Kétféle óhaj

fotó: BobPeterson, flickr.com

fotó: BobPeterson, flickr.com

“Gyere velem repülni” – szólt a darázs a virágnak
“Tapadj az ágra mellé,” – szólt a virág a darázsnak.
(Weöres Sándor)

Weöres Sándor –  i költői filozófiával szól e két sor a “se veled, se nélküled”-ről, az örök nem egyezésről, a férfi-nő pólusról – és annál még sokkal többről is.

Folytatás

Falra fújt Weöres-verssorok

 

 Nekem a szépségHa van, akit sosem csábított még arra a pitypang bóbitája, hogy magjait a szélbe fújja, az ne nézze meg a Weöres 100 kiállítást. De mindenki más föltétlenül. Budapesten már csak ma és holnap látható a Petőfi irodalmi Múzeumban, utána országjárásra indul A megmozdult szótár.

Mikor tavaly, Weöres Sándor születésének centenáriumára nagyszabású kiállítást terveztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban, úgy tűnt, csak a kötelességüket teljesítik: méltó módon megemlékeznek a Nyugat harmadik nemzedékének talán legismertebb költőjéről. De a kiállítás rendezői hamar rájöttek, hogy ezen felül még egy fontos missziójuk is van. Ugyanis – bár a harminc évesnél idősebb magyar lakosság gyerekkori alap-verskincséhez tartozik Bóbita, a tündér, a Liba pék, Haragosi és Sehallselát Dömötör – a mai óvodásoktól a mai gimnazistákig már generációk maradtak ki ebből az élményből. Új kiadású Weöres verseskötetek elvétve jelennek csak meg, a régi-régi Ha a világ rigó lenne kötetet ismételgeti még a legnagyobb hagyományú gyerek-irodalmi kiadó is.

Weöres Sándor - fotó magyarnarancs.hu

Weöres Sándor – fotó magyarnarancs.hu

Kétszeresen fontos volt hát, hogy e gazdag költői örökséget minél szélesebb körben népszerűsítse a jubileum. A nagy ráfordítással elkészült kiállítás értékeivel jól sáfárkodtak: a 2013-14-es fővárosi siker után idén októbertől jövő tavaszig Debrecen, Szeged és végül Nyíregyháza legnagyobb múzeumaiban látható majd. A budapesti kiállítástól búcsúzóban Hegyi Katalinnal, a kiállítás kurátorával, valamint Samu Bence, média művésszel járom be a termeket.

Versben gazdag gépek

A fogadófal, Weöres gyermekien egyszerű rajzocskáinak stílusában eleveníti meg A megmozdult szótár szó-leleményeit. Sárosi Róbert médiadizájn munkája a borjuh, a csilrólagzsa és az asztrény,melyek mozgóképként illeszkednek a vers szövegébe.

–        A megmozdult szótár cím kifejezi a kihívást, mely benne van a Weöres életműben és a mi koncepciónkban egyaránt: hogy a szavakból épülő költészet ne maradjon meg csak szónak a könyvekben, mozduljon meg, induljon el az olvasó felé – mondja Hegyi Katalin – A játékosság az alap, de egy mélyből épülő és mélyre ható játékosság, melynek íve összeköti Weöres gyerekverseit a legnagyobb, filozofikus verseivel.

Folytatás

Psyché – mindenség és erotika

Molnár Gabriella - Vers, reggelireMájusban, a szerelem hónapjában áldozzunk Eratónak, a szerelmi költészet múzsájának is egy verssel, melyet a legnagyobb magyar erotikus költőnő, Psyché írt – aki „civilben” férfi volt, és Weöres Sándorként teremtett nagy magyar költészetet.

Mintha az emberiség egykori kétneműségéről szóló androgün mítoszt igazolná, úgy bújik bele egy nő, a 19. századi Lónyay Erzsébet bőrébe Weöres. Hátborzongató, költői mágia, ahogy nyelvében, érzéseiben, fizikumában, élményeiben egy századot öregszik és nemet vált az 1972-ben megjelent, kitalált költőnő verseit és élettöredékeit tartalmazó kötet szerzőjeként. Esterházy Péter próbált még hasonló bravúrt Csokonai Lili néven a Tizenhét hattyúk című könyvben.

Weöres Sándor

Irodalmi szenzáció volt annak idején: klasszikus lett mára – engem tizenéves korom óta kísér. Akkor a bujasága, merész szókimondása fogott meg, huszonévesen értékelni tudtam féktelen vitalitását, bölcsészlányként kultúrtörténeti és poétikai bravúrja fogott meg, felnőve pedig a tragikuma. Ma már talán képes vagyok az egészet egységben látva csodálni.

Gyulai Líviusz illusztrálta az eredeti Helikon kiadást – ez a művész másik, hasonló témájú műve – forrás Rézkarcfittnes,mkmk.hu

A vers, amit a májusi szerelem-áldozatnak szánok, igencsak pajzán, s nagyon bánom, hogy nem emlékszem: én választottam-e magamnak, vagy Montágh Imre, beszédtechnika tanárunk adta fel nekem. Az utóbbi a valószínű: Montágh vérbeli pedagógus volt, minden feladatot személyre szabott, és alighanem arra próbált megtanítani engem, hogy a parányi próbaszínpadon képes legyek levetni gátlásaimat, megmutatni nőiességemet. A nemes célért feláldozta egy másik tanítványa, egy 17 év körüli osztálytársam férfiúi büszkeségét: neki kellett a tudományba temetkezett, de abból az érzékiség felé kikacsintgató Laczkót alakítania. (Ungvárnémeti Tóth Lászlót ugyanis, a vers címzettjét, aki létező személy, valóban költő volt, és mint ilyen, belekomponáltatott Psyché fiktív élettörténetébe, mint a lány poéta-mentora és örök imádója.)

Akkor élveztük, mi, zöldfülű színinövendékek a helyzetet, hősiesen viselte maga az áldozat is, és nekem sokat segített a színpadi szituáció: míg ő szőkén, sápadtan és vékonyan könyvébe temetkezve ült, én csak keringtem körülötte, szavakkal és érintésekkel provokálva….hű de gonoszak voltunk! Huszonkét évem, minden előadói erőfeszítésem, és a vers érzékisége ellenére meglehetősen távol álltam ugyan attól, hogy „tengeri Sirena” legyek (nem, a femme fatale szerepe sem a színpadon, sem az életben nem lett az enyém), de a gimnazista fiúhoz képest tagadhatatlanul tapasztalt nő voltam és – remélem! – érzékletesen hatott előadásomban az „ifjakat tanító” tananyag:

Könyvekbűl meg nem érted,

Mint kell nyakon lehellni,

Nyelv-tsútssal fülbe mászni,

Czimpák tsókolgatását,

Bimbók birizgatását,

Hajlások songatását,

S ha már a kis fazék forr

Véletlen bé-hatolni

Tsiklándva és tsavarva,

Hogy az el-bízott libuczka

Levegő után sepegjen,

Ismerve Herosára.

Az Erotika nem tantárgy az iskolába, s úgy tudom, Hoffmann Rózsa nem is kívánja bevezetni mostanában. S bármennyire is elérhető ma már minden, ami a szexualitás fizikai részére vonatkozik, aki ennél többet is akar tudni, aki valóban azt szeretné, „Hogy az el-bízott libuczka/ Levegő után sepegjen,/Ismerve Herosára.” – annak még mindig nem árt, ha verset is olvas. (Na persze, a Psyché javasolta „empíria” és a „natúra” is segít.) És nem csak az esztétikai élvezetért éri meg a verset olvasni: időt is spórol vele, aki gyorstalpalón akar kifinomulni. Könyvek tucatjai szólnak ugyanis a szexualitás technikáiról: itt tíz verssorban ott a lényeg – legalábbis a női oldala. S ha már okításról esett szó: ebből aztán megtudható az is, mi a különbség erotika és pornográfia között – ez is összemosódik manapság, különösen becses tehát, ha értjük, miről is van szó.

 

Psyché

UNGVÁR-NÉMETI TÓTH LÁSZLÓNAK,
a Poesisben Mentoromnak, de semmi egyébben nem.
Pesten, 1814. esztendőben ősz-utó hava 10-dik napján.

 

Laczkó, ugyan hiába

Pislogsz-ki könyveidbűl

Tűzes szemekkel én rám.

Az ollyan nagy tudósnak,

A millyen vagy te Ficzkó,

Minden tudás a fejében,

Az-után alább se-mennyi.

Görbedt silány kukacczal

Horgássz keszeget toczóbúl,

Ne tengeri Sirenát.

Folytatás

Mandulafák Janus-arca

Molnár Gabriella - Vers, reggelireAz egyik ablakunk a mandulafánkra néz – már hetek óta várom, mikor pattannak ki a rügyei és örülök, hogy olyan okosan, védekezőn őrzi még őket a fagyoktól. Most újra betemette a hó. Hát ezért vettem elő Janus Pannonius mandulafa-versét.

Nem olyan régen már írtam egy téltemető, olvadást ígérő Dsida Jenő versről – úgy látszik korai volt. http://www.egeszsegtukor.hu/mimind/es-testem-lelkem-vedtelen/#more-2031 Késik a megnyíló, befogadó tavasz. Bármilyen poétikus finomsággal ékesíti fel magát havával az idő, terhünkre van, akadálynak, sőt ellenségnek érezzük. Hogy ilyen személyes síkon éljük meg, hogy ekkora fontosságot tulajdonítunk a rendkívüli meteorológiai jelenségnek, az máris segít, hogy közelebb kerüljünk a költőkhöz, akiknek ez a természettel való azonosulás mindennapi rutin: ők a tó, melybe madarak isznak bele, és magukat látják a zord télben hervadozni mandularügyek képében.

Ezt tanultuk legalábbis: Janus Pannonius az itáliai klíma, élet, kultúra megtapasztalása után visszacsöppenve szülőhazájába, joggal érzett rokonságot a virágozni, teremni akaró gyönge fácskával, melyet a rideg, reménytelen környezet pusztulásra ítél. Ahogy ma olvasom a verset – bár munkál még bennem az iskolában sulykolt párhuzam – esendőségében, konkrétságában sokkal fontosabb maga a mandulafa. Csodálom az erejét, bizodalmát. Azt, hogy ősi törvényeknek engedelmeskedik: „Tavasz jön, virágozz!” Ordas viharok üvöltő száját tömi be a mindenkori életparanccsal, mintegy hatályon kívül helyezi az aktuálisan pöffeszkedő erőket. „S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben” – ez a kép, még ha talán most látom is „élőben”, s a maga tragikumában először, mindig is a kitartó, szelíd bátorság szimbóluma volt a szememben. És – talán a mandulafa törékenysége, talán a rügyfakadás motívuma miatt – mindig feminin versnek éreztem.

Ahogy most utánanéztem, ráadásul a költő két mitológiai hősnőt is megidéz, velük személyesítve meg az elemekkel dacoló természeti tüneményt.

 Progne, Phylli tibi, fuit expectanda; Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske a tájon…

A magyar fordítás fecské-je a vers latin eredetijében név szerint megidézett Progné, athéni királylány, aki, mikor kiderül, hogy férje megerőszakolta és megcsonkította Progné húgát, bosszúból közös gyermekük testét tálalta fel neki. Embertelen szenvedéseit megszánva az istenek fecske képében menekítették el az asszonyt, húga pedig pacsirta lett. A tavasz madarát tehát éppúgy megidézi alakjával Janus, mint a meg nem alkuvása miatt mindenétől megfosztott nő képét. Phyllist, a másik királylányt Weöres Sándor fordítása is megtartja: ő szerelmi bánatában lett öngyilkos, és ártatlan áldozatát honorálandó, az istenek mandulafává változtatták.

Progne és Phyllis, valamint Janus a pannon télben – mennyi áldozat…Vajon a reménytelenségre ítélt virágzás vagy a győztes remény verse-e a Mandulafa?

Folytatás