Hirdetés
Az inkontinencia kezelhető!

Az inkontinencia kezelhető!

Az inkontinencia nem betegség, inkább egy, a háttérben meghúzódó rendellenesség tünete. Bár férfiakat is érint, körülbelül kétszer annyi nő szenved az akaratlan vizeletcsepegéstől. Világszerte összesen másfél milliárd, Magyarországon hozzávetőlegesen egymillió ember küzd ezzel a problémával!

Hirdetés
Hirdetés

A vizeletet a vesék választják ki, ami aztán két hosszú húgyvezetéken átfolyva a húgyhólyagba jut. Amikor a hólyag megtelik, az agyban tudatosul a vizelési inger. A hólyag alsó részén lévő záróizom összehúzódik, így lezárja a húgycső külvilágba vezető csatornáját. Tudatos irányításunknak megfelelően azonban ezek az izmok elernyednek, a hólyagfal pedig összehúzódásával segíti a vizelet távozását.

Mi az inkontinencia?

Ám a vizeletürítés tudatos szabályozására nem mindenki képes. Az akaratlan vizeletfolyást vagy vizeletcsepegést inkontinenciának nevezzük.

Enyhe inkontinenciáról akkor beszélünk, ha az önkéntelenül távozó vizelet napi mennyisége 140 ml alatt van. Az ilyen panasszal rendelkező emberek általában aktív életet élnek.

Középsúlyos inkontinencia esetén a 4–6 óránként önkéntelenül ürülő vizeletmennyiség 140–300 ml közötti. Az érintettek többsége önellátó, de nedvszívó betétet használ.

Súlyos inkontinenciáról akkor beszélünk, ha a beteg 4–6 óránként több mint 300 ml vizeletet ürít akaratlanul. Ez a tünet általában más, súlyos betegségekkel társul, és a betegek többsége ágyhoz kötött.

Kiket érint?

Az inkontinencia minden korban és mindkét nemnél előfordulhat, de körülbelül kétszer annyi nőt érint, mint férfit.

Az inkontinencia oka fiatal nőknél az esetek csaknem 100 százalékában fertőzéses gyulladás. De a háttérben anatómiai ok is húzódhat. A genetika nagyban meghatározza, hogy erősek vagy gyengék-e a szöveteink, és ha nem eddzük az izmainkat, azok megnyúlnak. A gyors szülés is eredményezhet inkontinenciát, hiszen ilyenkor hirtelen tágul a hüvely, szakadoznak az izmok. Ha pedig gátmetszést alkalmaznak a szülés során, egyértelműen meggyengülnek a medencefenék izmai, ami könnyen vezethet inkontinenciához.

Az inkontinencia kezelhető!

Nemzetközi adatok szerint a változókorúak, illetve az idősebb korosztály 18–35 százaléka küzd vizelettartási panaszokkal. Ebben az életciklusban a menopauza kísérőjelenségei hozzájárulhatnak a tünetek kialakulásához. A záróizmok és a medencefenék tartóizmai ugyanis megereszkednek, a szabályozatlan hormonális állapot pedig okozhatja és súlyosbíthatja a hólyag instabilitását.

Mit tehet az orvos?

Mivel az inkontinencia több betegséggel is együtt járhat, az orvoslás különböző területeit érinti: a nőgyógyászat, az urológia, az ideg-elmegyógyászat és a gerontológia is foglalkozik vele. A szakorvos részletes kivizsgálás után dönthet arról, hogy milyen kezelést kapjon a beteg.

A gyógyításra több megoldás is létezik: műtét, gyógyszeres kezelés vagy konzervatív módszerek. A műtét olyan sebészeti beavatkozást, úgynevezett mikroinvazív eljárást jelent, amely során a szívsebészetben is használt, rugalmas, szövetbarát szalaggal helyettesítik a meggyengült testszöveteket. Ám a műtét csak legvégső esetben indokolt, hiszen az is vágással, a szövetek megsértésével jár. Ha lehet, érdemes a konzervatív terápiát alkalmazni. Ma már hatékony, kevés mellékhatással járó – igaz, többnyire nem olcsó – gyógyszerek vannak forgalomban.

A gyógyászati segédeszköznek minősülő külső vizeletgyűjtő eszközök könnyebbé tehetik a betegséggel való együttélést, bár ezek nem szüntetik meg az inkontinencia okait és tüneteit…

Mit tehetünk mi?

Megfelelő életmóddal sokat tehetünk az inkontinencia megelőzéséért, illetve a tünetek enyhítéséért. A legfontosabb, hogy elkerüljük az elhízást, hiszen a testtömeg-növekedés hozzájárulhat az inkontinencia kialakulásához. A változókorú nők mintegy fele túlsúlyos. Ebben az életkorban ugyanis évről évre csökken az energiaszükségletünk, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk! Figyeljünk oda a kalóriabevitelre, és végezzünk valamilyen nem túl megterhelő sportot!

A dohányzás az inkontinenciát is negatívan befolyásolja. Bár a tünet előfordulásának gyakorisága nem nagyobb a cigarettázók körében, a dohányosoknál gyakran tapasztalható heves köhögés elősegíti az inkontinenciához vezető anatómiai károsodást.

Az inkontinencia kezelhető!

Az inkontinencia-panaszokkal élők gyakran úgy védekeznek a vizelési inger ellen, hogy megvonják maguktól a folyadékot. Ez azonban több kárt is okozhat, például húgyúti fertőzésekhez, székrekedéshez, kiszáradáshoz vezethet. Ezért nagyon fontos, hogy elegendő folyadékot igyunk, és a napi folyadékmennyiséget egyenletesen osszuk el egész napra.

Ha lehetséges, kerüljük a koffein és az alkohol fogyasztását, mert ezek is irritálják a hólyagot. Az erős fűszerekkel ugyanez a helyzet, ezért a fűszerszegény étrend ajánlott.

Az inkontinencia típusai

Az inkontinenciának különböző fajtáit különíthetjük el aszerint, hogy milyen körülmények között jelentkezik.

A stresszinkontinencia fizikai aktivitásra, ugrálásra, köhögésre, tüsszentésre, nevetésre bekövetkező vizeletcsepegés. Nők körében gyakori, különösen szülés után. (A stressz szó itt a hasűri nyomásra utal.)

Túlfolyásos inkontinencia esetén a beteg nem képes a húgyhólyag normális kiürítésére, a hólyag így folyamatosan túltöltött, ami állandó szivárgást okoz. E panasz oka általában valamilyen elzáródás, például prosztata-megnagyobbodás. Az elzáródás megszüntetése újra lehetővé teszi a normális vizelést.

A késztetéses inkontinenciát váratlan vizelési inger jellemzi. Elvész a húgyhólyag feletti kontroll, ennélfogva az akaratlanul összehúzódik, és a vizelés addig tart, amíg a hólyag ki nem ürül. (Hátterében gyakori az úgynevezett hiperaktív hólyag nevű betegség.) Az orvoshoz fordulók fele szenved ettől a tünettől.

Teljes inkontinenciáról akkor beszélünk, ha a záróizmok funkcióképtelensége miatt a hólyagürülés kontrollja teljesen hiányzik.

A fenti típusok jellemzői egyszerre is érvényesülhetnek. Ekkor beszélünk kevert inkontinenciáról.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend