Afrodité nyomában

Afrodité nyomában

Szexualitás és táplálkozás: mindkettő alapvető igényünk, elengedhetetlen a fajfenntartáshoz, ami legfontosabb feladataink egyike. Ha pedig a kettőt összekapcsoljuk? Rossz nem sülhet ki belőle. Az alábbi cikk az afrodiziákumokkal ismertet meg.

Fiziológiai szükségleteink a legerősebben jelentkező igényeink. Annyira dominánsak, hogy amennyiben nem teljesülnek, nem is tudunk magasabb szintű (szellemi, érzelmi) igényeinkkel foglalkozni. Sőt, ezek egyikének hiánya is elegendő ahhoz, hogy a többi, egyébként hasonlóan fontos szükségletet háttérbe szorítsa. Gondoljunk csak az éhségre, a szomjúságra, az álmosságra, a szexuális vágyra, az anyai ösztönökre.

Szex és burgonya

Nem csoda hát, hogy a szexuális vágy és teljesítőképesség fokozásának lehetőségei mindig is érdekelték az embert. Számos emlék utal arra, hogy elődeink már az ókorban is kutatták a termékenységet növelő vagy a szexuális energiát erősítő szereket. Ezek elnevezése maga is a görög mitológiához kötődik: Afrodité nevéből származik, aki a szerelem istennője volt, de a vágy anyjának is nevezték. Léptei nyomán növények, virágok sarjadtak, amelyek fogyasztása vágyserkentőként hatott.

Minden kultúrának megvolt a maga divatja az afrodiziákumok terén is. Homérosz az Odüsszeiában például megemlíti a zellert, amelynek jelentős szerepe volt abban, hogy Calypso szigetén Odüsszeusz szerelmi bűbáj "áldozatává" vált. A Távol-Keleten a padlizsánnak - a "szerelem almájának" - tulajdonítottak vágyserkentő szerepet, többek között fallikus formája miatt. Dél-Amerikában az orron keresztül felszippantható porokat alkalmazták, például az őrölt chilit vagy a kokacserje leveléből készült anyagot.

A középkorban meggyújtott beléndekmagok füstjétől remélték, hogy a gátlásokat is elviszi. Kedvelték a mézet, az osztrigát és a kaviárt csakúgy, mint a szarvasgombát, amelyért Casanova is rajongott.

Az újdonságoknak mindig nagy keletjük volt, és ezeket rögtön valamilyen csodaerővel is felruházták. Így eshetett meg, hogy a maga idejében még a burgonyát is erotikus növénynek tartották és vágyfokozó hatással ruházták fel! Több száz évvel ezelőtt a gyönyörre éhes angol urak akkora árat voltak hajlandóak megadni egy adag krumpliért, amennyiből egy cselédet húsz évig tudtak volna fizetni! Hasonlóképpen a ginszeng ára is az aranyéval vetekedett a XVIII. században. A kakaó és a csokoládé is méregdrága volt. A legenda szerint Casanova szívesebben ivott egy csésze forró csokoládét, mint egy pohár pezsgőt. Montezuma azték uralkodó pedig állítólag csokoládéval kínálta azokat a lányokat, akiket el akart csábítani.

Hit és hatás

Jó kérdés, hogy vajon tényleg tartalmaznak-e vágyfokozó hatóanyagokat az afrodiziákumok, vagy csupán a hit erejéről van szó. Igaz, ha hiszünk bennük, és ez jó hatással van a szexualitásunkra, nem mindegy, mi az oka? A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének szakemberei szerint a táplálkozástudományi ismeretek és a modern kutatási módszerek azért ma már hozzásegítenek bennünket a válaszhoz. Tudjuk, hogy az egészséges szexuális működés nagyrészt a hormonok függvénye, de fontos az érrendszer, az emésztőrendszer és az idegrendszer kiegyensúlyozott működése is - a lelki harmóniáról nem is beszélve! A lelki feltételekre talán még több figyelmet érdemes szánni, mint a fizikai kellékekre. Összességében szinte bármi lehet afrodiziákum, ami jólesik, amitől jókedvünk lesz, amitől erősnek érezzük magunkat. Ami pedig az alkoholt illeti - igaz, hogy oldja a feszültséget -, legyünk óvatosak és gondoljunk Shakespeare figyelmeztetésére: "fölgerjeszti a vágyat, ám lerontja a teljesítményt".

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek