Hirdetés
Ezért jó együtt enni!

Ezért jó együtt enni!

Együtt lenni jó, együtt enni jó. Azért találkozom Baktay Miklóssal és Baktay Zelkával, a párterapeuta házaspárral, hogy a közös étkezések jelentőségéről beszélgessünk. Kávéval, ásványvízzel és szendviccsel kínálnak. Elfogadom, és ezzel tudattalanul is azt üzenem: kész vagyok az együttműködésre.

Hirdetés
Hirdetés

Valakivel egy asztalhoz ülni, valakinek az ételéből enni: ősidők óta az elfogadást jelenti. A magyar nyelv gyönyörűen kifejezi ezt, szimbólumként használva az evéssel kapcsolatos kifejezéseket. "Nem ülök vele egy asztalhoz!" "Jaj, eszem a szívedet!" "Elváltak ágytól, asztaltól." "Megetetik az embereket ezzel a maszlaggal." "Torkig vagyok vele!" "Ezt már nem nyelem le!" "Jó sokáig rágódott magában a dolgon." "Kifordul tőle a gyomrom!"

Egy falat, egy mondat

A táplálkozás fiziológiás szükséglet, de együtt enni jóval többet jelent egy testi igény kielégítésénél. Az evés érzéki élmény, ahol az illatok, a színek, az ízek, a zene, a viselkedés, a testtartás mind-mind fontos szerepet játszik. És természetesen az is, hogy közben miről és hogyan esik szó! Evés közben ugyanis a vegetatív idegrendszer dolgozik jobban, feldolgozó, és nem felhalmozó "üzemmódban" vagyunk, ezért az étkezés kiváló alkalom az eszmecserére. Ha most a "Magyar ember evés közben nem beszél!"-szólás jut eszünkbe, értékeljük át: természetesen ne falattal a szánkban kiabáljunk, de étkezés közben igenis lehet kulturáltan társalogni. - Találó jellemrajzot kaphatunk egyébként, ha megfigyeljük, ki hogyan viselkedik a nagy családi asztal körül: van, aki tele szájjal is folyton beszél, más inkább nem is eszik, hogy közbeszólhasson - mondja Baktay Zelka. - De aki ügyes, az egy-egy falat között hozzá tudja fűzni kisebb mondanivalóit a társalgáshoz. Nem véletlenül találták ki a munkaebédeket, üzleti vacsorákat sem. Miért is kellene a fontos megbeszéléseknek mindig a tárgyalóban eldőlnie, ahol az adrenalin és a tesztoszteron dönt? Az étteremben zajló tárgyalás során, ha jó ritmusban veszünk be a szánkba egy-egy falatot, még időt is nyerhetünk, mielőtt válaszolnunk kellene.

"Pompás ez a garnéla, ugye?"

Most meglepő dolog következik: mi lenne, ha a gálavacsorákra nem farkaséhesen érkeznénk? Ismerős az érzés, amikor már a pokolba kívánjuk a köszöntő beszédeket és a táncos műsort, annyira várjuk a vacsorát? Próbáljuk ki a következő trükköt: indulás előtt, otthon kapjunk be néhány pogácsát. Így képesek leszünk arra, hogy az este folyamán ne csak az evéssel foglalkozzunk, hanem körülnézhessünk, ismerkedhessünk, beszélgethessünk, tapasztalatokat szerezhessünk. Azaz a lényeggel foglalkozhassunk, hiszen az ilyen alkalmaknál az evés csupán "körítés" ahhoz az élményhez, hogy együtt vagyunk, osztozunk ebben az örömben, és élvezzük az ízeket.

Az étkezés egyébként is szerepjáték, az összes hozzá kapcsolódó illemszabállyal együtt. Ezt akár élvezni is lehet! Tulajdonképpen erről szól, amikor egyszer-egyszer étterembe megyünk vacsorázni: felnőttet játszunk. - Időnként ráveszem a terápiára érkező párokat, hogy menjenek el étterembe - mondja Baktay Zelka. - Csaljanak el egy kicsit a munkaidőből, hosszabbítsák meg egy picit az ebédidőt, és menjenek el együtt ebédelni! Akár még azt is eljátszhatják, hogy titkos szeretői egymásnak...

Úgy imádlak, majd megeszlek!

Apropó, evés és erotika. Nagyon is szoros az összefüggés! Szakemberek állítják, hogy abból, ahogyan valaki eszik, lehet következtetni arra, hogy milyen a szexualitáshoz való viszonya. - Egyszer foglalkoztunk egy hetven-nyolcvan év körüli párral - meséli a terapeuta házaspár. - Ők már idős korukban jöttek össze, tehát egyértelmű, hogy a szó szoros értelmében vett szexuális kapcsolat soha nem volt közöttük. De egyszer tanúi voltunk annak, ahogyan a bácsi gesztenyepürével kínálta a nénit: ahogyan nyújtotta felé a kanalat, ahogyan a néni bekapta azt - hát, akkor bizony arra gondoltunk, hogy nagyon is erotikus a kapcsolatuk!

Ezért jó együtt enni!

Újabb szólás jut eszembe. "Egy férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út." Hogy is van ez? - Itt is az elfogadásról van szó - mondja Miklós. - Ha elfogyasztom a másik által kínált ételt, elfogadom őt. Ha elfogadom őt így (az étel tekintetében), elfogadom őt másképpen is (az ágyban). - A becsomagolt szendvics is erről szól: "Vigyél magaddal!" És ha ez működik, a férfi meg van fogva! - nevet Zelka.

Belefőztem szívemet-lelkemet!

Egy család attól (is) lesz család, hogy a családtagok értékrendszere sok felületen találkozik. Az étkezés fontos része az értékek összehangolásának. Egy fiatal pár összecsiszolódásának kiváló terepe a konyha. Amíg együtt böngészik a szakácskönyvet, együtt főznek, kóstolgatnak, terítenek, majd esznek, addig ki-ki felvillantja az otthonról hozott szokásokat, értékeket, amelyeket együtt újraértelmeznek, és amelyekből lassanként egy közös, új alap lesz. Miklós érdekes "kísérlet" ötletét veti fel: nézzük meg, mi történik, amikor a pár hazamegy valamelyikük szüleihez. Ehhez a családi asztalhoz már mindenkinek új a viszonyulása. Egy nagy családi ebéd diplomáciai próbatétel is a pár számára. Hogyan reagálnak például a mama tukmálására? Az étel túlzott kínálása mögött ugyanis tulajdonképpen a régi minták erőltetése áll...

Együtt főzni azért is jó, mert egyszerre érezzük meg a finom illatokat, egyszerre éhezünk meg, egyszerre indul be a nyálelválasztásunk, nem mellesleg pedig ahogyan a készülő ételre, úgy egymásra is ráhangolódunk. Az ebéd nem a terített asztallal kezdődik... Hol vannak már azok az idők, amikor nagyanyáink reggel hétkor feltették főni a húslevest, és órákig ott álltak mellette, kevergették, és szedegették a habot a tetejéről! Ma ez már kevésbé várható el a nőktől. Ráadásul aki hosszasan bíbelődik egy étellel, az elvárásokat támaszt azokkal szemben, akik elfogyasztják: minél tovább pepecselt a főzéssel, annál nagyobbakat. Sokkal kevésbé megterhelő, és szórakoztatóbb is, ha együtt alkotjuk meg azt, ami az asztalra kerül.

Játszani is engedd!

A közös főzés remek lehetőség arra is, hogy a gyerekeinkkel együtt legyünk, és ők játszva tanulhassák a főzéssel együtt a felnőtt szabályokat is. És hogy mi a gyerekek szerepe a terített asztal mellett? - Meggyőződésünk, hogy az asztal mellett folyó beszélgetésnek nem szabad a gyerekek feje felett folynia - mondja Baktay Miklós. - Tudjuk, hogy a gyerekek "megbolondulnak", ha nem értik, miről van szó. (Mi hogyan viselkednénk, ha beszélgetőpartnerünk hirtelen átváltana törökre? Mit szólunk, amikor a társunk csevegés közben felveszi a mobilját?) Ilyenkor előbújik belőlük a kisördög, viháncolnak és dobálják az ételt. Jó, ha tudjuk, hogy ezt nem elvetemültségből teszik: egyszerűen csak fel akarják magukra hívni a figyelmet. Amíg ők is ott ülnek az asztalnál, addig legyenek ők is részesei a beszélgetésnek! Legyen szó róluk, beszélgessünk velük, hadd mesélhessék el az élményeiket! Ha pedig nem bírják egy helyben ülve megvárni a desszertet, hadd szaladjanak egy kört, majd visszajönnek. Ne azért maradjanak velünk az asztalnál, mert kötelezővé tesszük, hanem azért, mert valami jobbat, többet kínálunk ott nekik: "Együtt lehetünk, figyelünk rád, ez a te színpadod." A felnőtt témáknak elég azután előkerülniük, hogy a gyerekek már elmentek játszani vagy lefeküdni.

Macskák és cicák

Még ma is emlékszem gyerekkorom nagy családi összejöveteleiről a "macskaasztalra", azaz arra a kisasztalra, amit nekünk, gyerekeknek állítottak fel. Az unokatestvéreimmel mindig itt beszéltük meg az aktuális csínyeket, és kipróbáltuk, babahajszárítóval fújva hamarabb hűl-e a forró leves... - A macskaasztal nagyon jó ötlet - helyesel Baktay Miklós. - A gyerekek létrehozhatják a maguk kis külön világát, miközben azért felnőttet játszanak.

Ami engem és az unokatestvéreimet illeti, mára felnőttünk, de a család olyan nagy, hogy mi, fiatalok még mindig macskaasztalnál ülünk. És imádjuk! Már nem az iskoláról és különböző kalandjainkról beszélgetünk, hanem a munkáról, a szerelmekről, a családról és a gyerekekről. Merthogy már ők is ott szaladgálnak körülöttünk. Lassan talán egy "cicaasztalt" is fel kellene állítani...

Minden közös étkezés egy lehetőség

Egy közelmúltban végzett kutatás azt vizsgálta, mennyire fontosak nekünk a közös családi étkezések. Íme egy kis ízelítő az érdekes eredményből:

  • A magyarok 24 százaléka tévét néz vacsora alatt.

  • A közösen elköltött főétkezések hiányának oka a megkérdezettek 42 százaléka szerint az eltérő időbeosztás, 24 százaléka szerint a hosszú munkaidő.

  • A magyarok 10 százaléka nem beszélget a közös étkezések alatt.

  • A felmérésben részt vevők 85 százaléka szerint a közös családi étkezés értékes kincs, amit óvni kell.

  • A közös étkezés legfontosabb tényezője a megkérdezettek 72 százaléka szerint az együttlét, 62 százaléka szerint a csevegés.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend