A "néma gyilkos"

A "néma gyilkos"

A 2-es típusú cukorbetegség szövődményeit megelőzhetjük a szűrővizsgálatokon történő részvétellel, az étkezést követő kóros vércukorszint-emelkedés problémájára pedig napjainkban már korszerű gyógyszerek állnak rendelkezésre.

Hirdetés

A cukorbetegség korunk egyik népbetegsége, a magas vérnyomás és a degeneratív ízületi betegségek mellett - az előrejelzések szerint - a következő évtizedekben Földünkön a leggyakoribb betegségek egyikévé fog válni. A betegek meghatározó többségét, mintegy 95 százalékát az ún. 2-es típusú cukorbetegek alkotják. E korábban időskorinak is nevezett betegség egyik fő jellemzője, hogy a betegek meghatározó többsége esetében a kórkép felnőttkorban kezdődik és a betegség általában sokáig, évtizedeken át nem szorul inzulinkezelésre. Érdemes megjegyezni azonban, hogy egyre gyakoribb a gyermek- vagy serdülőkorban felszínre kerülő 2-es típusú cukorbetegség. Az elmúlt években megjelent, nagy betegszámot felölelő vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a 2-es típusú cukorbetegség prognózisa ugyanolyan kedvezőtlen, mint a szívinfarktusé. Az infarktus - sok egyéb jellemzője mellett - látványos betegség, a beteget rohamkocsi szállítja az intenzív osztályra, a betegben a kórkép súlyossága egyértelműen tudatosul. Így nagyobb az esély arra, hogy a továbbiakban megfogadja az orvosi tanácsokat, betartsa a diétát. Ugyanakkor a "néma gyilkosnak" is nevezett 2-es típusú cukorbetegség mind a klinikai diagnózist megelőző többéves periódusban, mind pedig a diabétesz diagnózisát követő hosszú éveken át - az esetek többségében - teljesen tünetmentes, így gyakran sem az orvosok, sem a betegek nem fordítanak rá kellő figyelmet.

A cukorbetegek meghatározó többsége, mintegy 80 százaléka keringési betegségben hal meg, ezen belül kb. 75 százalékuk koszorúér-betegség, 25 százalékuk agyi érbetegség és alsóvégtagi verőérbetegség következtében. A 2-es típusú diabéteszt napjainkban jogosan tartjuk valójában kardiológiai betegségnek. A betegek életkilátásait meghatározó módon a szív- és érrendszeri szövődmények határozzák meg, ezek előfordulása és prognózisa egyaránt összefüggést mutat a vércukorszint alakulásával. Számos nagy, sok ezer beteg hosszú távú megfigyelését felölelő nemzetközi vizsgálat bizonyította, hogy a cukorbetegek esetében a meghatározó keringési szövődmények előfordulásának és a halálozásnak egyaránt érzékenyebb előrejelzője a vércukor étkezést követő emelkedése. Úgy tűnik, az éhgyomri vércukorszint emelkedése kisebb jelentőséggel bír.

Voltaképpen a tudományos megfigyelések megerősítik gyakorlati klinikai tapasztalatainkat. A betegek esetében a reggeli vérvétel éhgyomorra történik, ezt követően a beteg reggelizik, és általában a kapott orvosi javaslatnak megfelelően két és fél óránként étkezik. Valójában tehát a nap során soha többé nem lesz "üres" a gyomra. Ily módon logikusnak tűnik, hogy az éhgyomri vércukor-emelkedés mértéke prognosztikailag kisebb jelentőséggel bír és sokkal inkább az határozza meg a szövődmények kialakulását, hogy milyen mértékű az étkezést követő vércukor-emelkedés.

Az étkezést követő kóros mértékű vércukor-emelkedés gyógyszeresen befolyásolható. A hazánkban 10 éve forgalomban levő acarbose a vékonybélben enzimgátlás révén lassítja a szénhidrátok lebomlását. A legfontosabb következmény a szénhidrátok elhúzódó felszívódása, a fő hatás ennek megfelelően az étkezést követő vércukorszint-emelkedés csökkentése. Ennek következtében a vércukorszint ingadozásai csökkennek, a görbe egyenletesebbé válik. A szénhidrát-anyagcserére gyakorolt tartósan kedvező hatást tükrözi a HbA1c szint csökkenése. Lényeges a zsírparaméterekre kifejtett hatás is: az acarbose adását a cukorbetegekben általában kórosan emelkedett értékek (koleszterin, LDL-koleszterin és triglycerid szint) csökkenése kíséri.

A diabéteszszövődmények kialakulásának kórfolyamata napjainkban sem egyértelműen tisztázott. Egyre több adat bizonyítja a véralvadásban bekövetkező változások kóroki szerepét; a cukorbetegség valójában fokozott vérrögképződés veszélyével járó állapotnak felel meg. A véralvadási paraméterek aktivációja összefügg az étkezést követő vércukor-emelkedés mértékével, és e változások egy átlagos étkezést követően is létrejönnek. Igazolták, hogy acarbose hatására - az étkezést követő vércukor-emelkedés mérséklésével párhuzamosan - csökken a véralvadási rendszer kóros mértékű aktivációja is, ily módon e gyógyszer szerepet játszhat a diabéteszes érszövődmények progressziójának lassításában is.

Bizonyítást nyert, hogy az acarbose alkalmas a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának megelőzésére, illetve késleltetésére is. Csökkent glukóztoleranciában szenvedő betegekkel (erre az állapotra normális vércukorérték mellett az étkezést követő vércukorszint-emelkedés és fokozott kardiovaszkuláris veszélyeztetettség a jellemző) Kanadában és Nyugat-Európa 8 országában végzett, több mint 3 éven át tartó tanulmányban igazolták, hogy az acarbose kezelésben részesülők esetében a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata 36 százalékkal csökkent. Talán ennél is fontosabb, hogy az étkezést követő vércukoremelkedés mérséklése révén - ugyanezen vizsgálat szerint - 49 százalékkal csökkent a keringési események száma, 91 százalékkal csökkent a szívinfarktus kockázata, és az acarbose-zal kezeltek körében 34 százalékkal csökkent az újonnan észlelt hypertonia kialakulása is.

Dr. Kempler Péter, egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem

Pirula Trend

Partnereink

Férfihírek logo Napidoktor logo Egészsgékalaúz logo Hírszemle logo Teügyed logo Nőifriss