Többször, több forrásból is hallottam már róla: az Országos Onkológiai Intézet tündéri foniáter főorvosáról, akinek az ajtaja előtt tanárok vagy úszóedzők éppúgy sorban állnak, mint ismert énekesek vagy színészek. Mindannyian ugyanazért jönnek: hogy visszanyerjék a hangjukat. A betegek egy része pedig egyenesen azt köszönheti neki, hogy újra megtanult beszélni...

Miért választottad az orvosi hivatást?

Mindig is szerettem másokon segíteni. Gimnazista koromban döntöttem el végérvényesen, hogy orvos szeretnék lenni. Így is lett, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végeztem. Később fül-orr-gégész, majd foniáter szakvizsgát tettem.

Mivel foglalkozik egy foniáter?

A beszéd- és a hangképzés zavaraival: elsősorban a rekedtséggel, a nyelési zavarokkal és a gégeműtött emberek beszédtanításával. Mindez mai világunkban, amikor óriási szerepe van a kommunikációnak, nagyon fontos.

Milyen módszerekkel gyógyítasz például egy rekedt embert?

Funkcionális diszfónia, azaz nem szervi eredetű rekedtség esetén olyan hangterápiát alkalmazok, amely egymásra épülő, egyre nehezedő gyakorlatokból áll. Már kezdetben sokszor kiderül, hogy az illető nem a megfelelő módon lélegzik: erőltetett mellkasi légzéssel vesz levegőt. Ehelyett visszaállítjuk az együttes mellkasi-hasi légzést. Később a száj elülső területén létrejövő hangok (mint például a p vagy a b) képzését gyakoroljuk megfelelő légzés mellett. A kellemes, jókedvű gyakorlást könnyű versekkel folytatjuk, majd amikor már ezek is jól mennek, áttérünk a nehezebb költeményekre. Hamarosan spontán beszélgetés során csiszolgatjuk a hangképzést: a nőkkel általában receptekről, a férfiakkal az autózásról beszélgetek. Végső lépcsőként pedig a helyes hangerőfokozást tanuljuk meg. Különösen fontos lehet ez például egy színésznek, egy tornatanárnak, egy úszóedzőnek vagy egy fitneszoktatónak.

De a hangterápiának más módja is van: előfordul, hogy egy labdát dobálgatva gyakoroljuk a hangképzést: a nagy mozgást (a dobást) összekapcsoljuk egy kis mozgással, a légkifújással.

A siker tehát "pusztán" a gyakorláson múlik?

Igen, a gyakorlás meghozza az eredményt. Ugyanakkor senkinek nem ajánlom, hogy otthon, magától kísérelje meg a terápiát. Ha valaki rekedtséget észlel, mindenképpen menjen el egy fül-orr-gégészeti vizsgálatra, hogy a szakorvos kizárhassa a háttérben meghúzódó egyéb okokat: a cisztát, a polipot, a hangszalagbénulást, a krónikus gégehurutot vagy akár a gégedaganatot. Az is előfordulhat, hogy a panasz hátterében lelki ok áll: ilyenkor beszélgetések során kell feltérképezni a probléma eredetét.

Olyan betegekkel is foglalkozol, akiknek daganat miatt eltávolították a gégéjét. Ők hogyan tanulnak újra beszélni?

Gégeműtét után a hangképzés korábbi módja nem lehetséges többé, hiszen a légutak és a tápcsatorna különválik. (A tüdőből nem a szájon át áramlik ki a levegő, hanem a nyakra kivarrt csövön keresztül.) Ilyenkor a beszédpótlásnak három módja van. A Servox-műgége tulajdonképpen egy hangprotézis, egy elemmel működő membrán, amelyet a beteg a nyakára helyezhet, és artikulálás közben használhat. Egy-két ülés alatt megtanulható a használata - de ez mégiscsak egy gép, amelynek művi a hangja. A másik megoldás a nyelőcső-beszéd. Le kell juttatni a levegőt a nyelőcsőbe (le kell nyelni), majd onnan "visszahozva" artikulálni. Ezt a módszert körülbelül három hónap alatt lehet megtanulni. Van egy klubunk, amely nyitott az ilyen betegek számára, itt tanuljuk ezt a fajta beszédképzést. Nagyon jó, hogy ebbe a közösségbe különböző tanulási szinten álló emberek járnak: aki már előrébb tart, az tudja segíteni és bátorítani a többieket. A klubdélutánokon társasági csevegés zajlik, és időnként ismert személyiségeket is meghívunk vendégnek. A harmadik megoldást a beültetett hangprotézis jelenti: ez az eszköz a légcső és a nyelőcső közé kerül. A beültetésnek szövődményei is lehetnek!

Mindenesetre ez a munka nagyon szép. Valakit megtanítani beszélni: visszaadni emberi mivoltunk egyik legfontosabb elemét.

Van különösen emlékezetes eseted?

Sok van. Az egyik kedvencem talán mégis az a hölgy, aki neurológiai probléma miatt nem tudott nyelni, de ma már töpörtyűt eszik!

A betegekkel lelkileg is kötődtök egymáshoz, ugye?

Igen, ez egy lelki szimbiózis is. De azt nem mondanám, hogy sajnálom, amikor elbúcsúzunk egymástól, hiszen az azt jelenti, hogy sikerült megoldani a problémát. Öröm látni, ahogyan egy gyógyult beteg újra megbarátkozik önmagával, és visszanyeri az önbecsülését.