Hirdetés
Gyógyulásom története: „13 évesen lettem daganatos”

Gyógyulásom története: „13 évesen lettem daganatos”

Böbe egy 24 éves fiatal lány, egyetemre jár, bulizik, előtte az élet. Nem is hinnénk, mennyi minden van a háta mögött! Tizenhárom éves volt, amikor rosszindulatú daganatot találtak nála. Meggyógyult, de megváltozott, és szeretné, ha a világ megértené, hogy miért lett olyan, amilyen.

Hirdetés
Hirdetés

„Emlékszem, épp számítógépet vettünk otthonra, és nem bírtam felvinni a nyomtatót az emeletre, annyira fájt a vállam. Akkoriban rengeteget mozogtam, sportolónak készültem, de néha már akkora volt a fájdalom, hogy fel sem bírtam emelni a karomat röplabdázás közben. Senki nem gondolta, hogy bármi komoly bajom lenne, hisz 13 éves voltam.

Gyógyulásom története: „13 évesen lettem daganatos”

Végül nem is emiatt, hanem a gerincferdülésem miatt mentünk el az ortopédiára, ahol a vizsgálatnál megint nem bírtam felemelni a karomat, úgyhogy a doktornő elküldött röntgenre. Rögtön kiszúrták, hogy itt bizony nagy a baj, így szerencsére az enyém nem egy olyan sokat hallott rémtörténet lett, amiben hónapokig félrekezelnek valakit.”

Sose kérdezd, miért!

„Az orvos már a szövettani eredmény megérkezése előtt felkészített a legrosszabbra. Igaza lett. Oszteo szarkómával diagnosztizáltak (ez egy agresszív, gyors növekedésű csontdaganat), és a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára kerültem. Kezdésnek öt sorozat kemoterápiát kaptam, amire nagyon jól reagált a daganat: 7 cm-ről 3 cm-re zsugorodott. A műtét is jól sikerült, kaptam egy protézist a vállamba, és mivel utána már nem találtak rákos sejteket a szervezetemben, a legenyhébb kezelést kaptam, amit csak úgy emlegettek, hogy a „rövid ág”, ez további hat kezelést jelentett.

Gyógyulásom története: „13 évesen lettem daganatos”
Böbe kemoterápia közben

A kórházban azt mondták, ne is kérdezzük, hogy miért lettem beteg, nem tudják megmondani. És bár apukám rákban halt meg, annak sem lehetett semmilyen köze az én betegségemhez. Soha nem is  kerestem az okát, hogy miért pont én, elfogadtam, hogy így alakult.”

A beteg apa és az erős anya

„4 éves voltam, amikor apa beteg lett, neki a tüdejéből indult ki a daganat. Utána négy évig viszonylag jól volt, de aztán az áttétek miatt egyre rosszabb lett az állapota. A vége volt a legszörnyűbb, akkor már minden nap remegve tettem be a zárba a kulcsot, mikor hazaértem, mert féltem, hogy én találok rá holtan. 11 és fél éves voltam, amikor meghalt. Minden fájdalom ellenére már akkor tudtam, hogy jobb ez így neki is, és nekünk is.

Mikor másfél évvel később beteg lettem, már tisztában voltam vele, mivel járhat ez a betegség, mi lehet a végállomás. Édesanyám a legerősebb nő, akit ismerek. Sosem mutatott félelmet, csak a legelején fohászkodott édesapámhoz, hogy ne vegyen el tőle.”

Barátság, veszteség

„A suliból nem hiányoztak a barátaim, mert találtam újakat a klinikán. Rengeteget nevettünk! Egyáltalán nem éltem meg negatív élményként az ott töltött időt. Sokkal könnyebb volt így együtt elviselni a rossz dolgokat: azon is tudtunk nevetni, amikor egymás mellett ülve hánytunk a kemótól.

Azért vannak nagyon fájó pontok is... Volt egy barátnőm odabent, aki utánam érkezett a kórházba, a névnapomon. Ő ahelyett, hogy magát sajnáltatta volna az ágyában üldögélve, készített nekem egy gyertyatartót a kézműves foglalkozáson. Sokáig jól haladtunk egymás mellett a kezelésekkel, de az ő sorsa rosszra fordult. Nagyon különleges, természetfeletti kapcsolat volt közöttünk, és emiatt sokáig egy barátság sem volt kielégítő számomra.

Egy klikk a világban

Ez a betegség olyan változásokat hozott a személyiségemben, amik nagyon megnehezítik a helyzetemet a társas kapcsolatok kialakításában. Apukám azt az utat választotta, hogy nem beszélt a betegségéről, én ezzel tudatosan szálltam szembe, és bárkivel  őszintén beszélgettem az állapotomról. A daganatok lelki hátteréről én is hallottam ezt-azt, például,  hogy az elfojtás okozhat rosszindulatú daganatot. Valószínűleg ezért lettem sokak számára elviselhetetlenül szókimondó és kegyetlenül őszinte.

Gyógyulásom története: „13 évesen lettem daganatos”
A nővére, az anyukája és Böbe

Sokan nem értik, hogy miért gondolkodom úgy, ahogy. A boldogságról alkotott illúzióim szertefoszlottak a betegségem idején. Nem lovalom bele magam semmi jóba, mert tudom, csak ideig-óráig tart. Megtanultam, hogy így működik az élet. Első ránézésre nincsenek látható jelei a régi betegségemnek, de a lelkemen nyomokat hagyott, és ezt nem mindenki érti meg. Ha újra olyan emberek között vagyok, akiket érintett ez a betegség, olyan megértést tapasztalok, amit sehol máshol. Úgy látom, egy klikk vagyunk a világban. A segítségnyújtáson kívül ezért is szeretek visszajárni önkénteskedni a klinikára.

Tapasztalataim szerint aki átesett ezen a betegségen kevesebbet problémázik a hétköznapok gondjain. Ez egy nagy áldás, azt gondolom. Néha szívtelen dögnek érzem magam, mert nehezen viselem, ha valaki sajnáltatja magát., Nem azért, mert azt gondolom, hogy csak az én problémám probléma, hanem épp ellenkezőleg: ha az ember kicsit körülnéz a világban, akkor nagyon sok mindenért tud hálát adni. Én kifejezetten mázlistának tartom magam.”

Korábbi gyógyulástörténetek:

Erika: "Gyurci már a pocakomban is daganatos lehetett"

Icó: "Lelki békére találtam"

Kriszta: "7 hónap után eltűnt a daganat a fejemből"

Andrea: "Az én anyukám nem kopasz"

Éva: Fél évet adtak, és még itt vagyok

Imre: "Meglátom-e még az unokámat?"

Zsuzsi: „A végstádiumból tértem vissza"

Kriszta: „A szeretni akarás tartott itt”

Hajni: "Magamat betegítettem meg"

Ági: "Két évvel a kemó után estem teherbe"

Gyuri: "A rák nagyrészt lelki betegség"
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend