Hirdetés
Gyógyulásom története: Fél évet adtak, és még itt vagyok

Gyógyulásom története: Fél évet adtak, és még itt vagyok

Sorozatunkban olyan embereket mutatunk be, akik már megvívtak egy sikeres csatát a rákkal. Most Évával ismerkedünk meg, aki arcpirítóan fiatalon lett mellrákos.

Hirdetés
Hirdetés

„Ennyi idősen mi bajom lehet?”

Gyógyulásom története: Fél évet adtak, és még itt vagyokÉva 2011 januárjában 4 nappal a 30. szülinapja után éppen tusolt, amikor valami különöset vett észre. A bal mellében, már majdnem a hónaljánál egy csomóra tapintott. Akkor még nem vette túl komolyan a dolgot, vállrándítva csak ennyit mondott: „Ennyi idősen ugyan mi bajom lehet?” Azért szerencsére elmondta édesanyjának és párjának a dolgot, akik nagy nehezen rávették a lányt, hogy inkább látogasson meg egy orvost, és mutassa meg neki a szokatlan elváltozást.

A háziorvos se gondolt semmi komolyra, de azért beutalta Évát ultrahangra, sebészetre és nőgyógyászatra. Még ott helyben elvégezték az ultrahang vizsgálatot, ahol a doktornő előrebocsátotta, hogy azt meg tudja mondani, hogy ciszta-e vagy sem, de mást nem. Sajnos, nem ciszta volt, de persze biztosat még ekkor sem tudhatott senki. Ahhoz, hogy biztosat mondhasson bárki, mintavételre volt szükség, de azt csak egy mammográfia után végezhették el.

A kiabáló nővér és a 16 tűszúrás

„Amikor meglátott a kis asszisztens hölgy a mammográfiai vizsgálat előtt, elkezdett velem kiabálni, hogy én mégis hogy gondolom, hogy idejöttem, és hogy ő ugyan nem fog egy 30 éves nőnek mammográfiát csinálni” – mesél Éva a szívélyes fogadtatásról. A doktor úr azonban határozottan elcsitította a nőszemélyt, és sikeresen elvégezték a mammográfiát, ami szintén igazolta, hogy mintavételre lesz szükség.

Szegény Évának – aki ráadásul rettentően utálja a tűket – 16 tűszúrást kellett kiállnia a mintavétel során. Azért volt ennyire szükség, mert pár félre is ment a nagy izgalom miatt, másrészt viszont a vizsgálatokon kiderült, hogy nem egy, hanem két csomó van Éva mellében. Ráadásul ilyenkor nem csak a csomókból, de más szövetekből is vesznek mintát, az összehasonlítás végett.

A pozitív pesszimizmus

Ezután két hét tehetetlen várakozás következett. „Meg voltam róla győződve, hogy nekem nem lehet akkora szerencsém, hogy jóindulatú legyen a daganat – mesél meglepő hozzáállásáról Éva, aki azt mondja, hogy valahogy ez náluk ilyen családi örökség – Mindig a legrosszabbra gondolunk, és aztán mégis valahogy jól jövünk ki a helyzetekből. Legalább felkészülten ért a diagnózis, így akkor (még) nem borultam ki. Tudtam, hogy nekem muszáj élnem, küzdenem kell, mert 30 évesen nem halhatok meg!”

Néhány ismerős és orvos irányítása által végül az Onkológiai Intézet sebész főorvosa vizsgálta meg Évát, akinek addigra már egy harmadik csomó is megjelent a mellében. „Egy nagyon agresszív, gyorsan terjedő és ritka ráktípus volt, nem is lehetett beazonosítani, azaz nem hormonfüggő volt. A professzor úr azt mondta, hogy a korom miatt van pár ötlete, mit lehetne tenni, de előbb még elküldött vastag tűs mintavételre is, ami sokkal kellemesebb volt, mint az első 16 szúrásos, csak kiderült, hogy a bőröm beszívja a ragasztót, amivel a sebet leragasztották, ezért nagyobb sérüléseket okozott, mint maga a tűszúrás sebe volt.” – meséli Éva a nagy történet apró pikantériáit.

Gyógyulásom története: Fél évet adtak, és még itt vagyok

A bizottság aztán úgy döntött, hogy Éva előbb kemoterápiát kap, és csak utána műtik. Ha nem így tesznek, vagy Éva nem úgy reagál a terápiára, mint ahogy reagált, akkor le kellett volna venni a teljes bal mellét és kivágni az összes hónaljszövetet.

15 kiló plusz

Március 6-án volt az első kemó, amit 5 másik követett háromhetes szünetekkel, melyekre édesanyja és párja kísérték el. Ekkor a legnagyobb csomó 3 cm-es volt. Szerencsére Éva szervezete nagyon jól reagált a kemóra, és ennek eredménye már a második kezelés után érezhető volt: akkor már kézzel nem volt tapintható egyetlen csomó sem. „Belém raktak egy fém jelölőt, hogy majd ha  műtétre kerül sor, tudják hol kell elvégezni.”

Éva egész jól viselte a terápiát: „Az első után csupán fizikai fáradtságot éreztem, így sokat aludtam, bár nyugtalanul. A második után már volt némi hányinger és öklendezés. Aztán a harmadiknál valószínűleg besokallt a szervezetem, és péntektől egészen vasárnap estig 40 percenként hánytam. A maradék háromnál már inkább pszichésen voltam rosszul: a bekötés előtt, ha csak megláttam a kémcsöveket, mentem és hánytam, de ennyi volt.” Éva azon ritka betegek közé sorolható, akik híztak a kemoterápia alatt! Még most is küzd az akkor felszedett 15 kilóval, de jól halad.

’Munka- és párterápia’

Arról, hogy milyen jól viselte a kezeléseket, az is sokat elárul, hogy Éva végig dolgozott a kemoterápia ideje alatt is. Péntektől hétfőig volt táppánzen, de egyébként eleget tett gyógypedagógiai asszisztensi teendőinek. „Autistákkal dolgoztam, és rengeteg erőt adtak nekem a gyerekek. Az onkológusom azt mondta, hogy ha bírom és akarom, akkor dolgozzak.” – meséli Éva, aki csodák csodájára semmit sem kapott el sem a gyerekektől, sem a BKV-n utazva. „Az első kemó óta még egy enyhe megfázásom se volt” – állítja.

Gyógyulásom története: Fél évet adtak, és még itt vagyok

Évának és párjának nagy tervei voltak a 2011-es évre: tavaszra eljegyzést, nyárra esküvőt terveztek, ám akkor még nem tudták, mi vár rájuk. Ennek ellenére, amikor Éva épp a kemoterápia kellős közepén volt, megkapta azt a bizonyos gyűrűt. „Nekem óriási erőt adott az a gyűrű. Meg persze az is, hogy ő végig ott volt velem a kezelések alatt is. Szegényt azon nyomban kirúgták a munkahelyéről, amint elmondta a diagnózisomat, így otthon volt velem. Tudod, ahhoz képest, hogy miket hallani a férfiakról, ő mosott, főzött, takarított. Mindig mondom is neki, hogy én azóta őt szentté avattam” – mondja csillogó szemmel a gyűrűs menyasszony.

A műtét és hozadékai

A jól sikerült kemoterápia után 2011. július 12-én került sor a műtétre, aminek során Éva bal mellének körülbelül a negyedét kellett kimetszeni, és még 16 nyirokcsomót is ki kellett venni a hónaljából. A kimetszett részek szövettana nullás eredményt hozott, azaz semmiféle rosszindulatú elváltozást nem találtak már benne. Azért a biztonság kedvéért kapott még egy sorozat sugárkezelést is.

Mivel minden ideget, izmot át kellett vágni ahhoz, hogy hozzáférjenek a kérdéses részekhez, Éva nagyon nehezen tudta mozgatni a karját. A nyirokcsomó kimetszése pedig még több kellemetlenséget okozott. „Fél évvel a műtét után kezdett ödémásodni a karom. A bal felkarom két centivel volt vastagabb, mint a jobb, hogy az alkaromról már ne is beszéljünk. Nem jöttek rám a ruháim, és egyáltalán nem éreztem, ha valaki hozzáért a karomhoz. Szörnyen idegen érzés volt! Még most is van különbség a két kezem között, de ez már istenes állapot – tartja elém két ökölbe szorított kezét.

Ekkor kezdődtek a gondok a munkahelyén is. „Nem léptem bele olyan szituációkba, mint korábban. Ha például egy gyerek földhöz vágta és dobálta magát, nem mentem rögtön oda megölelni, hagytam hogy előbb egy kicsit lenyugodjon. Tudat alatt még féltettem magam, de a főnökeimnek ez szemet szúrt, így 2012 márciusának végén búcsút intettünk egymásnak.”

Éva még szeretett volna dolgozni, keresett, pályázott, de mindenhonnan elutasították, mert szerintük egy évvel a műtét után még korai elkezdeni dolgozni. A lány világa ekkor tört össze. „Teljesen kicsúszott alólam a talaj. Viszont akkor kezdtem el feldolgozni az eseményeket. És ahhoz, hogy feldolgozzam, előbb fel kellett fogni, mi is történt velem. Korábban képes voltam úgy beszélni a betegségemről, mintha valaki mással történt volna. Szinte mindenki előtt titkoltam, hogy beteg vagyok, viszont most, hogy már érzelemtelien és libabőrözve tudok beszélni róla, minél többször megteszem” – és milyen jól teszi, hisz ezzel sok tévhitet oszlat el az emberek fejében.

A felderítetlen okok

Amikor megkérdezem, hogy szerinte miért történt vele mindez, látszik, hogy tanácstalan. „Egy éve dolgoztam, amikor kitapintottam a csomót, de az előtt három évig voltam munkanélküli. Azt mondják, hogy lehet, hogy az akkor felgyülemlett stressz okozta a bajt, és a nyugalmi időszakban pedig elkezdtek burjánzani a rossz sejtek. Ezotérikával foglalkozó könyvekben azt olvastam, hogy ennek a betegségnek a hordozói túl sok energiát fordítanak másokra, míg magukra semmit. Ez jellemző volt rám. Nagy haveri társaságom volt, amiben mindenkinek mindig a segítségére siettem, míg viszonzást nem mindenkitől kaptam. A harmadik lehetséges ok, amit meg szoktak említeni az, hogy Csernobil idején voltam gyerek.”

Gyógyulásom története: Fél évet adtak, és még itt vagyok

Amikor a genetikáról kérdezem, elmondja, hogy a családban egyedül a nagyapja veséjében találtak rákot, amikor a halála után felboncolták, de amúgy senkinél sem jelentkezett ez a betegség. A genetikai vizsgálat még folyamatban van, talán az ad valamilyen magyarázatot.

Az étkezés felől érdeklődve ezt mondja: „Aki nálam több zöldséget evett, az hazudik. Mindig is imádtam a nyers zöldségeket, a karalábét, káposztát is folyton nyersen ettem, mégis én vagyok beteg.”

Érdekes ez a jelen idejű fogalmazás: beteg vagyok. Éva nem bízza el magát. Visszatérhetünk a családi örökséghez, a jóindulatú pesszimizmushoz: „Még nem akarom elkiabálni, de lehet, hogy ebből is jól jövök ki” – mondja óvatosan.

Az óvatosság persze érthető, hiszen az első orvos még a dél-pesti kórházban azt jósolta, hogy Éva nem él majd többet 6 hónapnál. Ahhoz képest lassan három év telik el a dignózis óta, és a lány nagyon is él, és tele van tervekkel. Most éppen németet tanul rendíthetetlen szorgalommal, és már alig várja, hogy kedvesével tovább élhessék az eltervezett jövőt, és hamarosan babájuk legyen.

Sok boldogságot kívánunk nekik!

Korábbi gyógyulástörténetek:

Imre: "Meglátom-e még az unokámat?"

Zsuzsi: „A végstádiumból tértem vissza"

Kriszta: „A szeretni akarás tartott itt”

Hajni: "Magamat betegítettem meg"

Ági: "Két évvel a kemó után estem teherbe"

Gyuri: "A rák nagyrészt lelki betegség"

A cikk létrejöttéhez nagyban hozzájárult a Magyar Rákellenes Liga. Köszönjük nekik!

Ha segítségre lenne szüksége, keresse őket bátran. Elérhetőségeik:

  • honlap: www. rakliga. hu
  • e-mail: info(at)rakliga(dot)hu
  • telefon: 06 1 225 06 21
  • lelkisegély szolgálat. 06 80 505 675 (ingyenesen hívható, vezetékes vonalról)
  • lelkisegély szolgálat:06 20 331 64 08 (normál tarifával hívható bármilyen vonalról)
  • www. facebook.com/rakliga
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend