Hirdetés
A nők és a stressz

A nők és a stressz

A nőkre napjainkban számtalan társadalmi elvárás nehezedik. Egyszerre kell hatékony munkaerőnek, csinos nőnek, az otthon melegségét és rendjét fenntartó párnak, kedves és megértő partnernek lenni. A többféle szerepben nehéz egyszerre jól teljesíteni, a teljesítménykényszer folyamatos szorongást okozhat a nőknél, s végül teljes kimerüléshez vezethet.

Hirdetés
Hirdetés

Azt még nem tudjuk, hova rohanunk, de oda egyre gyorsabban" - mondta nemrégiben egy kvantumfizikus.

Mintha a XX. században megváltozott volna az időélményünk, úgy érezzük, felpörgetett világunkban egyre kevesebb időnk marad megélni az életünket. "Majd emberekké" váltunk, nem vagyunk jelen az aktuális pillanatokban, rágódunk a múlton vagy - talán manapság még inkább - szorongunk a jövőtől. Néha meg eszeveszetten, hatalmas energiákkal tervezzük, szervezzük a jövőt, amelyben egyszer majd kiegyensúlyozott, békés életet élünk a karosszék kényelmében és mindenre jut időnk.

Női szerepek - ki nem mondott érzések

A rohanás, a felpörgetettség, a szerepek halmozódása a nőknél még fokozottabban jelentkezik. A vágy csöndje című könyv írója azzal a kérdéssel foglalkozik, vajon mi az oka annak, hogy a nők gyakran elveszítik szexuális érdeklődésüket tartós párkapcsolatukban. Arra a megállapításra jut, hogy sok nő beleesik abba a csapdába, hogy megpróbál a hagyományos női szerepeknek megfelelni, annak ellenére, hogy tulajdonképpen nem érzi maradéktalanul boldognak magát a családanya, a háziasszony, a háztartásbeli, vagy éppen az eltartott feleség szerepében.

Ugyanakkor mégiscsak társadalmi elvárás, hogy ha mindezekbe valaki belecsöppen, akkor elégedett, fitt és plakátmosolyú legyen, aki a hétköznapi rutin, a gyereksírás, a főzés, a takarítás mellett hűségesen, boldogan és - természetesen - csinosan várja haza férjét. A könyv írója szerint a nők nagy része nem vállalja fel maga előtt valódi érzéseit, nem mer szembenézni azzal, hogy nem feltétlenül boldog, azaz szerepjátszásra kényszerül. Viszont ha letagadja a szerepeihez kapcsolódó érzéseit, ezzel eltávolítja magától a szexualitáshoz fűződő alapvető érzéseit is. Arról nem is beszélve, hogy ezt a helyzetet gyakran bonyolítja a férj, aki ezt a fajta önfeláldozást nem igazán ismeri el, s igen ritkán rendelkezik azzal a fajta érzékenységgel, hogy amikor egy nő a szerepek között kezdi elveszíteni önmagát, ezt felismerje és segítsen.

Akkor sem könnyebb a helyzet, ha a hagyományos szerepek mellett egy nő nem adja fel azt az igényét - amit egyébként a mai társadalmi elvárások is közvetítenek felé -, hogy tanuljon, karriert építsen és a munkájában is kiteljesedjen. Különösen kiélezetten jelenik ez meg, minél többet tanul valaki és minél magasabb beosztásban van. Mindannyiunkat foglalkoztató és érintő kérdés, hogy lehetséges-e és vajon hogyan, összeegyeztetni a hagyományos női szerepeket és az "önmegvalósító kiteljesedést". Kíváncsi lennék, hány férj éli meg kapcsolatában, hogy mindezek mellett figyelnek rá, törődést, odafordulást és kellő mennyiségű intimitást kap. Persze ugyanezt nőktől is meg lehetne kérdezni...

A sok szerep mellett gyakran a legfontosabb, a kapcsolat lényege kezd elsikkadni, a szeretet megnyilvánulásai, az a fajta tükör, amit a szerelemben a másiktól kaphatunk, amibe olyan jó önmagunkat meglátni.

Melyek azok a jelek, amik felhívhatják a figyelmünket, hogy energia-háztartásunk, feldolgozókapacitásunk szélén járunk? A leggyakrabban és teljesen egyértelműen a testünk "kiáltja", hogy valami nincs rendben.

Nézzünk néhány tünetet, amelyek a túlzott stresszre, illetve belső erőforrásaink kimerülésére utalhatnak:

Dr. Piczkó Katalin pszichiáter

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend