Hirdetés
A rák: szabályozatlan sejtszaporulat

A rák: szabályozatlan sejtszaporulat

A sejtek a szervezetünkben mindenhol szabályosan növekednek, osztódnak, majd elpusztulnak. Akkor van baj, ha ebbe a folyamatba hiba csúszik, és a sejtburjánzás kontrollálatlanná válik. Szakértőnk dr. Nemeskéri Csaba sugárterapeuta, az Uzsoki Utcai Kórház onkoradiológiai osztályának főorvosa.

Hirdetés
Hirdetés

Jó vagy rossz?

Tulajdonképpen minden szövetburjánzás daganat, a jóindulatú is. Benignus (jóindulatú) a daganat, ha nem nő bele a környező szövetekbe, nem pusztítja el azokat. Bár ez is kontrollálatlanul növekszik, ez a növekedés nem olyan gyors. A jóindulatú daganat általában jól körülhatárolható, sebészi úton eltávolítható, nem újul ki, és a belőle származó sejtek nem szóródnak szét a szervezetben.

A rák: szabályozatlan sejtszaporulat

Ezzel szemben a malignus (rosszindulatú) daganat gyorsan nő, a környező szövetekbe is betör, saját vérellátást alakít ki, és a daganatsejtek a szervezet távoli részébe is eljuthatnak, ott távoli áttéteket képezve. Sajnos időnként a benignus daganat is viselkedhet malignus módon: azaz életveszélyes állapotokat is okozhat, elsősorban azokban az esetekben, ha növekedésével életfontosságú szervek működését befolyásolja.

Ha hiba történik

Hogyan csúszhat hiba a sejtosztódásba? A sejtosztódás bonyolult folyamatát sejtciklusnak nevezzük. A sejtmagban található gének határozzák meg a sejt növekedését, osztódását és az apoptózist – az úgynevezett programozott sejthalált – is: egy bizonyos számú osztódás után ugyanis a sejtek „öngyilkosságot” követnek el. Nagyon fontos, hogy a sejtciklus egyes fázisai a megfelelő sorrendben kövessék egymást. Ennek biztosítására olyan ellenőrző mechanizmusok alakultak ki, amelyek segítenek a szabályozásban. Ha mégis hiba történik, és azt nem sikerül kijavítani, akkor a sejt irányíthatatlan módon osztódni kezd, és a hibás utasítás minden utódsejtbe bekerül.

A daganatos betegség részben örökletes tényezőkre vezethető vissza, de ez csak az esetek néhány százalékára igaz, különösen az emlő-, a petefészek- és a vastagbélráknál. Akinek a családjában már fordult elő ilyen megbetegedés, az rendszeresen vegyen részt szűrésen! Ám hogy pontosan mitől és kinél alakul ki rák, arra a tudomány mai állása szerint nem létezik egyértelmű törvényszerűség.

Stádiumok

A rák diagnosztizálása szövettani vizsgálattal történik, amely során a gyanús szövetből kivett darabot patológus szakorvos elemzi. A kezelés meghatározása előtt nagyon fontos a rák stádiumának megállapítása: erre nemzetközi szinten a TNM-rendszert alkalmazzák. A T a tumor méretét jelzi, az N azt, hogy átterjedt-e a környező nyirokcsomókra, az M pedig azt, hogy adott-e metasztázist (távoli áttétet). Nagyon fontos a daganat minél korábbi felismerése, hiszen annál hatékonyabb lehet a kezelése.

Felvenni a harcot

A rák kezelésére ma alapvetően három út áll rendelkezésre: a műtét, a sugárkezelés, illetve a kemoterápia (speciális esetekben hormonterápia is).  Az a legjobb, ha a daganatot meg lehet operálni. Ilyenkor eltávolítják a tumort és az elsődleges ellátó nyirokcsomókat. A mai sebészet arra törekszik, hogy „minimálseb” keletkezzen, ám nagyon fontos arra is figyelni, hogy a tumort ép széllel vegyék ki, tehát olyan „ráhagyással”, ami biztosít afelől, hogy minden tumorsejtet eltávolítottak. Ebből a szempontból egy radikálisabb műtét megnyugtatóbb eredményt adhat, de természetesen ezekben a kérdésekben nem könnyű dönteni – gondoljunk csak az emlőműtétekre!

A rák: szabályozatlan sejtszaporulat

A másik megoldást – ha pusztán a műtéti út nem elegendő – a radioterápia (sugárkezelés) jelentheti, amely során nagy erejű sugárzással próbálják elpusztítani a daganatsejteket, eltörve azok DNS-láncát. Ez lokális, tehát egy bizonyos területre irányuló kezelés, amely azonban nem csupán a daganatsejtekre hat. Ezért mellékhatásként többek között fáradtság, bőrpír, gyomortáji panaszok, száraz torok, nyelési panaszok, az adott területen szőrtelenség jelentkezhet. A teljes dózis egyszerre történő adagolása nagyon súlyos mellékhatásokkal járna, ezért a kezelés elosztva, naponta kisebb adagokban történik, az ép sejtek így képesek regenerálódni, azaz a mellékhatások döntő része idővel teljesen megszűnik vagy jelentősen enyhül.

Kemoterápiának hívunk minden olyan gyógyszeres kezelést, amely gátolja a sejtosztódást és blokkolja a sejtciklust. Leggyakrabban a vérképzőszerv állapota szab határt annak, hogy ezek a szerek meddig adhatók. Olyan gyógyszerekről, citosztatikumokról (sejtmérgekről) van ugyanis szó, amelyek intravénásan bekerülve a szervezetbe, a véráram útján mindenhová eljutnak. Mivel a daganatos sejtekhez hasonlóan egyéb, gyorsan osztódó sejteket is elpusztítanak, nagyon kellemetlen mellékhatásokkal járnak: hajhullás, hányinger, hányás, hasmenés, vérszegénység, vagy akár a nemzőképesség elvesztése is bekövetkezhet, igaz, ezeknek a panaszoknak egy része kezelhető. A kemoterápiás kezelés a sebészi út mellett és sugárkezeléssel kombinálva is adható.

Mit jelent a túlélés?

A kezelések hatékonyságának mérésére szolgál a túlélés fogalma. Ez a szám azok arányát mutatja, akik a diagnózis felállításától számítva 1 év, 2 év vagy más időtartam elteltével életben vannak. A legfontosabbnak az 5 éves betegségmentes túlélés számít, az ilyen beteg tulajdonképpen gyógyultnak tekinthető (emlőtumornál ez 10 év). Igaz, a gyógyultnak nyilvánítással nagyon óvatosan kell bánni. A rákos sejtek természetéből adódóan sajnos előfordul, hogy sok évvel később újra felüti a fejét a kór. A világban jelenleg is számos kutatás folyik a rák ellenszerének megtalálására.

Gyógyulásom története című sorozatunkban rákból gyógyult betegek személyes  küzdelmeikről beszélnek.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend