Lányok és fiúk dala

Molnár Gabriella - Vers, reggelire

Tizenhét évesek voltunk, amikor barát- és osztálytársnőmmel, Pásztor Erzsivel e vers hatása alá kerültünk – el is mondtuk Szerelem című gimnáziumi előadásunkban. Nem hiszem, hogy figyeltünk arra, hogy József Attila, a költő maga is szinte kortársunk volt, huszonegy éves, amikor írta. Az azonban biztos, hogy az érzelmek rokonsága döntő volt: fiatalságunkban mi is, ahogy ő, a szerelem legromantikusabb változatát tartottuk a kizárólagosnak, az egyedül elképzelhetőnek.

A „mindent vagy semmit”, az „élet vagy halál” szélsőségei és a fennkölt pózok vegyítése a megható, sérülékeny naivitással, csak a nagyon fiatal szerelmesekre jellemző. Ezek a szeretők nem ismernek megalkuvást, mindenüket odaadják, akár meg is halnak, csak hogy a végtelen természetességben – itt a tengerben – egyesüljenek.

 

 

Szeretők lázadása

 

Eljön az az éjjel, melynek

minden csillaga szívig ég el.

Föllázadt szeretők szaladnak

lobogó hajakkal, zenékkel.

 

Nótázva hozza mind a partig

görnyesztő piros drágaságát.

Megtárul morogva a tenger

s kincseiket mind bedobálják.

 

– Győztél, eljöttünk szerelemmel,

ízedet visszahoztuk néked,

nosza fogadd bilincseinket,

kötözd be fájó szívverésed.

 

Érdemes kipróbálni: néhány Ady-vers után a fiatal  József Attila verseit kóstolgatni. Míg meg nem teremti a hangot, ami tökéletesen a sajátja, néha  Ady érzelmei dörögnek József Attila verseiben.  Hát persze, hogy megkaparintotta a Nagy Érző a szegény Kicsi Árva Fiú lelkét!

Folytatás

A tengert választottam-Nemes Nagy Ágnes Utazás

Molnár Gabriella - Vers, reggelire

Talán azért ugrott rá erre a versre a szemem, mert most, hogy kinyílt a természet, hiányzik a tenger. Ebben a szárazföldi országban sokan vagyunk így. Időről időre rááhítunk, hogy tengerzúgást halljunk, érezzük a páráját, s ha lehet, meg is merítkezzünk benne.

       Tenger

Mutatja – és a táj felel,

utat gurít, sziklát emel,

mutatja friss rügyén a fa,

hogy télen át is mandula,

napnál világosabb a nap,

s a házak is színt vallanak,

tagolt a part, a test, a szó

hajózható, tapintható,

s oly pontosan szalad a tér:

a tenger épp az égig ér.

S amint a végtelenbe hág,

mutatja, meddig ér a vágy.

Nem tehetek mást. Nem kivánok

kevesebbet, mint egy világot.

Belekaptam csak a kötetbe, forgattam, nézegettem, így találtam a Tengert Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei között. Talán titokban a tengerhez vágyom, ezért vetem rá magam a versre. Meg azért is – bevallom – mert rövidke, barátságosan egyszerűnek látszik.

Folytatás