel, így egy újabb műtét következett, amikor Kriszta hónalji nyirokcsomóit is eltávolították.

A paplan alatt

Miután kiheverte a műtéteket, Kriszta december 4-én túlesett a kemoterápia első alkalmán. Ő „szendvicsben” kapta a kezeléseket, azaz 3 kemót, utána 25 sugárkezelést, majd még 3 kemót. „Az első alkalom megsemmisítő volt. Nincs rá jobb szó. Olyan erős volt a fizikai fájdalom, hogy már szinte nem is éreztem. Olyan érzékenyen reagáltam szagokra, fényekre, hangokra, sőt a saját gondolataimra is, hogy csak a fejemre húzott paplan alatt éreztem kibírhatónak. És persze semmi sem maradt meg bennem.” – emlékszik vissza Kriszta arra a pár végtelennek tűnő napra. Ezek után Kriszta szépen elkezdett erősödni, és felkészülni a következő csapásra. „De a következő kezelésnél nem történt semmi, leszámítva egy kis hányingert.”

Az elkövetkezendő kezeléseknél is hasonló volt a hatás, így Kriszta az utolsó alkalomra már nem is hívta át se édesanyját, se testvérét, hogy segítsenek. Az utolsó kezelés azonban ismét megsemmisítő volt. „Úgy látszik, számít, hogy lelkileg hogyan áll hozzá az ember, és már a szervezetem se bírta valószínűleg olyan jól a megpróbáltatásokat. Mivel nem kértem családi segítséget, ezért az akkor 21 éves fiamnak kellett ápolnia az utolsó alkalommal, pedig szerettem volna őt megkímélni ettől.”

A karácsonyi hajmosás

Abban, hogy Kriszta „szendvicsben” kapta a kezeléseket, az volt a rossz, hogy kétszer kellett megválnia a hajától. „Karácson felé haladva éreztem, hogy kimegy az élet a hajamból. Olyan sprőd volt a tapintása, és a fejbőröm is húzódott. Nem mertem megmosni, mert egyszer valahol olvastam, hogy egy nőnek hajmosás közben hullott ki a haja. – meséli magán mosolyogva Kriszta.

„Persze szentestére azért megmostam, és nem hullott ki, ellenben ahogy víz érte teljesen összeállt és berasztásodott. Áthívtam a húgomat, hogy vágja le. De igazából ez a haj kérdés messze nem a legfontosabb dolog volt a betegségben.” Krisztának ráadásul nagyon szép parókát sikerült szereznie, úgyhogy mindenki azt mondta neki, hogy majd ha visszanő a sajátja, akkor pont ilyenre vágassa.

Nő a betegségben is

Szerencsére Kriszta nem csak haja kétszeres elvesztését élte meg igazi nőként, hanem az egész betegséget is. Egy laza érzelmi kapcsolatban élt, amikor megtudta, hogy rákos, és úgy döntött, hogy inkább szakít a férfival. „Nem akartam kitenni magam annak, hogy esetleg később ő szakítson velem, vagy sajnálatból legyen mellettem. Szakítottunk, de mégis együtt voltunk, hiszen jött, látogatott, és nagyon tapintatosan, de őszintén kezelt minden változást rajtam. Ha beszélgettünk a szemembe nézett, és nem a hajamat bámulta, és ami a legfontosabb, hogy végig nőként tekintett rám, és így én végig nőnek érezhettem magam, annak ellenére, hogy kimetszettek a mellemből, és a hajam is kihullott.”

Kriszta arra is nagyon büszke, hogy azóta is sokan megkérdezik tőle, hogy implantátum van-e a mellében, és ő rávághatja, hogy nem. A sebész doktorúr ugyanis nagyon szép munkát végzett, olyan vágást alkalmazott, amit a plasztikai sebészek szoktak, és ha lehet ilyet mondani, Kriszta melle „visszanőtt”.

„Én pozitívan jöttem ki ebből a betegségből. Teljesen megváltoztatta az életemet!” – mondja Kriszta. De pontosan mire is gondol, amikor ezt mondja?

Az egyértelmű ok

„Több segítő csoportba is jártam a gyógyulásom alatt és után. Az egyik ilyen a Semmelweis Orvostudományi Egyetem pszichológia karának és az Onkológiai Intézetnek egy közös kutatócsoportja volt, amibe engem is beválogattak. Ott az egyik feladatunk az volt, hogy gondolkozzunk azon, hogy mi lehetett a betegségünk lelki oka. Rengeteg dologra gondoltam, egészen visszamentem a gyerekoromba, a felnőttkorom bizonyos szakaszaira, a párkapcsolatomra, a munkahelyi viszonyokra, szóval voltak feltételezéseim. Aztán egy vezetett meditáció során egy olyan kép jött elő, amire addig nem is gondoltam, viszont onnantól kezdve egyértelmű volt, hogy ez volt az Ok.”

Gyógyulásom története: „A szeretni akarás tartott itt”
Kriszta egyik saját kezűleg készített szőnyege

„Ez egy komoly munkahelyi kudarc volt, amikor egy teljesen tehetetlen helyzetbe kerültem, és ez sajnos kihatott életem sok más területére is. Mindig voltak rövidebb és hosszabb távú terveim, tudtam, hova akarok eljutni, és hogy ehhez milyen lépcsőfokokat kell bejárnom. Aztán a ranglétra mászása közben 2000-ben a feletteseim egyszer csak azt mondták, hogy stop, majd akkor és oda fogok kerülni, amikor és ahova ők akarják. Egy darabig küzdöttem, aztán feladtam, és hosszú évekig éltem így. 2007-ben már egy egészen új területén dolgoztam a Vám és Pénzügyőrségnek, ahol hihetetlenül sok munka volt. Rengeteget túlóráztam, hétvégéken is dolgoztam, tulajdonképpen bent éltem a munkahelyemen. Elkezdett fájni a bal karom, ami szívproblémákra utalt. Tudtam, hogy ebből az életformából baj lesz, és változtatnom kellene, de nem tudtam, merre induljak.”

Kőkemény változás

Ez a betegség viszont kőkeményen meghozta a változást Kriszta életébe. Egy évig, amíg folytak a műtétek, és kezelésekre járt, addig nem dolgozott, majd amikor visszament fizikailag alkalmatlannak nyilvánították a munkára, viszont nagy szerencséjére akkoriban még 26 év jogviszony után elmehetett szolgálati nyugállományba.

Persze az ezt követő évek se teltek tétlenül. „Késztetést éreztem arra, hogy alkossak, és eszembe jutottak a szőnyegek, ahol színekkel és formákkal játszhatok. Elmentem egy kétéves képzésre, és azóta a saját örömömre vagy családtagoknak készítek szőnyegeket. Ez egyfajta meditáció is.”

Gyógyulásom története: „A szeretni akarás tartott itt”

Kriszta önkénteskedik is. Például Magyar Rákellenes Liga egyik szerveződésében, a Fiatal Rákbetegek Klubjában. Időnként az állatkertben is segít, ahol örökre a szívébe zárta a makikat. Most pedig elérkezett az idő, úgymond „kipipálta” a betegséget, és érzi, hogy jöhet valami új.

Útravaló

„Egy betegség kialakulásában szerepet játszik az, hogy mit eszünk, hogy élünk, hogyan gondolkodunk. Ne a rossz élményeken bosszankodjunk. Át kell gondolni, hogy mik azok a rossz dolgok, amiken tudunk változtatni az életünkben, és változtassunk rajtuk. Amin nem tudunk, azt meg engedjük el. Amikor benne voltam a betegségben természetes volt, hogy végigcsinálom. Az élni akarás és a szeretni akarás tartott itt. Popper Péter egyik előadásán hallottam, hogy aki szeretni akar és tud, az nem lesz öngyilkos. Úgy gondolom, hogy aki feladja, és nem küzd a rák ellen, elutasítja a kezeléseket, vagy nem keresi az alternatív megoldásokat, az öngyilkos lesz. Én elsősorban a fiamért akartam meggyógyulni.”

Korábbi gyógyulástörténetek:

Hajni: "Magamat betegítettem meg"

Ági: "Két évvel a kemó után estem teherbe"

Gyuri: "A rák nagyrészt lelki betegség"

 

A cikk létrejöttéhez nagyban hozzájárult a Magyar Rákellenes Liga. Köszönjük nekik!

Ha segítségre lenne szüksége, keresse őket bátran. Elérhetőségeik:

  • honlap: www. rakliga. hu
  • e-mail: info(at)rakliga(dot)hu
  • telefon: 06 1 225 06 21
  • lelkisegély szolgálat. 06 80 505 675 (ingyenesen hívható, vezetékes vonalról)
  • lelkisegély szolgálat:06 20 331 64 08 (normál tarifával hívható bármilyen vonalról)
  • www. facebook.com/rakliga
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend