Életrajz
Egész kicsi gyerekként tudtam, hogy színésznő leszek. Állandóan énekeltem, mesét, verset mondtam. Már gyerekkoromban is úgy éreztem, hogy mindezzel mondanivalóm van, hogy szeretnék átadni valamit az embereknek. Annak idején egyszerre vettek fel a Színművészeti Főiskolára és a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskola Jazz tanszakára. Később a bostoni Berklee College of Music ösztöndíjasa lettem és jazz előadói diplomát szereztem.
Amikor 1992-ben hazajöttem, színésznőként és jazzénekesnőként dolgoztam, de mivel rengeteg dolog érdekelt, színházi ügynökséget alapítottam, kortárs amerikai és angol színdarabokat fordítottam és terjesztettem, színházi gyermek előadást, nemzetközi jazz fesztivált szerveztem, kávézó-csokoládézót nyitottam egy üzlettárssal. Valamennyi jazz CD-met magánkiadásban adtam ki (így volt lehetőségem arra, hogy megalkuvásoktól mentes zenei anyagok készüljenek), tehát a szó minden értelmében vállalkozó voltam. Visszanézve mindig meglepődöm, mennyi mindennel foglalkoztam, de ma már tudom, hogy mindig lesznek új dolgok, amik felkeltik az érdeklődésemet, és többet szeretnék majd megtudni róluk.
2009-ben feladtam itthon mindent, és Ausztráliába, Melbourne-be költöztem, hogy az Australian College of Complementary Medicine főiskolán holisztikus kineziológiát tanuljak. Magamat is megleptem ezzel, mert bár a világ spirituális szemlélete jó ideje foglalkoztatott, arra sosem gondoltam, hogy új hivatásommá válik.
Régóta érdekel, miért történnek velünk úgy a dolgok, ahogy történnek, miért választunk úgy, ahogy választunk, és hogy körülményeink áldozatai, vagy sorsunk alakítói vagyunk-e. Ma már tudom, ha felelősséget vállalunk magunkért, az életünkért, akkor alakítóivá válunk. 2011 nyarán Dr. Kollár József Ontológiai coaching iskolájában megszereztem a life-coach, business-coach és mediátori végzettséget, hogy minél gazdagabb eszköztárral segíthessek azoknak, akikben megszületett a változásra való igény, akik nem mások hibáztatására szeretnék pazarolni az energiájukat, hanem saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását, de nem tudják, pontosan hogyan tegyék.
Ausztráliában ismertem fel, hogy az ember milyen gyakran azonosítja magát például a foglalkozásával. Gyakran azt hisszük, hogy az identitásunk a foglalkozásunk, a munkánk, a családi állapotunk, az anyagi helyzetünk. Melbourne-ben nem voltam se színésznő, se énekesnő a foglalkozásom szerint, hanem egy tanuló. Nem volt tulajdonom, nem voltak családi viszonyaim, ott nem volt múltam. Én voltam, önmagam voltam mindazokkal a képességekkel, amik bennem voltak, amiket megszereztem, kifejlesztettem, de a lényeg az volt, ki vagyok én, az ember.
Sok ötletem, tervem, célom van, és mindezekre, mint lehetőségekre nézek. Kíváncsian szemlélem, mit és hogyan valósítok meg ezekből. Egyszerre vagyok megfigyelő és megfigyelt. Amikor nincs bennünk a mindenáron való akarás, csak a tiszta szándék, olyan váratlan, esetenként csodás dolgok történnek velünk, amelyek sokkal érdekesebbek, kalandosabbak, mint amit előre el tudnánk képzelni.
Úton vagyok…
spiriTiszta rovat ikonja
spiriTiszta
– Miért írom a spiriTiszta rovatot? Önmagam megfejtésének útján sokféle spirituális megközelítéssel, nézettel, módszerrel találkoztam. Mindig fontos volt, hogy hiteles forrásból tanuljak, hogy megértsem a velem és bennem történő dolgokat, hogy magyarázatot találjak a világ működésére. Ma már a tudomány (kvantumfizika, kvantumbiológia, stb.) egyre inkább képes megmagyarázni azokat a jelenségeket, amelyek eddig csak a spiritualitás tárgykörébe tartoztak.
A spiritualitás számomra egy szemléletet, világfelfogást jelent, amely szerint sokkal többek vagyunk, mint az öt érzékszervünk által felfogható anyagi valóság. A spiritualitás számomra a létezés egysége, a Minden Egy szemléletű tudatosság. A spirituális szemlélet nem vallási hovatartozást jelent, hanem olyan teremtő erőtér jelenlétét, amelynek egyes megnyilvánulásai például az ember, a Föld vagy a Naprendszer…
Mindenki boldogan, egészségesen, bőségben szeretne élni. Amikor azt hisszük, hogy ezek rajtunk kívülálló, kizárólag anyagi eredetű értékek, elkezdjük elveszíteni őket. Amikor azt hisszük, hogy ezeket az értékeket kívülről, másoktól kell megkapnunk, elkezdünk harcolni, küzdeni értük. Egymás ellen. Ebben az elkülönültségben megítéljük, besoroljuk, osztályozzuk egymást, és észre sem vesszük, hogy módszeresen kiiktatjuk a színeket az életünkből, és minden újabb védelmi fallal magunkat zárjuk börtönbe. Mivel saját valóságunkként ismerjük el, ami ellen küzdünk, gondolatainkkal valamint a hozzájuk kapcsolt érzéseinkkel még többet teremtünk belőle.
Ebben a rovatban hetente olyan írások szerepelnek, amelyek segítséget adnak ahhoz, hogy valóban képesek legyünk megvalósítani a teljes életet, ami maga az öröm, a jóllét, a teljesség.
Minden hiteles tanító, mester ebben segít a hozzájuk fordulóknak. Számomra az jelenti a hiteles tanítót, aki maga is tanul, aki maga is éli, amit tanít. Saját írásaim mellett, ilyen mesterekkel, tanítókkal, segítőkkel folytatott beszélgetések összefoglalását is közreadom.
Miközben minden módszer, technika ugyanarra irányul, hogy boldogan, egészségesen és bőségben éljünk, mindenkihez más szavak, más megközelítések szólnak. Ezért a spiritualitás területét és képviselőit minél több szemszögből szeretném bemutatni, hogy ki-ki kiválaszthassa a számára leghitelesebbet, azt, amivel igazán azonosulni tud.
Természetesen várom a hozzászólásokat, a kérdéseket is, hiszen mi mind társteremtők vagyunk.
Teremtsünk együtt!
együtt élünk ezen a földön, és közösen teremtjük közös sorsunkat. Társteremtők vagyunk.
Mi mind felelősek vagyunk saját életünkért, gondolatainkért, érzéseinkért és választásainkért.
Mi mind értékesek vagyunk, és mi mind boldog világban szeretnénk élni.
Mi mind tehetünk azért, hogy ez így legyen.
Nyitott kérdések…
A zene, ami hat rám… 17 éves gimnazista voltam, amikor a szerelmem elvitt a Marczibányi téri jazz klubba, ahol akkoriban az Interbrass együttes játszott, és voltak meghívott előadók is. Együtt zenélt mindenki, akiket ma a hazai jazz élet méltán elismer. Ez az élmény indított arra, hogy jazz énekesnő (is) legyek. Hálás vagyok érte.
Kedvenceim, írók, zenészek, színészek: Olyan sok kedvencem van, hogy sosem tudnék csak egy-egy nevet említeni. Elkezdem a felsorolást… Ady Endre, Shakespeare, Bulgakov, József Attila, Radnóti Miklós… Carmen McRae, Johann Sebastian Bach, Miles Davis, John Coltrane, Dajka Margit, Jack Nicholson, Robert De Niro, Glenn Close… a népdalok, Beethoven, Sting, Seal, Annie Lennox, Gregg Braden, Dr. Bruce Lipton… Leonardo da Vinci, a francia impresszionisták, Michelangelo, és ez így megy…
Utazni … imádok, és főleg azt szeretem, ha valahol hosszabb ideig élek, és megismerem azt a kultúrát, azt az életmódot, azokat a szokásokat. És a végén mindig kiderül, hogy az emberek mindenütt ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, és ugyanattól boldogok.
A szépség … számomra az, amikor valaki vagy valami önazonos. Ezért olyan lenyűgöző a természet, mert a fa nem akar tó lenni, a nyúl nem akar farkas lenni, az ibolya nem akar rózsa lenni. És ezért olyan fogós kérdés ez az ember számára, aki azt hiszi, mássá kell válnia önmaga helyett ahhoz, hogy szép legyen. Ilyenkor rögtön megcsúnyul.
A munkában és otthon… is a csapatjátékot szeretem. Azt, amikor mindenki együttműködik, mert együtt működik. Az egyenrangú, kreatív kapcsolatokat szeretem, amiben a feladatok kedvelt tevékenységek, és az egyéni igazainkat közös igazságokká formáljuk.
A valóság és a képzelet… A képzelet teremti a valóságot. Gondoljunk a feltalálókra. Az válik valósággá, amit el tudunk képzelni. Arra figyeljünk, hogy ne mások elképzelt valóságát valósítsuk meg a magunk számára.
Ősszel különböző tréningeket indítok: Ideális testsúly elérése fogyókúra nélkül, Párkapcsolati tréning, Flow élmény tréning nőknek.
Egyes tréningek 2-3 naposak, mások 8 hetes programok heti egyszeri találkozással. Mindegyikben fontos az, hogy a jelentkezők kívánjanak részt venni a saját életükben, és tünetkezelés helyett valódi változásokat akarjanak létrehozni.
* * *
– Mit látsz, amikor kinézel az ablakodon?
A budai hegyeket látom, sok zöldet, sokféle madarat a fenyőfákon, futkározó mókusokat a villanyvezetékeken.
– Mit látnál legszívesebben, amikor kinézel az ablakodon?
Legszívesebben a természetet látom, és ha még egy folyó, tó vagy tenger is tartozik a látványhoz, az csodás érzés.
– Van-e olyan mondat/szó/kijelentés, amire biztosan fölkapod a fejed?
A gyerekek hangjára, mondataira, nevetésére mindig felkapom a fejem.
– Ki az, akitől a szakmai életedben a legtöbbet kaptál?
Húúú, sokféle tanárom volt, akiktől sokat kaptam sokféle szakmában: Szylveszter Andrásné, aki általános iskolai énektanárom volt, és megtanított a helyes légzésre, Ligeti Mary, Devecseri Vera, akik a Színművészetin tanítottak táncra, Regős István a jazz konzin volt zenekari gyakorlat tanárom, Louise Bermejo énektechnikát, Jerry Seeco pedig zenekari gyakorlatot tanított a Berklee-n, Sík Olga tanárnőt mindenki ismeri, Carl Montgomery és Kathy Carmuciano Ausztráliában tanítottak sport kineziológiára és anatómiára…
– Ki az, akitől gyerekkorodban a legtöbbet kaptál?
Aputól és anyutól.
– Ki az, akinek először elmondod egy fontos döntésedet?
A barátaimnak.
– Ki az, akivel megosztod, ha valami bánt?
Egy darabig csak én tudok róla, és amikor már valamelyest rendeztem magamban a dolgokat, akkor a barátaimnak.