A szívünk a szerelemnek csak ártatlan szenvedője?

A szívünk a szerelemnek csak ártatlan szenvedője?

A Valentin-nap mára már nálunk is gyökeret vert, talán a leggiccsesebb amerikai ünnep. Ennyi piros, rózsaszín vagy éppen pink színben pompázó szív csak ezen a napon kel önálló életre, hol plüss, hol csokoládé vagy csak egy cuki kis párna formájában. De miért is jelképezi épp ez a szerelmet? Tévedünk, ha azt hisszük, a szívnek bármi köze van az érzelmeinkhez, hacsak nem fizikai mellékhatásként.

Gyomrunk összeszorul, lábunk remegni kezd, tenyerünk izzad, butaságokat beszélünk és szívünk tényleg majd kiugrik a helyéből – igen, ez van, amikor meglátjuk a kedvest. Azt érezzük, hegyeket mozdíthatunk, bármire képesek vagyunk, kicsattanunk az energiától, valahogy egészen más állapotba kerülünk, ha szerelmesek vagyunk, de mi is történik ilyenkor tulajdonképpen? A szerelem, mint olyan, régről tudott, nem a szívben rejtezik, még ha a szívünkre úgy is tekinthetünk, mint a pici agyunkra, amely nem csak a vért pumpálja szét a testünkben, hanem itt születik meg a szerelem, az álom, ami éltet, a vágy, ami boldoggá tesz. Ugyan a kutatók még 1991-ben 40 ezer olyan sejtet fedeztek fel a szívben, amelyek nagyban hasonlítottak az idegsejtekhez. Ezek a szívsejtek képesek voltak emlékeket megőrizni, és az agytól függetlenül működtek. Mégis: bármennyire kiábrándító is, a mellkasunkban lüktető élénkvörös maroknyi szerv bizony nem több biológiai motornál, a szerelem helye a fejben van.

A szívünk a szerelemnek csak ártatlan szenvedője?

,,A szív valóban csak a szerelem ártatlan szenvedője. Mert tényleg azt érezzük, hogy majd kiugrik a helyéből, de ez egyszerű fizikai tünete az izgalmi állapotnak, amit ilyenkor történetesen a szeretett személy látványa, hangja, illata okoz. Megemelkedik a szimpatikus tónus, mediátorok szabadulnak fel, a szív valóban szaporábban ver: azt ugyanis, hogy a szív milyen gyorsan ver, és milyen erősen húzódik össze, többek között a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer szabályozza. Amikor a szív gyorsan ver, a szimpatikus rendszer az aktívabb”- mondja prof. dr. Tóth Kálmán, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke. Vagyis azt: a szívünk legfeljebb reagál, fizikai tüneteket produkál, de bármennyire kiábrándító is: nem érez. ,,Az idegsejtek döntően az agyban és a gerincvelőben vannak, ezek nyúlványai eljutnak a szívünkbe is. Tehát az izgalom okozta idegrendszeri reakciók így kerülnek ide, ennek következtében ver hevesebben a szív és tartja ebben a felfokozott állapotban a szervezetet” – folytatja a kardiológus, aki ugyan igyekszik megnyugtatni mindenkit, de azt azért hangsúlyozza: bizony a beteg szívnek nem biztos, hogy jót tesz a túlzott izgalom.

Az emberiség számos gondolkodója törte már a fejét a szerelem mikéntjén, még többen a hogyanján, egy része máig is rejtély, érzelmek, érzések, de a tudósok szerint mindent vissza lehet vezetni egyszerű kémiára. Akkor mi is zajlik ilyenkor a testünkben? A dopamin felelős az agyban a kellemes érzések kiváltásáért - szerepet játszik például a drogfelhasználóknál is. Amikor szerelembe esünk, dopamin szabadul fel, energikusnak és felajzottnak érzi magát az ember. A dopamin-rendszer működésbe lép, csak arra a személyre fókuszálunk. Ez okozza a nagyon célirányos viselkedést, melyet valamennyien jól ismerhetünk: amikor semmi sem számít, csak az új partner. A dopamin jelen lehet a szerelem korai szakaszában, de hosszútávon is a szervezetben. A másik jelentős kémiai anyag az oxytocin , amely nyugtató hatással van a szerelmesekre, és az intimitás kialakításában is nagy szerepe van: az érintés, az ölelés, a csók "elindítója". Az oxytocin szintje emelkedik meg az újdonsült anyukáknál, hozzájárulva a tejtermelődéshez és ahhoz, hogy törődjenek gyermekükkel. Tehát ha csak arra vágyunk, hogy otthon összebújjunk esténként a párunkkal, az oxytocint kell "okolnunk".

Bár a tesztoszteront főként a "macsó hormonként" emlegetik, ez segít mindkét nemnek "tűzbe jönni". A szex felturbózza a tesztoszteron szintet. A férfiaknak persze magasabb a tesztoszteron szintjük, és a nyálban is jelen van. A szerelem még egy lehetséges "összetevője" a noradrenalin, melyet még mindig tanulmányoznak. Ez a stressz hormon növeli a pulzusszámot, emiatt érezzük magunkat forrónak és idegesnek, amikor a nekünk tetsző személy megjelenik. Ez felelős a "pillangók-érzésért" a gyomorban, de az izzadt tenyérért, a szájszárazságért és azért is, hogy hirtelen "nem jutnak eszünkbe a szavak". Kutatók szerint a szerelem szorosan összefügg az agyban található természetes stimulánsok mennyiségével. Ha valaki szerelmes lesz, az agyban található dopamin és norefedrin szint megemelkedik. A stimulánsok jelenlétével és magas értékével magyarázható, hogy a szerelmes ember étvágytalan, gyakran aludni is nehezen tud. A kemikáliák ereje olykor igen elképesztő dolgokra veheti rá az embert, de ezt mindenki tudja, aki volt már szerelmes. A vizsgálatok során kiderült, hogy a friss romantikus szerelmes a kábítószerfüggők tüneteit is produkálja. A szerelmes ember izgatott, esetenként provokatív, és ha a nagy ő nincs a közelben bánatos is - akárcsak a szenvedélybeteg. Kísérletek bizonyították, hogy a kábítószer élvezőknek kevesebb dopamin receptoruk van, a drog hozzásegíti őket ahhoz, hogy a dopamin szint ideális legyen. A szenvedélyes szerelem és a kábítószer függőség a tudósok szerint hasonló mechanizmusok alapján működik.

Na, de vissza az ünnephez. Valentin eredetileg a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziával élők védőszentje. Világszerte, de főleg az angolszász országokban február 14-én tartják a Bálint-nap (angolul Valentine's Day) ünnepét, amely Magyarországon az 1990-es évektől kezdődően vált ismertté és népszerűvé. De ezen a napon ne törődjünk a tudományokkal, szeressünk, ahogy jól esik, élvezzük ki a bódító érzés minden pillanatát és vegyünk nyugodtan kis, vagy nagy szívecskéket bármilyen formában annak, akit szeretünk. Hiszen, mint tudjuk, ez is úgyis csak az agyban dől el.

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek