Hirdetés
Dr. Kiss Emese: Újra ezt választanám!

Dr. Kiss Emese: Újra ezt választanám!

Az ORFI Klinikai Immunológiai és Reumatológiai Osztályának osztályvezető főorvosa, belgyógyász, immunológus, reumatológus. Az irodájában beszélgetünk, ahová hol egy kolléga lép be kérdezni valamit, hol egy beteg kopog be időpontot egyeztetni, hol egy segélykérő telefonhívás fut be.

Hirdetés
Hirdetés

Ő pedig felel, tanácsot ad, teleírt naptárt lapozgat. Nyugalma, türelme és kedvessége rendíthetetlen. Ha nem tudnám, nem is gondolnám, hogy egy tekintélyes orvosi team elfoglalt, nagy felelősséget cipelő főnökével beszélek.

Nagyon sokáig komolyan zongoráztam. Ám ahhoz mindig túlságosan izgultam, hogy fellépő művész legyek, a tanársághoz pedig nem éreztem elhivatottságot. A középiskolai jelentkezésnél döntenem kellett. Lány létemre fizika tagozatos osztályba jelentkeztem, mert a reáltárgyak is nagyon érdekeltek. Sokáig állatorvos akartam lenni, de a szüleim lebeszéltek róla.


Végül orvos lettél, mint ők.

Igazából nem is láttam magam előtt más lehetőséget. Nem tudtam, mit csinál egy közgazdász vagy egy mérnök, viszont azt, hogy milyen orvosnak lenni, szinte észrevétlenül szívtam magamba. Természetes volt, hogy jön egy telefon: "Háromujjnyi a méhszáj!", és szülész-nőgyógyász apukám indul a kórházba. Az az igazság, hogy nagyon keveset láttuk a szüleinket, mégis vonzott a hivatásuk. Apukámmal részben élmény, részben bosszúság volt végigmenni az utcán, mert lépten-nyomon megállították az ismerősök. Az anyukám gyermekorvos, a bátyám pedig követte őt ezen a területen.

Te hogyan választottál szakterületet?

Dr. Kiss Emese: Újra ezt választanám!A belgyógyászatot mindig is rendkívül színes szakmának tartottam. A végzős évfolyam tíz legjobb hallgatójának egyikeként pedig lehetőséget kaptam arra, hogy az egyetemen, a debreceni III. számú Belgyógyászati Klinikán maradjak. Ott hagyományosan az egyik legfőbb területet az autoimmun betegségek jelentik, ami aztán az én pályámat is meghatározta. Hűséges típus vagyok - emberekhez, helyekhez -, huszonkét év után mégis eljöttem Budapestre. Itt most nagyobb szükség volt rám.  Az immunológia egyébként nagyon izgalmas: olyan, mint egy detektívregény. Nem kézenfekvő a megoldás, bonyolult rejtvényeket kell megfejtenünk.


Ez kicsit olyan, mint egy Doktor House-epizód...

Igen, én is ezt szoktam mondani! Hadd említsek egy példát: ha valaki a jobb bordaív alatti fájdalomra panaszkodik, mindenki egyből epegörcsre gyanakszik, amit az ultrahang-vizsgálat valószínűleg igazolni is fog. Nekünk azonban szerteágazóbb tünetekben kell gondolkodnunk, részletekből kell összeraknunk az egészet. Az immunológia alkalmazott tudomány, éppen ezért minden szervrendszert figyelembe kell vennünk, holisztikusan kell megközelítenünk az adott problémát. A társszakmák alapszintű ismeretéből kell szintézis révén egy magasabb szintre eljutnunk. A sebészetben azonnali a siker, az immunológiai gyógyítás azonban hosszabb folyamat.

Nálatok mit jelent a siker?

Dr. Kiss Emese: Újra ezt választanám!Nagy sikereink és - esetenként - nagy kudarcaink vannak. Az autoimmun betegségek - mint amilyen például a lupusz vagy a szisztémás vaszkulitiszek - súlyos, akár az életet is veszélyeztető szövődményekkel járhatnak. Alapvető fontosságú a gondozási tevékenység. Ha jól működik a gondozási rendszer, többnyire megelőzhető, hogy a betegek kritikus állapotba kerüljenek. Sajnos még így is előfordulhatnak krízisek. Ám amikor egy ilyen helyzetet megoldunk, például amikor egy már három napja eszméletlen beteget egy egész csapat erőfeszítésének köszönhetően visszahozunk, és ő felépülve ismét a megszokott életét tudja élni, az hatalmas siker! Vagy az is csodálatos élmény, amikor egy autoimmun beteg anyukának - néhány megelőző vetélést vagy halvaszülést követően - egészséges gyermeke születik. Ilyenkor ugyanis nagy a veszélye a kis súllyal való születésnek vagy a koraszülésnek, az anyára leselkedő veszélyekről nem is beszélve.

Ám sajnos az is előfordul, hogy fiatalokat veszítünk el. Létezik olyan betegcsoport, amely a ma már egyre hatékonyabb gyógyszerekre sem reagál, ráadásul a betegségük gyors lefolyású...

Mi az, amit te tanulhatsz a betegeidtől?

Csodálatos, hogy sok autoimmun beteg mekkora kitartással, akaraterővel, emberi tartással rendelkezik. Teljesen át kell szervezniük az életüket, más és más dolgok válnak hangsúlyossá. Ők már tudják, mik az igazán fontos dolgok, és mik nem azok. Általában azt látjuk, hogy aki nem tudja elfogadni a megváltozott körülményeket és feladja, annak a gyógyulási esélyei is kisebbek.

Gondolom, az autoimmun betegekkel a szokásosnál szorosabb orvos-beteg kapcsolat alakul ki.

Igen, ezek hosszú távú kapcsolatok. Krónikus betegségekről van szó, és nekünk a legfinomabb jeleket is észre kell vennünk. A családi előzményeket pedig hivatalból is ismernünk kell. Természetes, hogy akár telefonon is felhívhatnak egy-egy tanácsért. Óhatatlanul tudunk arról is, ha a betegnek munkahelyi gondjai vannak, netán válik - ezek a problémák sajnos gyakran érintik a pácienseinket... Szoktam is mondani, hogy mi egy nagy család vagyunk.


És a saját családod?

Az orvosi eskünkhöz hűnek lenni: ez fokozott felelősséget és rengeteg munkát jelent. Másokért - tulajdonképpen idegenekért - orvosként "életemet és véremet", a szeretetemet áldozom. Ugyanakkor a saját családomért is felelősséggel tartozom. Ők is ugyanannyi szeretetet és odafigyelést igényelnek.  Sajnos több esetben nem tudtam rájuk elég figyelmet szentelni... Nagyon nehéz, mert mindkét terület teljes embert kíván.

Neked mi ad erőt nap mint nap?

Az újabb feladat. Nem kérdés, hogy tedd vagy ne tedd: amilyen feladat adódik, azt kell megoldani, és lehetőleg jól. Ha újrakezdhetném, ismét ezt választanám.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend