Hirdetés
Borbás Marcsi: Az élet szép!

Borbás Marcsi: Az élet szép!

Tizennyolc éve járja az országot érdekesebbnél érdekesebb műsoraival. Olyan könnyedén és olyan élvezettel teszi mindezt, hogy a képernyőt nézve úgy tűnik: ez a hobbija. Mintha nem is hat hétbe, két forgatási napba kerülne annak a hatórányi anyagnak az elkészítése, amelyből egy hatvanperces adás lesz… Péntek délután találkozunk az irodájában, ahol még javában zajlik az élet. Úgy tűnik, Marcsi fáradhatatlan.

Hirdetés
Hirdetés

A férjed szerint minden, amihez hozzányúlsz, olyan „marcsis” lesz…

Az ember nem látja magát kívülről. Ha én magam is meg tudnám fogalmazni, hogy mitől „marcsis”, amit csinálok, akkor az már nem is lenne annyira „marcsis”. Meglehetősen ösztönös vagyok.

Akkor nincs is benned megfelelési vágy?

De, nagyon is! Azt szoktam mondani, hogy a televíziózás ugyanolyan munka, mint bármi más, csak sokkal többen látják – és éppen emiatt mégis más lesz, mint a többi. Sok százezer néző követ bennünket, különféle elvárásokkal. A városiak a street food-ra kíváncsiak, a vidékiek a kendős néniket akarják. A vegák kifogásolják: „Miért mindig hús?” A húsevők reklamálnak: „Csalódtunk, Marcsika, miért nem hús?” Szóval nem lehet mindenkinek megfelelni, de engem mégis érdekel akár százból az az egyvalaki is, akinek nem tetszett a műsor. Azt szeretném, ha az emberek elfeledkeznének a problémáikról, ha úgy éreznék, hogy van értelme a tévé előtt tölteni azt az egy órát.

Te hogyan táplálkozol?

Mivel gumós zápfogunk van, én úgy gondolom, hogy az ember mindenevő. Ennek ellenére nem vagyok nagy húsimádó, de nem elvi okokból, hanem azért, mert ritkán kívánom meg. Viszont halat hetente háromszor is eszem. Baja környékén, ahonnan származom, évente 62 kiló halat fogyasztanak az emberek fejenként, miközben az európai uniós átlag 20 kiló, a magyar pedig csupán négy.

Hú, de vágod ezeket a számokat!

Igen, étkezési adatokból jó vagyok! Egyébként az az elvem, hogy követem a szervezetem jelzéseit, és azt eszem, amit megkívánok. A magam ritmusa szerint táplálkozom, és én sem fogok senkit sem elítélni az étkezési szokásaiért. Mindenki egye, ami jólesik!

Más tekintetben is ilyen megengedő vagy?

Szerintem van jó ember és rossz ember: a kettő között nincs átmenet. Két esetben leszek nagyon ideges: ha gyereket, vagy ha állatot bántanak. Itt volt például nemrég ez a botrány a „fényevő” szülőkkel, akik halálra éheztették a gyereküket. Ilyenkor azért fölnézek az égre: biztos, hogy mindenről tud a Jóisten? Nekik miért adott gyereket? Másnak meg miért nem?

Ha már itt tartunk: én azt tapasztalom, hogy Magyarországon nagyon indiszkrétek az emberek, ha arra kíváncsiak, mikor lesz valakinek gyereke.

Gondold el, én mit élhetek át. Egy gyerekkori betegség miatt nem lehet gyerekem. De az emberek hajlamosak megjegyzéseket tenni, pálcát törni felettem, beavatkozni a magánéletembe anélkül, hogy ismernék a mögöttes történetet. Az az érzésem, hogy sokan tulajdonképpen szeretnek bántani, mintha jobban éreznék magukat attól, hogy beléd szúrtak egy tüskét. A legrosszabb megjegyzés, amit kaptam, ez volt: „Család? Ja, neked eddig a karrier volt a fontos!”

Borbás Marcsi: Az élet szép!

Úgy gondolom, ilyenkor nincs tovább miről beszélni. Meg kell fordulni, és ott kell hagyni az illetőt. Mindenkinek ezt tudom tanácsolni hasonló helyzetben. Akkor is megdöbbenek, amikor a bulvársajtó rácuppan egy-egy ismertebb ember betegségére. Nem értem, hogyan mernek ilyesmiben vájkálni. Az az ő privát kanosszája, ha akar, majd beszél róla. Ezek nagyon intim dolgok: a házasság, a család, a gyerek, a betegség meg a halál. Ha vannak tabutémák, hát ezek azok.

Az egyikre mégis rákérdeznék. Szerinted mitől működik egy házasság?

Jó lenne, ha én azt tudnám! Csak azt tudom, hogy a miénk mitől működik. Egy biztos: a másik ember önálló lény marad. Ezt el szokták felejteni, pedig muszáj észben tartani. Ha valakibe beleszerettem, olyannyira, hogy elveszem feleségül vagy hozzámegyek, akkor utána miért akarom megváltoztatni? Ha meg tudom hagyni a másikat olyannak, amilyen, akkor biztosan én is jó vagyok így. Azt hiszem, a rátelepedés mögött többnyire önbizalomhiány áll. Pedig annyira kifizetődő a másikat békén hagyni! Nagyon felgyorsult a világ, megszoktuk, hogy csak egy kattintás, és mindenre azonnal ott a megoldás. Hát az életben nem mindig történik így... Kell egy nagy adag türelem, várakozni tudás is.

Mennyire meghatározó számodra a vidékiséged?

Nagyon, és büszke vagyok rá. A vidék egyedülálló értékeket képvisel. Például nincs olyan, hogy becsapjuk a másikat, mert akkor kiközösítik az embert. Azt is tapasztalom, hogy a föld milyen jó hatással van az emberekre. Akik a földdel dolgoznak, azok például sokkal természetesebbek a kamera előtt. Az ilyen ember nem akar semmit megmutatni, bizonyítani – saját magát adja.

Mit kívánjak neked a nyárra?

Négy hét nyugalmat! Bár én nem nagyon tudok pihenni. Nevet is rajtam a stáb, hogy ha hazaérek éjfélre, még biztosan elteszek negyven kiló lekvárt. És tényleg: most is az foglalkoztat, hogy mindjárt érik a bodza, és harminc liter bodzaszörpöt szeretnék készíteni. Ne szörnyülködj, nem ez a durva: a málna, az a durva. Hatvan-hetven kiló málnát fogok feldolgozni. Szóval az élet szép. De ha egy hónap múlva jössz, akkor meg csuda szép!

Névjegy

Borbás Marcsi

  • Televíziós műsorvezető, szerkesztő

  • Az ő nevéhez fűződik többek között a Gasztroangyal és a Négy szellem című műsor

  • A Bács-Kiskun megyei Madarason született

  • Eredetileg biológia-földrajz és művelődésszervező szakon végzett

  • Férjével, Krisztics Dezső dramaturggal gyakran dolgoznak együtt

Az interjú 2013 májusában készült.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend